Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

ADHD, ADD kezelhetetlen, hiperaktív! Kik szerint fogyatékos a Gyermeked? Milyen érdekek szerint haszontalan?

2017.04.27

2017.02.04

Ahogy gyermek megéli:

"Ez a legjobb szöveg az ADHD-ról amit valaha is olvastunk. Ezt mindenkinek el kell olvasnia.

Én is olyan vagyok mint Te, mégis más. 

Csak egyszerűen egy kicsit hevesebb. Ha boldog vagyok, akkor nagyon boldog vagyok. Ha mérges vagyok, nagyon mérges vagyok. Ha szomorú vagyok, az teljesen összetör. Ha valaki fájdalmat okoz, úgy érzem vége a világnak. Mintha olyankor újra átélném, milyen rossz volt akkor éppen.

Néha mindent személyes sértésnek látok. Minden, ami történik, velem is történik. S mivel az én agyam másképpen működik, mint a többi emberé, az én reakcióm is teljesen mások mint a többi emberé, általában jó nagy a szám. Valószínű talán mérgesnek tűnök.

Talán Te úgy gondolod, eltúlzom a dolgokat. De mivel nekem – egyszerűen mondva – nincs olyan az agyamban, ahol úgymond kieresztem a gőzt, minden ami történik velem nagyon nagy hatással van rám.

Nem kapok arra lehetőséget, hogy a gondolataimat előszűrjem és rendszerezzem és az értelmetlen gondolatokat kiszedjem. Nem vagyok rossz hallgatóság, de néha nagyon nehéz koncentrálnom. Egy csöpögő csap, egy elhaladó autó hangja, ezek mind elvonják a figyelmemet. Látom, hogy mozog a szád és néha, sajnálom, de nem tudok odafigyelni arra, amit mondasz, bármennyire is próbálok.

Nem akarlak figyelmen kívül hagyni, de annyi minden van, amit meghallok. Amikor pedig egy teljesen csendes helyiségben vagyok, akkor nem a csendet hallom, hanem a fejemben keringő gondolatokat. Mert ott, ott soha nincs csend.

Néha nagyon fárasztó vagyok, mert felteszek neked egy kérdést, aztán nemsokára megkérdezem ugyanazt. Nem, nem vagyok buta vagy lassú felfogású. Csak a válasz eltűnik a fejemben lévő többi gondolat között. Ezért még egyszer fel kell tennem a kérdést. És talán még egyszer, ha meg is akarom jegyezni a választ.

Nem tudok nyugodtan feküdni este a kanapén, hogy megnézzek egy filmet este. Egy idő után jelez a testem, nem tudok odafigyelni, és minden másra figyelek, csak arra nem, ami a képernyőn történik. Ekkor azt mondja a testem, hogy valami mást kell csinálnom. Megint elfogy a türelmem, bármilyen jó is legyen a film. Ilyenkor kell az agyamnak egy 10 perc szünet, hogy megint folytatni tudjam.

Az agyam egyszerűen nem tudja olyan gyorsan azt a sok impulzust felfogni. Ideges leszel attól, hogy fogdosom a ruhámat, babrálom a telefonomat vagy bármit, amit éppen a kezemben fogok? Számomra ez a módja annak, hogy koncentrálni tudjak.

Néha nem értem az érzelmeidet. De sokkal többet megértek, mint amit szavakkal ki tudok fejezni. Mert ha valami erős érzelmeket hoz ki belőlem, annyira elfoglalják az agyamat, hogy szó nem jön ki a számon. Ekkor csak arra figyelek nagyon, hogy a testemnek parancsoljak, nehogy valami nem kívánatos dolgot tegyek magammal, vagy másokkal.

Szerteszét hagyom a dolgaimat? Én ilyen módon tartok rendet. Mert a fejemben rendetlenség van, ezért jól érzem magam ha káosz van körülöttem. Ekkor érzem csak azt, hogy minden a helyén van.

Nagyon meglep Téged, hogy az egyik pillanatban nagyon boldog vagyok, a másikban pedig nagyon mérges? Ne próbáld meg megérteni. Az érzelmeim irányítják a tetteimet, teljes mértékben. Az érzelmek vezetnek minden, ezek pedig gyorsan változhatnak. Az agyam állandóan dolgozik.

Miért veszek össze gyakran másokkal? Egyszerűen azért, mert ki nem állhatom az igazságtalanságot és nem fordítom el a fejem, ha mások bajba kerülnek.

Mindenbe beleütöm az orromat, ez a specialitásom. Ez azért van, mert nincs meg bennem az a gyávaság, ami sok emberben viszont megvan. Gyakran nem mérem fel tetteim következményét ezért olyan veszélyes helyzetekbe kerülök, amelyekben a másik embert még sajnálom is.

Esetleg azt gondolod rólam, hogy nagyon jól tudom, hogyan hozzam magam kényelmetlen helyzetekbe. Belelépek például egy pocsolyába, figyelmetlen vagyok, vagy hangosan nevetek valamilyen ciki helyzeten.

Úgy reagálok, ahogy abban a pillanatban érzelmeim diktálják. Nincs időm azon gondolkodni, más emberek mit gondolnak erről. Annyi minden elvonja a figyelmemet.

Nem értem olyan jól az utasításokat. Gyakran 10-szer is el kell valamit nekem magyaráznod, míg megértem. Vagy mondjuk valaki más elmagyarázza ugyanazt és akkor hirtelen azonnal megértem. Számomra nem az a fontos, hogy mit mondasz hanem az, hogy hogy mondod.

Belefáradsz abba, hogy gyakran elvesztem a kulcsomat, ha megyünk valahová? És hogy aztán otthon megtalálom a kabátzsebemben? Ehhez hozzá kell szokni, az agyamat annyira lefoglalják a benyomások, nem emlékszik mindig jól arra, mit hova tettem.

Mi, ADHD/ADD szindrómás emberek, intenzíven élünk. Többet szeretnénk tudni. Jobban tudunk utálni. Többet tudunk gyászolni. De gyakran jobban tudunk szeretni is. Mert ha szeretünk valakit, nem csak a szívünkkel, hanem az egész testünkkel szeretjük.

De ha úgy érzed, nem bírod, akkor nyugodtan tarts szünetet. Hagyj egy kicsit magunkra, nagyon stresszesek tudunk lenni. Valami mindig van velünk. Állandóan mozgunk. De nemcsak hiperaktívak, vagy intenzívek vagyunk. Intelligensek és kreatívak is vagyunk. Mi egyszerűen másképp gondolkodunk a dolgokról, mert agyunk nem szűri meg az információt. Sajátos módon kell élnünk és cselekednünk emiatt.

Muszáj, hogy esélyt adj nekünk.

Adj nekünk esélyt arra, hogy olyanok lehessünk, amilyenek vagyunk. Hadd profitáljunk azokból a pozitív dolgokból, amivel a fogyatékosságunkkal jár. Hadd mutassuk meg, mennyire szeretünk Titeket. A végén biztos sikerül majd minket megértenetek. Legyetek büszkék, hogy részesei vagytok életünknek és fedezzétek fel a világot a mi nézőpontunk segítségével.

Ezt az üzenetet Nadia Salwin írta és nagy örömmel osztjuk meg a lány írását Önökkel. Az alábbi linken találják blogját.

Nadia blogja"

 

Shana jegyzet :

A szülők oldaláról látva, akik nálam jártak az évek folyamán:

Ahogy terapeutaként, és társadalmi evolúciós elemzőként szakmailag láttam a szülőket, -a kettősségükben őrlődve-, a gyermekeket, mint a változás folyamatai áldozataként,

e két rendszer határán rángatják őket:

a poláris anyagelvű, régi rendszer orvos-diagnosztikai címkéi szerint,

és/vagy annak ellentéteként, spirituális címkékkel ellátottan.

Mutatok két ábrát, amiből megértheted, hogy néz ma ki a jelen pillanatban a társadalom három szintű tudati rétegződése, és kik hol határozzák meg magukat benne:

tapasztalatjatekok.jpg ertekmero-spiral.jpg

nagyításhoz kattints a képre

Láttam a szülők bizonytalanságát, hogy most mit higgyenek a gyermekükről, kiknek higgyenek a gyermekükkel kapcsolatban.

Most akkor kik szerint, és miért fogyatékos a gyermekük, és beteg, és kik szerint pedig normális, és új képességgel jövő, amivel meg nem tudnak mit kezdeni, mert sosem hallottak róla, sosem tanította nekik senki ezzel meg mit kezdjenek, nincs is helye, tere, lehetősége az eddigi ismeretlen rálátásnak a gyermekekről.

Ebben őrlődtek leginkább a szülők, és rángatták a gyermeket hol az orvos/pszichiátria iparba ellenőrzésre, hogy valami visszajelzést kapjanak a gyerekükről, hol a spirituális csoporttudatok új generációs, különös képességgel levőnek titulált, címkézett gyógyítóihoz, hogy csináljanak valamit a gyerekükkel.

Sokszor láttam, hogy tanácstalanul, elveszve, összezavarodva billegnek a két világ határán a szülők, és érezték, hogy egyiknek sem tudnak a gyermekükkel igazán megfelelni.

Sokan nem tudtak mit kezdeni a számukra megfoghatatlan spirituális képpel, különleges képességűnek titulált gyermekükkel, nem tudták hogyan álljanak hozzá, hogyan védjék meg a külviláguktól.

Volt egy korábbi írásom, jegyzetem, ADHD, ADD-s témában, amit több ezren olvastak, nagyon népszerű volt. Eltűnt a honlapomról,  ezért most előkerestem az eredetit, de most ÚJ megvilágításban, újabb szintre emelve osztom meg ismét, már azzal a még újabb ismeretemmel, tapasztalatommal és tudásommal, amit az elmúlt 4 évben az EREDETEKKEL való munkám során kiismerhettem.

 

Amikor eredet minőségben látjuk és ismerjük meg a gyermekeinket, megszűnik az a kettősségben billegése a szülőnek, hogy kétféle címkét, információt kap kívülről a gyermekéről, akit nem tudott se ő, se az óvoda, se az iskola, se a társadalmi elvárások betörni a rendszer keret és szabálykövető struktúrájába.

Ahogy pár évvel ez előtt írtam (lásd lentebb ez eredeti cikket), a szülői kettősséget, amikor a társadalom és az anyagember szintű orvoslás ad mindenféle meghatározásokat a gyerekre, oda miért nem fér be, ezért betegnek , valamilyen viselkedési vagy idegrendszeri zavarosnak bélyegzi, vagyis azt mondja az ő rendszerük szerint, számukra fogyatékos. Számukra fogyatékos. 

Még egyszer leírom: csak és kizárólag SZÁMUKRA FOGYATÉKOS a GYERMEK! Vagyis számukra nem hasznos, úgy ahogy magától, természetesen viselkedik, mert nekik, a maguk haszonelvű szükségleteikhez, gazdasági érdekeik szerint nem hasznos a gyermek, tehát csak ebből a nézőpontból fogyatékos, oda nem felel meg, ha betörhetetlen.

Okés!

Rakjunk rendet:

Kinek is, kiknek a szempontjából fogyatékos az a gyermek akit nem lehet sehogyan, semmilyen módon betörni a haszonelvű, használós rendszerbe mint rabszolgát?

A teljes betörési folyamat minden fázisának ellenállva megtartják a saját maguk stabil rendszerét, ami nem illeszkedik a gondolkodás nélküli, szabálykövető, kontrollal, ellenőrzéssel, megfélemlítéssel(erőszakos erővel) irányítható, manipulálással fogyasztásra serkentett, alvó tudatúak közé.

erzsebethid-ego.jpg

nagyításhoz katt a képre

Hanganyag: Erzsébet-híd Kontrollból irányítottságból, erőszakos akaratból, alvó tudatok manipulatív használásából, és az illuminátus jellegű akaratból felszabadító kódok

Csak és kizárólag ott, és számukra értéktelen az a gyermek, azért mert az ÉRDEKEIKNEK nem felel meg a paramétereivel, a működésével, tehát a régi, gazdasági érdek szemléletű társadalmi rendszer számára értéktelen, selejtes. Csupán abból a szempontból, és csak annak a rendszerbe ágyazottak számára. 

Tehát csak ott , és csak nekik lesz fogyatékos!!!

Bizony a valóságban ezek a gyermekek nagyon erősek, nagyon kitartóak, és nagyon határozottan bátrak, stabilak, magukhoz képest, megtartva, levédve saját magukat. Kiegyensúlyoznak, mások helyett transzformálnak, és minden keret rendszert felbontanak maguk körül.

Ha valóban szeretik a szülők a gyermekeiket, akkor miattuk bizony kénytelenek lesznek változni. Ha kevésbé szeretik a gyermekeiket mint önmaguk betanult szokásait, akkor addig mennek, addig viszik terápiákra, amíg végre valahol meg nem törik a kis rendszerét.

Ma már, ha elég tudatos a szülő, és kíváncsi a saját eredetére, és a gyermekéjére, akkor speciálisan megértheti az eredet tulajdonságai szerinti egyedi működését, és felismerheti, hogy a gyermeke teljesen rendben van az eredet minőségében, pont úgy működik, ami az eredet tulajdonsága. Tehát a gyermek saját maga szempontjából teljesen rendben van, és a tulajdonsága pedig az egyedi eredet szerinti minőségeiből adódnak. Ha ezt tudjuk, és csak teret adunk neki, hogy az lehessen aki ő, valósan, mindenféle  kontroll, szabályok, elvárások, szokások ráerőltetése nélkül, akkor tökéletesen együttműködő, harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolódásban lehet a szülőkkel, és ha otthon megkapja ezt a tágasságot, elfogadó teret, akkor elég stabillá válik, hogy odakint a társadalomban is együttműködőbben, belesimulóbban tudja saját magát megtartva létezni. Sőt, ha a szülők, és gyermekek is mind egyre inkább eredet minőségeikbe tágulva kezdenek el együtt létezni, akkor változik a világuk is, hogy kikkel kapcsolódnak, és olyan emberek és életterek fognak köréjük rendeződni, ahol egyre inkább hasonlóak veszik majd körbe egymást. (ez még a jövő, hiszen még éppen pár éve kezdjük felismerni magukat eredet szinten, még nagyon úttörők vagyunk benne, és még tapasztalunk éppen, és tanuljuk együtt magukat megélni végre szabadon. Ami nem is olyan könnyű, ha több ezer éves tudati és szokás rögzültség rabszolgaságból, sötétségből ébredezünk felfelé.

Szokatlan a szabadság érzése. 

Tehát nem fogyatékos, hanem normális, önmaga eredet tulajdonságai szerint a gyermek.

 

pár éve még így írtam

egy olvasói levélés arra válasz tőlem:

„…a fiam, aki 10 éves és full hybrid, még az alternatív iskolai rendszerekről is lepattan. Szeretnék állatok testében élő lelkeket bevonni abba, hogy ezek a nehezen kezelhetőnek, viselkedészavarosnak, ADHD-snak, ADD-snak, hiperaktívnak, korai idegrendszeri visszamaradottnak, meg a fene tudja minek beskatulyázott gyerekek, akik teljes küldetéstudattal jöttek ide, szóval hogy ők támogatást kapjanak ezektől a lelkektől abban, hogy kibírják nagy gellerek nélkül azt az időt, amikorra időzítve vannak…”

„…Az biztos, hogy nem tudok egy platformra jutni azokkal, akik mindenféle terápiákat arra használják, hogy a gyerekeinket "befaragják" az iskolai rendszerekbe, akár még az alternatív iskolákba is.

Teljesen mást érzékelek, mégpedig azt, hogy az iskolák pár év, tíz év múlva teljesen átalakulnak, kifejezetten hozzájuk igazodva. Ez két külön irány…”

 

Teljesen értem amiről írsz, bár, ha olvastad, én hogyan kísértem eddig végig a fiamat (+11) iskola, óvoda...., akkor megértheted, hogy számomra ezek a betegség-címke fogalmak csak hallomásból ismertek.

Valójában semmilyen valóság tartalmuk sincs, és én ahány elvileg ilyen-olyan problémásnak címkézett gyerekkel találkoztam mint klienssel, vagy a fiam iskolájában, valójában mindegyikről kiderült, hogy semmi bajuk, a gyerekek teljesen rendben vannak.

Viszont a szülőknek volt baja, magukkal is, egymással is, a világgal is, a rendszerrel is, és bizony ezek a szülőkben lévő feszülések, lenyomott félelmek, érzéstartalmak, ellenállások, tehetetlenségérzetek képeződtek le a gyerekeknél.

Tehát valójában nem a gyereknek volt problémája soha, hanem a szülőnek!

A gyermekben megjelenő tünetek csak következmények.

Amit nem vesz észre magában a szülő, azt mutatja a gyermek jó erősen felnagyítva.

Amikor a szülők nem vállalják fel a felelősséget a saját hitrendszereikért, lenyomott érzéstartalmaikért, akkor gyakran hozzák fel magyarázatnak a kristálygyerek, gyémántgyerek, vagy amit Te is írtál hybrid, új generációs gyerekek kifejezéseket. Ez valójában az ADHD, ADD-snek és hasonlónak titulált gyerekek spirituális poláris párja.

Ez így egy harc!

Ebben a formában, ha ellentétpárokban határozzuk meg a gyereket középen.

A rendszer számára kezelhetetlen hiperaktív, amire ráhúzzuk a másik oldalról, hogy de hát szegény új generációs kristály gyermek, ezért ilyen.

A gyermek meg ott áll középen, és szétszakad a régi és új rendszer határán.

Se a hagyományos pszichológia, se ennek ellentéteként az alternatív spirituális hozzáállás nem segít a kicsi gyermekeinken.

Valójában ezt a kettősséget először a szülőnek magában kell helyre raknia, hogy miben hisz, kinek hisz, majd talán elengedni ezt a két ellentétes nézőpontot, a gyerekről külsőleg meghatározott nézetet, és a valós figyelmet a gyerekre fordítani, és a valós, egyedi igényeit meglátni, meghallani, felismerni a gyerekünknek, és azt tudatosan felvállalva képviselni a külvilágunkban is, függetlenül mindenféle címke ráaggatás nélkül.

 Miért?

Csak és kizárólag a gyermekünk miatt, és nem téves diagnózisoknak ellen tartva, vagy azt el híve, vagy spirituális meghatározottságok mögé bújva.

A gyermekünknek azzal segítünk igazán valósan, ha legelőször mi magunk magunkban rakjuk helyre az adott kérdéskört. Mi magunk, magunk számára meg tudjuk határozni a saját gyermekünket, mindenféle külső "szakvélemények" nélkül.

Ezzel üzenjük a gyermekünknek azt, hogy vele minden rendben van, bízunk benne, és feltétel nélkül szeretjük pont olyannak amilyen.

Ha elvisszük mindenféle szakemberekhez, vagy nem állunk ki mellette, amikor az óvónők, tanárok éppen minősítik valamilyennek, ezzel bizonytalanítjuk el önmagában, és ez által veszíti el valójában a szülői támaszból meríthető ősbizalmat.

Tehát amikor aggódásból, féltésből mindenféle segítőkhöz visszük a gyermekeinket, akkor azzal minden pillanatban azt üzenjük nekik, hogy velük valami baj van, és a szülő nem bízik benne.

Így lesz majd önbizalom hiányos felnőtt, akinek mindig arra van szüksége, hogy mások kívülről mondják meg neki mi a jó, és mindig szüksége lesz a külvilágára mint visszacsatolásra, hogy "ugye milyen jó vagyok?", "ugye, hogy én milyen szerethető vagyok?".

Így válnak megfelelési kényszeresekké, és teljesen szétdarabolttá, hisz képtelenség az egész külvilág elvárásainak megfelelni, és mindig ott lesz a mély bizonytalanság érzet, mert mindig lesz olyan, akinek nem fog megfelelni úgy, ahogy van.

Valójában a gyermekeinken keresztül a saját önbizalom hiányunk mutatkozik meg, a saját megfelelés kényszerünk válik láthatóvá, a saját belső gyermekünket gyógyíthatjuk meg.  Gyakorolhatjuk a  magunk felvállalását, ahogy kiállunk értük, csiszolgathatjuk belső igazságunk egyre teljesebb megtalálását és kinyilvánítását.

Így tanítóink, segítőink és kis mestereink ők nekünk, ahogy bátran felvállalják és mutatják, tükrözik számunkra és a külvilágukban mindenkinek azokat a lenyomott, tudattalan érzéstartalmakat, amiket érzékeny szenzorként vesznek tőlünk, amikre saját magunkban nem látunk rá.

Mire is tanítanak minket szülőket, pedagógusokat, felnőtteket minden pillanatban a kezelhetetlenségeikkel, a kitöréseikkel, vagy éppen az apatikus érdektelenségeikkel, de még az összes fizikai betegségükkel is?

Hogy vegyük észre, a világunk nem normális.

Hogy valójában a bennünk lévő gyermek, ugyan úgy szenved azoktól a korlátoktól, szabályrendszerektől, mint a mi gyerekeink, ők csak a lenyomott szenvedésünk fokát, mértékét, milyenségét mutatják meg számunkra, hol dühkitörésekkel tombolva, hol teljes érdektelenségbe merülve, hol komoly betegségekig lefojtva.

Köszönjük meg nekik és próbáljuk meg felismerni magunkban az általuk mutatott hitrendszereinket, lenyomott érzetártalmainkat, és szabadítsuk fel őket az által, hogy mi változunk és változtatunk a világunkon is.

Miattuk és magunk miatt is!

A gyermekeink minket „megmenteni”, ébreszteni, emlékeztetni jöttek, és nem azért, hogy mi szabjuk olyanná őket, amit éppen mi gondolunk helyesnek, szerintünk mi lenne jó számukra.

Számukra akkor lennénk „jók”, ha tanulnánk tőlük, ha rajtuk keresztül emlékeznénk saját magunkra, és ezt fel is vállalnánk, és mivel mi vagyunk abban a helyzetben, hogy a változásokat cselekvően megtegyük, hát tegyük.

Értük és Értünk!

 

szeretettel

 

Shana anya

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.