Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Technikák, iskolák avagy Egyedivé válni támogató közegben

2013.12.17

 (Rendezgetem a korábbi írásaimat, és most ezt a párbeszéd részletet találtam... egy kis gondolatébresztő, hogy szoktassuk magunkat arra, hogy mitől lesz számunkra valaki valódi... Attól ha minél több titulust, végzettséget, címet, cimkét szerez meg pénzért kívülről, vagy attól, ha a saját valós életével mutatja, hogyan váljunk egyedivé, valódibbá.)

 

Technikák, iskolák avagy egyedivé válni

(2012. nyara)

 

mottó: „a legkisebb energia-befektetéssel a legtöbbet kihozni magunkból”

Mennyi technikáról van már hányféle végzettséget igazoló papírod?

Hány spirituális iskolába jártál, mennyi képzésen vettél már részt?

Ezekből a megtanult ismeretekből, a megszerzett végzettségekből mennyit alkalmazol valósan, napi szinten a saját életedben?

Hogyan sikerült a napi életedbe beépíteni úgy, hogy ez által valósan közelebb juss saját magadhoz, hogy képes legyél felismerni, hogy ki is vagy te, és tudtál-e ezek alapján bármit egyedien előhívni magadból?

Képesek vagyunk-e felismerni, meglátni és elfogadni, hogy nem vagyunk elkülönülve, és hogy csak együtt vagyunk képesek nagyot létrehozni, ha együttműködünk?

Képesek vagyunk-e meglátni, hogy mint ahogy nem csak szülők, gyerekek, feleségek és férjek vagyunk, hanem ez mind egyben, még egy csomó meghatározottságunkkal együtt, ugyanúgy a képességeinket, képzettségeinket, tudásunkat tekintve sem vagyunk csak egy-egy végzettséggel azonosak.

Van-e valaki, aki, amikor dolgozik, képes ezeket elkülöníteni magában, és nem egész lényével, teljességével, összes képességével jelen lenni?

Ahogy egyre kevésbé tudjuk majd magunkban szétválasztani ezeket a képességeinket, ismereteinket, ugyanúgy fogja elveszteni a létjogosultságát a korlátok közé zárt, elkülönült intézményesítése is az adott iskoláknak, rendszereknek.

Ahogy mi magunk egyre teljesebbé válunk önmagunkban, ugyanúgy fognak megjelenni az olyan központok, ahol ugyanezen teljességben leszünk képesek számos módon átadni az információt, segíteni a hozzánk fordulókat. Tehát nem a technikák szerinti bontás, szeparálódás lesz a mérvadó, hisz sokan vannak, akik most, jelenleg is már rengeteg papírral rendelkeznek többféle technikával kapcsolatban, és még sem tudnak vele valóságosan mit kezdeni, elindulni vele, vagy legalább saját maguk számára hasznosítani.

Miért is nem? Mert nem a sajátjuk!

Nem az övék, hanem valaki másnak az egyedi technikája, ahogy saját magán képes volt átdolgozni magát egyedien. Ebből iskolát lehet csinálni, de az lesz az eredménye, hogy kis százalékban lesznek képesek az emberek azt a technikát saját magukra alkalmazni.

Mi lenne talán egy valósabb, hatékonyabb segítségmód, a magukat keresőknek, a személyes problémáikra megoldások után kutatóknak?

Ara Rauch: nagyon kell már

Ara Rauch: nem specializálódni kellene, hanem összefogni az eddigieket

Ara Rauch: és hogy mindenki előhozza magából a sajátját

Pásztor Judit: Igen, olyanokra van szükség, akik abban segítenek a saját maguk életútja alapján, hogy te is elő tudd hívni azt, ahogy csak te tudod csinálni. Ami te vagy.  Ebben meg az tud valóságosan segíteni, és addig a pontig, ahol éppen ő maga is tart saját magában, a saját maga előhívásában. Mindenki addig tud bárkit is kísérni, hisz addig és arra lát rá valóságosan, azt ismeri fel a másik embernél, amin már átdolgozta magát. Ha valami még nincs felismerve, átdolgozva magában, akkor nem a klienst látja, hanem azt, amit gondol, érez róla magában, vagyis a sajátját vetíti rá.

A kísérésnek nem technikák átadásáról kéne szólnia, hanem olyan segítségről, amin keresztül a sajátját találná meg az ember, a saját egyedi képességeit, készségeit hívná elő magából, ahogy arra csak ő maga képes, egyedien. És ez fogja őt valósan megtartani is a világában, ha önmagát adja, bármi legyen is az, amiben ő maga a legjobb.

Ara Rauch: ez lenne a cél, csak ezt még senki sem mondta ki

Pásztor Judit: persze mindent, amire rezonál, természetes módon átvehet egy az egyben is, vagy módosítottan, ahogy tetszik, a lényeg abban is az, segíteni azt, hogy megtalálja, hogyan tudja ő azt az átvett dolgot egyedien,  magára szabottan alkalmazni.

 

Ara Rauch: hát csak az eddigi iskolák meg módszerek pont az ellenkezőjét mondják, hogy csak úgy lehet alkalmazni, ahogy ő mondta, punktum

Ara Rauch: szembe a tömeggel :D

Pásztor Judit: Igen, szemben a tömeggel!

Ez eddig volt. Most meg most van. És csak akkor tud változni bármi, ha megálmodjuk, előhívjuk, manifesztáljuk ide. Akkor már itt is van, és onnantól tényleg van választása mindenkinek, hogy fut tovább és költ tovább sok fölösleges pénzt mindenféle jól és egyre jobban hangzó technikákra, vagy ugyanazzal az idő- energia- és pénzbefektetéssel megtalálja azt, ami ő, és ahogy csak ő képes bármire. Erről persze papírja nem lesz.

Pásztor Judit: vagyis dehogy nem!

Pásztor Judit: ahogy Zoé mondta egyszer, az lesz a névjegykártyánk, cégérünk, hogy kik vagyunk.  A nevünk.  Akik valójában vagyunk.

Ara Rauch: tök jó, tetszik

Ara Rauch: a saját név a márkanév, igen

Pásztor Judit: így van!

Pásztor Judit: és így, látod nincs versengés sem a különböző iskolák között, mivel mindenki úgyis ahhoz megy és oda, ami számára a legjobb, a legtesthezállóbb. Ha nincs ez a papír, meg végzettség, meg külső címke mézesmadzag, amiről azt hiszik az emberek, hogy majd ebből fognak megélni utána, akkor marad a valós energia, amivel a tanító rendelkezik.

 

Ara Rauch: igen, ez a valódi :)

 

Végig pörgettem magamban a fenti párbeszéd kapcsán, hogy eddig  hogyan is dolgoztam akár egyénekkel, akár csoportokkal korábban.

 

Az első és legfontosabb különbség az eddigi gondolkodásmódhoz képest, hogy nem volt előre eltervezett tematika.

 

Ez igen megzavarja az elmét, a személyiségeket, akik mindig előre szeretnék tudni, eltervezni, hogy mi hogyan lesz és mikor, és mennyi ideig tart, és hányszor kell jönni, és ott mi fog történni, és mit fog kapni. És ha mondjuk a pénzéért nem azt kapja szerinte, amit elképzelt, akkor úgy gondolja nem kapott semmit...

A valóság bizony nem így működik, hisz mindig a felsőbb nézőpontunk, a lélektervünk szerint fog velünk a valóság történni, bármit is képzelhetnénk előre.

 

Aztán végig gondoltam a technikákat, amikkel én magam is találkoztam, és azokat is amikkel elvileg sosem kerültem kapcsolatba, és mégis jelen voltak a foglalkozásokon. Olyan technikáknak látszó megoldási módok is, amiket előtte még sosem hallottunk, láttunk, senki nem csinált belőle iskolát, tanfolyamokat, és mégis ott vannak, elérhetőek lennének bárki számára ingyen, ha nyitott lenne rá.

 

Minden egyes alkalommal, mindenki teljesen egyedi módokkal találkozhatott nálam, ami bizony nem az én technikáim, képességeim, ismereteim voltak, hanem a SAJÁTJUK, maguknak maguktól. Én csak segítettem megmutatni, hogyan dolgozik mindenki felsőbb nézőpontja saját magával egyedien. Ezek a pillanatok számomra is teljesen megdöbbentőek voltak, mennyire csodásan, kreatívan egyediek tudtok lenni a megoldási módjaitokban, ha elhiszitek végre, és megengeditek magatoknak.

 

Aztán végig gondoltam, a sok évnyi kliens tapasztalatom alapján, hogy mennyire könnyű immár felismerni, hogy ki miért is jött valósan. Az eddigi, amolyan fonákteremtés-szövet élettörténetük ezt szépen mutatta.

 

Azt is megláttam, hogy soha senki nem csinált feleslegesen semmit. Amikor egy magasabb nézőpontból nézzük át az egész eddigi életfilmeket, akkor gyönyörűen látszik, hogy minden egyes epizódnak, részletnek, akár mennyire is értelmetlennek tűnhetett sokszor vagy nem kívánatosnak, mennyire fontos szerepe van. Hogyan is állnak össze a részletek, mikor végig pásztázzuk, és nyerik el valós értelmüket ahhoz képest, amit eddig hihettünk, gondolhattunk róla.

 

A legfőbb kutatási témám, ami szenvedéllyel tölt el, az az egyedi ember, a csoporttudatok, a közösségek, a társadalom működésének feltérképezése, a különböző tudati és lélekevolúciós fázisok kihagyhatatlan lépcsőinek megmutatása a felébredéstől az egyedivé válásig, és majd tovább, az egyéniségek közösségi együttműködéséig, az együttélés új módjainak gyakorlatozásig, egészen az 5.dimenziós tudatállapotba visszatalálásig.Teszem ezt a saját példám felvállalásán és bemutatásán keresztül, és az egyének, csoportok megfigyelésén keresztül közvetetten.

 

Úgy érzem elérkezett az idő, amikor már egyre többen vágytok arra, hogy önmagatokat találjátok meg, és a saját egyéni képességeiteket hívjátok elő. 

 

Ebben az évben szűk, kis csoportokkal dolgoztam együtt a háttérben, megfigyelve, tesztelve, gyakorlatozva azt, hogyan segíthetik egymást -egy tudatos vezetéssel-, hogy mindenkinek a saját egyedi képessége, készsége hívódjon elő. Megerősítéseket kaphattak egymástól, gyakorolhatták egymáson keresztül, hogy minél határozottabban ismerjék fel, vállaják fel azt, akik ők valójában, és merjék esetleg elengedni egyre bátrabban az edigi külső, tanult, másolt hitrendszereiket.

 

A jövő év a női út tanítói minőségének az éve is lesz többek között.

Végre elérkezhetünk tudatosságban és energetikailag oda, hogy a jövő évtől felszabadul, és egyre inkább teret kap, kaphat a női, intuitív tanítói, kísérői minőség megnyilvánítása, felvállalása, elfogadtatása.

 

Tudom, hogy nagyon sokan vagytok, akik már most is csodás képességekkel rendelkeztek, amiket egész egyszerűen az eddigi fogalmi rendszerünkkel, a mentális, férfi gondolkodás központú tematikával képtelenség volt definiálni.

Sok nő társam és bizony férifak is szenvednek attól, hogyan fejezzék ki, nevezzék meg azokat a fura, eddig ismeretlen, érzékeken túli képességeket, amik megnevezhetetlenek egyelőre.

 

Tudom, hogy például sokan vannak, akik félnek felvállalni az élettel való olyan jellegű együttmozgást, ami nem fér be az eddigi ismert mozgáskultúrába, és esetleg a környezet ezért veszélyesnek, furának, esetleg nem adekvátnak titulálta emiatt.

 

Sokan vannak, akik egész egyszerűen csak éreznek, érzékelnek, túlérzékenyen, de annál tisztábban fogékonyak mindenre és mindenkire, és ezt nem sokan kedvelik a környezetükben. Miközben ez is lehet az ő egyedi képessége, ami jelen pillanatban inkább zavart kelt, mint hogy elfogadható, felvállalható készséggé, képességgé váljon, amolyan egyedi segítői, kísérői móddá.

 

Tudom, hogy sokan vannak, akiknek nehéz a spirituális technikák mankóinak elengedése, mert nem bíznak saját magunkban annyira, de sokszor tapasztaltuk, hogy a támogató tudatosság térben bátran mernek sokkal inkább a megérzéseikre hagyatkozni, a belső hangjukra és engedni a vezettetést. Ezt bizony gyakorolni kell, és erre olyan tér és olyan segítő, kísérő, támogató közeg, csoport alkalmas, aki vagy akik ezt a biztonságos teret képesek tudatosan fenntartani, és másokat is oda átemelni, hogy gyakorolhassanak.

 

Tudom, és tapasztalom, hogy egyre többen vannak, akik a hagyományos módon el sem indultak a spirituális úton, és mégis mikor végig nézzük az elmúlt 2-3 évét, milyen folyamatokon ment keresztül, amiket eddig talán csak katasztrófaként élt meg (munka elvesztése, családi viszonyok változása...stb) és ezekre tudatossá válik, akkor mintha a helyükre kattannának egyből. Akkor látszik meg igazán, hogy bizony sok-sok lélekevolúciós fázison vannak már túl, és mondhatni ugyanott tartanak, mint azok, akik elvileg több évet eltöltöttek a spiritualitásban, csak eddig nem voltak rá tudatosak. Ilyenkor nagyon gyors átredeződés következhet be végre az eddig megrekedtnek, beragadtnak hitt élethelyzeteikből.

 

Aki eljutott idáig az olvasásban, és felismerte magát a felsoroltakban,

és úgy érzi, hogy elég erő, lendület és belső késztetés van benne a lelke irányából arra, hogy már valóban szeretné önmagát előhívni,

van kedve, lelekesedése, akarata, szándéka arra is, hogy erre időt, energiát és anyagi befektetést is fordítson,

van benne kitartás, elszántság, hogy akár több hónapon keresztül tudatosan, kis csoporttal együtt dolgozva megszülje saját magát,

vagy már teljesen bezárult, szinte mindent elvesztett, már mozdulni sem képes,

esetleg már mindent feladott, és mindenből elege van, és szeretne találni olyan támogató közeget, csoportot, akik ebben megértik, együttéreznek vele, és tudják hogyan lehet felállni a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetből is,

akkor jelentkezzetek e-mailben a szivkozpont@gmail.com címen a részletekért.

 

szeretettel


Shana

 

 

970046_484003161669136_1645798281_n.jpg