Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első látható elemek a fordulás közben, ami már megnyilvánul...

 

ezt kaptam ma megerősítésnek, biztatásnak... az én Drága Druszámon keresztül :)

Tranzakció - A következő hullám elindult"
Mihály arkangyal Celia Fenn közvetítése

Ez egy fontos üzenet a Fénymunkásoknak, főleg azoknak, akik már átestek az átkelésen, vagy épp csak befejezik azt. Azt akarjuk, hogy tudjátok, az erőfeszítéseiteknek köszönhetően az átkelés következő nagy hulláma elkezdődött!
Mit jelent ez nektek?  Nos, sokatok sokkal  jobban érezte  magát.  Érezvén az Új  Föld  boldogságát, stabilitást és  békét. Aztán  hirtelen  éreztétek, hogy az átkelés összes  régi tünete  visszatér.  Azt gondolhattátok: "Jaj, nem, még  nem vagyok kész." De higgyétek el nekem, drágáim,  befejeztétek  az átkelést és  stabilan az 5.-6. dimenzió  frekvenciáján vagytok. Most az  történik, hogy  lelki szinten beleegyeztetek, hogy segítői lesztek  az átkelők új hullámának. Beleegyeztek, hogy belevágnak az utazásba, mert ti beleegyeztetek, hogy "tartjátok" őket.
Ez a Kristály felnőtt vagy gyerek feladata. Tartják a többiek energiáját és segítenek  kiegyensúlyozni. Tudjuk, hogy nektek, az első hullámban nehezebb dolgotok volt, mert csak a Kristály Gyermekek  tartottak benneteket. De most csatlakoztatok a Kristály Gyerekekhez, és együtt tartjátok az energiát a következő hullámnak. Amit tapasztaltok, az az, hogy az  energia  átáramlik rajtatok, ahogy energiát sugároztok "kifelé", hogy beindítsátok a többiek átkelését, és megkapjátok az ő energiájukat, hogy átalakítsátok, ahogy a saját átkelésetek folyamán megtanították nektek. Ez lehet, hogy nem tudatos folyamat, de az angyali énetek tudja, hogyan kell csinálni, úgyhogy csak lazítsatok, tartsátok magatokat egyensúlyban, és tudjátok, hogy nem fog sokáig tartani. Amint a Kristály rendszeretek alkalmazkodik az új feladathoz, újra folytathatjátok az életeteket. Addig különféle tüneteket tapasztalhattok, mint pl hőhullámok, túl sok energia, főleg éjszaka, harag, idegesség, depresszió.
ENGEDJÉTEK ŐKET ÁTÁRAMOLNI MAGATOKON. Ez most a szolgálatotok része.
Tudjátok, hogy most sok, a "környezetetekben" lévő lélek "mentorai" vagytok. Mindenkinek, aki befejezte az átkelést, kijelöltek egy csoport lelket, hogy beavassák és támogassák őket az átkelésük során. Belőletek fognak meríteni, akár magasabb szinteken, vagy esetleg fizikai szinten is.
Szükségük van a tapasztalatotokra és a bátorításotokra. Ők lehet, hogy nem olyan bátrak, mint ti, akik az első hullám oroszlánjai voltatok. Legyetek kedvesek és támogatóak, és megtapasztalják az átkelésüket a ti és az angyali birodalmak támogatásával.
Köszönjük nektek ezt a munkát. Tudjuk, hogy sokan úgy érzik, mindez túl gyorsan történik. De az energia lendületbe jön, és egyre több lélek egyezik bele a folyamatba.
Szóval kérjük a támogatásotokat, és köszönjük a munkátokat. Ünnepeljétek velünk, hogy egyre több ember hajlandó a váltásra, és ráébredni, hogy ki is ő igazából! A ti segítségetekkel!
Szeretet és áldás ebben a varázslatos időszakban.
Mihály arkangyal


Hát valóban nagyon fura az egész, van hogy eszméletlenül szédülök, nem  találom a fókuszt... gyakorlatilag itt ülök egy félig kipakolt házban, mindenfelé zsákok... és nem látom mit is kéne ezzel nekem még kezdeni... nem érzem, hogy bármit arrébb kéne tennem... olyan érzés, mintha teljesen mindegy lenne, hogy ezekkel az összecsomagolt zsákokkal lesz e még egyáltalán valami...

 

Néha visszarántódok valahova, ahol meg már nincs semmi... de semmi egyáltalán... megpróbálom a figyelmem, a tudatom oda rögzíteni, amit ismerek, amit sokáig nézegettem... de valami fura okból kifolyólag ott mindenben csak az én másolataimat látom... olyan mintha sok-sok példányban lennék kint... akik egy kicsit módosítottan ugyan azt csinálták végig mint én, és most sorban jönnek be a módosított hasonmás szereplőim azzal, ahogy náluk lett meg a történet, én meg gyűjtögetem egybe...

A másik furcsaság, hogy ma például olyan telefonhívást kaptam, hogy a sok éve lefoglalt domain nevemet szeretné valaki megvenni, mert látszik, hogy nem használtam sosem. És ő viszont nagyon erősen és határozottan érzi, hogy ennek kéne lenni a honlapjának a nevének. Hm... Megkérdeztem, mit is szeretne a "hangolodo" név alatt csinálni, és kiderült, hogy... hú... nem is tudom, hogyan érzékeltessem mi is ez az egész...

Olyan érzésem van, mintha én leraktam volna egy valamit az időben, amin én aztán más formában dolgoztam, amolyan demo verzióban (igen, igen, ez a helyes szemléltetés erre is), és most a demo-részhez tartozó valódi lerakott alapra most bejön az a valódi társ, akivel azt együtt fogjuk csinálni, vagy ő fogja csinálni... ezt még nem látom, de azzal, hogy majd összerakjuk, amit ő ehhez behoz, attól fog majd a kettőnk együttesétől az valóssá válni... és már nem csak gyakorlatozás... remélem érthető... és ehhez én adtam az alapot, és én dolgoztam az alaprészén, és most megjelenik hozzá az akivel vagy aki által megnyilvánul. majd, úgy, hogy ő is hozzárakja azt amit meg ő csinált meg...

Olyan a képe, mintha eddig a szövet fonákján dolgozgattam volna, látszólag, a linearitás szerint logikátlanul ki-ki dolgoztam részeket a szöveten, és már el is felejtkeztem egy csomó-csomó szövetdarabról, részletről, és azt hittem azok már nincsenek is, és már nincs is értelme sem... már eltűntek... és most hogy átfordultam a szövet fonákjáról a színére, most mintha az összes, de tényleg az összes elem valami eszméletlenül megdöbbentő módon tökéletes egységbe rendeződve jön be, kerül a helyére és nyilvánul meg.

 

De annyira tökéletesen, de annyira, hogy azt hittem ilyet álmodni sem lehet, de ha megnézem az összes részletet, akkor bizony felismerem, hogy atyaég, hisz ezt mind valamikor én raktam hozzá, senki más... csak most ez egyben jelenik meg.

Mondok egy nagyon egyszerűt, ami pici dolognak számít, de mondhatom azt, hogy életem nagy művének egyik tökéletes eleme, ami már látszik és van... :)
Ahogy kiköltözött a párom a házból, elvitte a hajszárítót, és a porszívót.
Sokat merengtem, hogy kellenek e nekem még tárgyak, vegyek e saját tárgyakat magamnak... egyszerűen nem éreztem, hogy megakarnám keresni újra a számomra legtökéletesebb tárgyakat... úgy érzem ezt már nagyon sokszor kiéltem, már semmi élvezetet nem adna... De mivel még mindig van fizikai testem, meg hajam, így hajszárító tuti kell, akár új valóság, akár régi :)

Így elszaladtam venni.

Azt tudtam, hogy a legolcsóbb kategóriát nézem meg csak, de nem hiánytudatból, hanem mert minek kéne többet adnom érte, mint amennyiből alapesetben ki lehet hozni egy hajszárítót, ami a funkciója szerinti, se több se kevesebb. És ahogy végigfutottam, megláttam egy olyan színű kis csinos, finom áramló vonalú  szépséget, aminek olyan színe volt, mint ami az én valós színem. Amolyan Shana színű volt. Arany-narancs szín... Egyből lekaptam, és be a kosárba, anélkül, hogy bármit tüzetesebben megnéztem volna. Az ára egyszerűen nevetséges volt...
Majd a porszívókhoz mentem, és ismét a legalsó árasok előtt álldogáltam, és kerestem egy olyat, amiről tudtam, hogy nagyjából milyen számomra az amilyen alapfunkciónak megfelelően porszívó a porszívó, és a lényeg, hogy kicsi legyen, könnyű..., jól lehessen vele mozogni. Az első túl vacaknak bizonyult, és akkor megtorpantam, hogy akkor most mi van, miért nincs itt az enyém, hol van? És egy lépést arrébb léptem, egy árkategóriával feljebb, de még mindig szinte szánalmasan olcsónak számított volna nekem annak idején, és ott volt. És ugyan olyan színe volt mint a hajszárítónak... arany-narancs... egyből felismertük egymást, hogy az én vagyok...
És a meglepetés, amiért elmeséltem az még ez után következett, mert eddig is vásárolhattunk így... persze.

Itthon kinyitottam a dobozokat, és elámultam.

 

A hajszárító, az nem csak annyit tudott mint amit én képzeltem róla, hanem abban bizony benne volt és van minden, amit egy hajszárító számomra jelent, amiről eddig csak álmodoztam, de így egyben, egyszerre egy tárgyon belül megjelenve tökéletes összhangban, harmóniában még sosem láttam.

 

És a porszívó ugyan így, sokkal több mindent tud, és minden benne van, amit eddig hiányoltam. Valaha részleteiben voltak ilyen eszközeim, amiben hol ez volt meg, hol az, és ha jól megnézem, visszagondolva minden elemét megéltem már, de külön, külön... és most ott van egyben, egy tárgyban, sőt ismét még olyat is tartalmaz, amiről nem is tudtam, hogy jó lenne nekem, és igen, tényleg mekkora ötlet! Hogy ez nem jutott eszembe... !

És ezek szerint már nem is kellett, hogy eszembe jusson... mert magától is tudta, hogy az nekem majd milyen jó lesz...

Huhh, és ez még csak két tárgy... képzeljétek, amikor az egész szövet láthatóvá válik egyben... amit magamból hívtam elő...!

Most kezd derengni, mire is ment el ez a sok-sok év, amit végig jártam, ahol lemondtam, ahol elengedtem, ahol meghaltam, ahol leváltam, ahol fájtam... és sírtam... most kezd látszani, mit is csináltam a háttérben, ami sokáig úgy tűnt mintha teljesen értelmetlen lenne az amit csinálok, hisz nem látszik, nem jelenik meg belőle semmi... és ezért elbizonytalanodtam sokszor, hogy valamit biztos nem jól csinálok, hogy én mikor érdemlem már meg, hogy megjelenjen..

Hát ezért nem jelenhetett meg, mert ez már egyben jelenik majd meg, és nem ott ahol eddig kerestem, és ahol eddig néztem.

Ez egy hatalmas új valóság, amin bizony sokat kellett dolgozni a fonákjáról, ahogy hímezgettem, ahogy varrogattam, és most már a megfordulásban van a tudati szövetem, és egyre inkább látható lesz a művem :)

Szóval tényleg létezik, de így, és én tudom, hogy lehet ezt valósan megcsinálni... és hogy mit is kell ahhoz ténylegesen végiggyakorlatozni, hogy a szöveted minden részét szépen kivarrd, és ne csak úgy csinálj mintha hímezgetnél... amolyan játék fonalakkal, játék tűkkel...

 

Volt ma azért még egy kis mélyrepülés, amolyan hol is vagyok, élek e még, vagy halott vagyok e már... érzésem, állapotom... Ahogy észrevettem, hogy már megint visszafordulna a tudatom, még mindig azt figyelgetné ahol már nincs semmi, ahol már mindig csak ugyan azok játszódnak le újra... és ott olyan hideg volt, és mondjam azt konkrétan hullaszag... Egy kis időre elbizonytalanodtam, hogy most akkor élek én még egyáltalán, vagy meghaltam? És tudjátok, olyan, mint amikről olvashattunk, vagy amiket mesétek olyanok akik visszajöttek a halálból, hogy mit láttak a köztes létben, hogy mennyire nem tudja elengedni a tudat azt az életet, mennyire ragaszkodik hozzá, pedig már nincs hozzá teste, de minden áron még ugyan azokat szeretné csinálni tovább amit a halála előtt... így újra és újra teremti magából, a benne lévő emlékképekből ugyan azokat az arcokat, ugyan azokat a történeteket... Ne ezen ijedtem meg, mikor azt láttam, hogy mindenhol én vagyok jelen a párommal, mindenhol a mi pár minőségünk másolati példányait látom, csak kicsit módosult formában... Hogy akkor most ők élnek, vagy én élek, vagy egyik sem, vagy mind...? Jól össze is zavarodtam egy időre... majd ahogy kitisztultam, inkább fogtam és beemeltem magamba azokat a minőségeket, ahogy ők odakint, a látszólagos másolati párocskák megcsinálták a történetet...

Így a hajszárító, porszívó mintájára már el tudom képzelni, hogy mekkora lesz a meglepetésem, ha majd ez a pár minőségem a szövetem színén egyben megjelenik, azzal az egységgel, amit ennyi részen keresztül kidolgoztam, kidolgoztunk... remélem értitek... és remélem bizakodással tölt el titeket, mert ezért vállalt feladatom ezeket lejegyezni, és az, hogy akik valósan bejönnek, és ott vannak, azoknak adjak támogatást a tapasztalatommal, hogyan is varrogatunk, hímezünk, és majd ha már kész, akkor hogyan fordulunk a színére :)

 

Shana

a jelenből :)

Ez a kép a tenyeremről készült munka közben.

Aahogy tartottam a gépet a kezemben, elsült magától.

Ilyen az a Shana szín!

 

 

tenyerem.jpg


 

 

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 3
Összes: 421483
Hónap: 2291
Nap: 121