Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Poláris Világvége! Megváltás! Fordulás! Felemelkedés...

 

 

2013.03.29

 

 

Az alábbi írás a tavalyi 09.30-i Telihold időszakhoz íródott, de ma reggel azzal ébredtem, hogy ezt szedjem elő magamnak és Nektek!

 

itt olvashatjátok:

2013. Húsvétra tudatossági emlékeztető. (Telihold 09.30. Lélek mélységei, magasságai. Kikhez képest haladunk?)

 

 

Elolvastam, és valóban szó szerint ugyan abban az energiában vagyunk, csak a poláris világunk miatt, a mérleg másik oldalán, és egy olyan kifelé, felfelé kettős spirál végpontján, ahol már sokak számára nincs tovább.

 

Elfogyott az út ebbe az irányba, elértünk a poláris, 3. dimenziós világunk szélére valóban sokan.

 

Ha erről az oldalról is képesek lesztek ránézni a jelenlegi helyzetetekre, akkor ott lesz a kettősségetek mind két oldala egyszerre előttetek, de ráadásul nem csak ennek az utolsó körnek mind két oldala, hanem sokaknak egy, vagy akár több nagyobb ciklus összes körének a végpontja.

 

Ezek a körök eddig mind a vagy-vagy választásaitokból teremtődtek körétek, amikor mindig az előző élethelyzetetekhez, kapcsolódásaitokhoz képest haladtatok magatokban, vagy az életetekben tovább, kifelé, elfelé távolodva ön-magotok-tól.

 

spiriego.jpg

 

 katt a képre

 

 

És most visszanézhetitek ezen keresztül, egy amolyan Ariadné fonalként felgönygyölve az összes eddigi, valamihez képest haladásotokatamik úgy néznek ki, mint egy libikóka építmény.

 

Úgy képzeljétek el, hogy mikor kizárultatok önmagatokból, mikor kiestetek az egységetekből a kettősségetekbe, azóta mindig, de mindig már csak ahhoz a lezáruláshoz képest haladtatok.

 

Minden eddigi történésetek, élethelyzetetek, kapcsolódásaitok, már csak az eredeti lezárulásotokhoz képest, annak ellenállva, abból az ellentartásból történtek veletek, odakint, ön-magotoktól elválasztva.

 

Az ellentartás miatt ezek az élethelyzetek, ezek a kapcsolódások mind nem voltak valódiak, hisz már a kettősségben, pont annak az ellentéteként történtek, és éltétek meg, amit soha többet nem szerettetek volna megélni, tapasztalni. 

 

Tehát eddig egy olyan fonák életet éltetek, amit pont soha többet nem szerettetek volna, pont ezt nem akartátok volna magatoknak.

 

Ha megnézitek a fenti ábrát, ott zárultatok be, ahol az Egy-Én-is-Ég körül van a kis falacskátok.

 

Azok vagytok valójában, aki a falon belül van. Ott tudtok emlékezni magatokra, mert azok vagytok Ti valójában.

Ahol most vagytok, az pedig az, az ábra azon részei, pontjai, ahol ezen kívül vagytok, vagy még az anyu-apu ellenállás személyiség meghatározottságban, vagy ha már elindultatok a spirituális úton, az önmegismerés útján, akkor a külsőbb körön vagytok, amit az ábrán spirituális egóként láthattok.

Tehát amikor elindultatok az önmegismerés útjára, akkor még nem befelé indultatok, hanem az addigi életetekhez képest, annak ellen tartva haladtatok tovább, még inkább kifelé. De mivel még mindig kettősség van jelen, itt is megjelenik a mérleg két oldala. Próbálom leírni nektek a legplasztikusabban, hogy megértsétek, lássátok innen is.

 

Amikor elindultál a spirituális úton, kifelé, azzal egy időben a mérleg másik oldalaként abból a nézőpontból tudtál ránézni az eddigi életedre, azt feltérképezni, felismeri, kiismerni magad, mik működtettek eddig, és ezeket próbáltad gyógyítgatni, oldogatni. Ez a tovább haladás nem volt véletlen, és haszontalan, mint ahogy sokan a spirituális-egó-személyiségre gondolnátok,

 

Nem! Nem!

 

Ez nagyon is szükséges, természetes, és kihagyhatatlan folyamatrészetek volt, és nagyon is jól csináltatok mindent minden pillanatban, bár merre is indultatok, bármit is tettetek, bármit választottatok eddig.

 

Fontos volt!

Jól csináltátok!

 

Ez a leglényegesebb, hogy ezt lássátok, és megértsétek, és elfogadjátok magatokat, és mindenkit magatok körül aki így tett!

 

Gyakorlatiasan ez történhetett sokakkal úgy, -és itt főleg a nő társaim fognak magukra ismerni-, hogy azokból az élethelyzetekből, azokról a munkahelyekről, azokból a párkapcsolatokból, amikben addig voltatokvalamilyen formában kirántódtatok. Vagy felmondtak a munkahelyeiteken, vagy magatoktól hagytátok ott, és kezdtetek el valami más, spirituálisabb tevékenységeket keresni magatoknak, akár gyógyítási, akár önismeretei kurzusokon, vagy azóta sem csináltok semmit, akár több éve nincs és nem találtok munkahelyet magatoknak.

A párkapcsolatotokból is vagy magatoktól mentetek el, ahol már tűrhetetlenné vált a helyzet, vagy titeket hagyhattak ott a párjaitok, vagy ugyan együtt éltetek továbbra is látszatra, de teljesen befagyott helyzetben, egymásnak ellentartásban, egy amolyan hidegháborús övezetté nyilvánított családi élettérben.

 

Ismerős? Hányan vagytok így jelen pillanatban?

 

Hányan éreztétek úgy, hogy Te haladsz, te mindent megteszel a változásért, te sokat dolgozol önmagadon, dolgozod ki magadból az érzéseket, próbálsz kiismerni, megismerni egy másfajta nézőpontot, tágabb, szellemibb rálátást nyerni arra, amiben eddig voltál, az addigi önmagadból tovább lépve, egy kitágultabb világérzékelést, működést kezdtetek el megismerni, felfedezni. És hányótokat hülyézett le a párja közben, a családtagjaitok, a kollégáitok, és hányan éreztétek meg nem értetteknek, rettentő magányosnak, egyedül magatokat emiatt?  És hányan kerestétek ezért azokat a közegeket, kapcsolódásokat, akik megérthetnek titeket?

 

Csak azt nem tudtátok eddig, hogy ezt ahhoz képest tettétek, amiben addig voltatok, a párjaitokhoz képest, az eddigi gondolkodásmódhoz képest. Így aminek ellen tartva tovább indultatok, azzal azt beragasztottátok, annak addig ott megrekedve kellett titeket tartani, hogy ahhoz képest tudjatok haladni. Az a mérlegetek másik oldalaként kiegyensulyozott titeket eddig.

 

Tehát a családjaitok, barátaitok, a férjeitek, vagy feleségeitek, akiket úgy érzékeltetek, nem haladnak, nem fogadják el azt amit Ti mondtok nekik, amit Ti már kezdtek látni, és kezdtek vele gyakorlatozni, nem volt más választásuk, nekik az a szerep jutott, hogy tartsák a megrekedtséget, hogy ne billenjen el a világunk.

 

És hányan éreztétek úgy, hogy mintha a másik helyett, mások helyett is csinálnátok mindezt?

 

Hányszor éreztétek, hogy majd megszakadtok, ez már túl sok, túl nehéz, nem bírjátok el, olyan mintha mindenki helyett nektek kéne mindent csinálni?

 

Vagy a másik, ennek a poláris ellentéte, hogy nem bírjátok már tovább tartani, mintha mindenkit és mindent nektek kéne tartani, mindenkinek nektek kéne segíteni, megmenteni... stb... És érezhettétek, hogy majd leszakad a derekatok, majd beszakad a hátatok, mintha mázsás súlyokat cipeltetek volna eddig...

 

Hát most megnézzük, miért is éreztétek eddig ilyen nehéznek mind a két oldalon.

Mert aki haladt, az a másiknak ellen tartva, elkezdte csinálni annak a feladatát is, mivel azt látta, hogy a másik nem csinálja és nem rakja hozzá a magáét, ezért úgymond helyette is elkezdte csinálni, akár az önmegismerést, akár az érzések feldolgozását. Ez egy tudattalan folyamat volt eddig, nem választás kérdése, egyszerű ellentartásból adódó következmény. A másik fél szintén úgy érezte, hogy ő meg abba szakad bele, hogy neki valamit tartania, neki valamit rögzítenie kell, és mozdulatlanná dermedt. Így egyensúlyoztátok ki egymást mint párok, vagy családtagok, vagy kollégák, barátok.

 

Most ha mindenki, aki eddig kifelé terjedve haladt, és elért a mérleg-spiráljának legvégére, most visszafordul, és elkezd becsomagolni, és mindenkit akihez képest eddig haladt, elkezd felszabadítani ez által, így tudnak majd valósan elindulni azok is, akiknek eddig titeket tartaniuk kellett, akiket eddig ezzel rögzítettetek.

 

Most odaadhatjátok nekik a szabadságukat, és elindulhatnak.

 

Ennek értünk el a legvégére, eljutottunk a poláris világunk legvégére, ez valójában a világvége!

 

És most pár hete már elindult a fordulás globálisan, ezt láthattátok március 15-én, és történik azóta is mindenkivel a maga körén, szintjén, életében a maga módján.

 

Ahhoz, hogy ez valósan bezárulhasson bennetek, szeretnék adni egy kis gyakorlati segítséget.

 

Amerre eddig haladtatok, úgy tud fordulni, és úgy tudjátok az eddigi teremtéseiteket felgöngyölni, hogy megfordul a figyelmetek a kifelé fordult nézőpontból, és elindultok befelé, lefelé.

Minden, amit eddig kifelé haladva bejártatok, egyelőre egy kettősségben nyitva van bennetek, egy amolyan vagy-vagy állapotban.

És sokan még mindig azon gondolkodnak, hogy most akkor menjek vissza volt páromhoz, vagy hagyjam ott az eddigit végre, vagy hagyjam ott az állásomat, vagy menjek vissza és keressek valami állást és hasonlók. Minden ami megjelenik bennetek, annak egyből megjelenik a másik oldala is. És egyik sem lesz megoldás, mert a megoldás az nem a régi, vagy új pár, a régi vagy új munkahely, régi vagy új barátok.

 

Egyik sem! 

 

Ott nincsenek többé megoldások ahol eddig kerestétek!

 

Mert azok mind-mind csak annak az ellentartásoknak, ellenállásoknak a következményei, amit sosem akartatok volna. 

 

A valódi megoldás ott van, amikor elkezded felgöngyölni visszafelé ezt a kétoldalú mérleget magadban, megnézve, hogy mit mihez képest hívtál létre, mi mihez képest képződött, teremtődött. És most bezárod szépen sorban, visszafelé haladva ezeket az ellenpontokat.

Mindentől és mindenkitől elbúcsúzva magadban, bármennyire is ijesztőnek tűnhet.

De nem kell igazán aggódni, mert ami valódi, az bizony ezek után a bezárások után is megmarad majd, ami viszont nem volt valódi, az meg szépen eltűnik.

 

Így jutunk át a tű fokán.

 

Ez a valódi átfordulás.

 

Így tudtok eljutni a szívetekbe, a krisztusi/kristálymagotokba, és itt lehet valósan átfordulni a krisztus/kristályhálóra.

 

Így váltódtok meg valósan, és így váltjátok meg a világotokat is az eddigi magatoktól, akiknek hittétek magatokat.

 

Így jön el, így jelenik meg benentek a kristály(krisztusi) energia azáltal, ahogy az eddigi kettősségeiteket ki-kristályosítjátok magatokban, és minden eddigi ellenállás kettősségkikristályosított eszenciáját előhívjátok a szívetekben. Azokon  a pontokon kötődtők át az Új Hálóra, sok kis ponton és egyre több ponton hamarosan.

 

Csak egy nagyon gyakorlatias példa, hogyan is történik ez a valóságban.

 

Kettősség, ahogy annak idején a kicsi gyermek mondjuk aput sajnálta, mert anyu állandóan piszkálta, hogy miért olvas újságot, mikor szereli már meg pl. a villanyt végre, meddig kell még rá várnia. Ezt a kicsi gyermek látja, és amelyik erősebben hat (anyu), annak ellen tart, persze tudattalanul, ez csak energia ellentartás, apunak meg megpróbál betámogatni energetikailag, hogy kiegyensúlyozza magában őket. Ez úgy fog megjelenni, hogy aput sajnálom, anyut elítélem, de közben aput is elítélem, hogy ő miért olyan gyenge, és közben még lesz egy olyan érzésem is, hogy majd megszakadok, hogy aput emeljem, és majd hanyatt esem attól, ahogy anyu nyomásának megpróbálok ellen tartani. Ez egy alap energiaminta lesz, ami bekerül a tudatalattiba, és soha többet nem szeretnéd ezt érezni.

 Ez a tudatalatti védelmi rendszer, ami körbevesz minket, és úgy működik, mintha helyettünk figyelne, hogy soha többet ilyet ne érezzünk, ilyen ne történjen velünk soha többet.

Mivel csak az tud velünk történni. amire figyelünk, és amit el szeretnél kerülni a továbbiakban, arra mindig figyelni fog a tudatalattink, a védelmi rendszerünk, ezért bizony mindig és mindig csak ugyan az történik innentől kezdve.

És már megint azt éljük meg, hogy valakit például sajnálunk, és valakinek ellen kell tartani.

Aztán sajnálhatjuk magunkat is, és ellen tarthatunk az egész külvilágunknak, vagy sajnálhatjuk a kicsi elesett állatokat, és akkor ellen tarthatunk az állatokat bántalmazóknak, vagy sajnálhatjuk az erőszakot megélt gyerekeket, és akkor elítélhetjük és ellen tarthatunk az erőszakot elkövetőknek, és követelhetjük esetleg, hogy nagyon büntessék meg őket, ítéljék el őket.

 

És ennek a libikókának sosincs vége, mindig, minden pillanatban újra teremtődnek ezek a kettős helyzetek, aminek az alapja az, ahol először éreztétek azt a kettős energiát pici korban. Csak minél többen, minél nagyobban működtetitek, és ezt bizony az egész bolygó működteti, ezért aztán millió formában nyilvánul meg.

Minél távolabbi pontjait nézzük meg a világunkban, annál szélsőségesebb lesz, annál drámaibb lesz a két oldal. Például Izrael-Palesztina... vagy ha minél erősebb, indulatosabb és elcsúszottabb mélységben, akkor mondjuk egy pedofil, aki kisgyermeket molesztál. Ha bekapcsol az a tehetetlen düh érzés a pedofilra, és bekapcsol egy nagyon erős rosszulléttel együtt a sajnálat a kisgyermekre, akkor azt tudd, hogy az a benned levő, saját magad sajnálata, és a benned levő, saját magad tehetetlen dühe, haragja, amit kicsi korban éltél meg, és nyomtál le. A jelen helyzetek, szituációk ezt csak bekapcsolják.

És itt van a spirituális önmegismerés útján egy hatalmas csapda, és tévedés, hogy azt hisszük, ha nekünk egy pedofilra kapcsol be az érzés, akkor biztos voltam előző életben pedofil, vagy annak áldozata. És akkor ennek a fajta feltárogatásnak sosem lesz vége, mert hasonló energetikájú történetet annyit találhatok a kollektívtudatban, ahányan vagyunk és ahányféleképpen megéltük ugyan azt az érzést.

Ráadásul ha azt is tudod, hogy amikor te ezeket az érzéseket először megtapasztaltad, akkor az még nem is volt a Tied, hisz te jól érezted magad, te kerek és egész és teljes voltál, amikor ezeket először érezted, az bizony nem a tied volt, hanem a szüleid érzései, és te csak csodálkoztál, hogy ez mi lehet, és mivel magadon belül érezted, és nem tudtad, mi ez, hisz sosem tapasztaltad előtte, elkezdtél ellen tartani neki.

És így rögzült aztán a te kis csodás kerek, és egész rendszeredben, és így lett, ez által a tied is. Onnantól, mivel már mindig te is érezted, bármikor ezen a felületen érintkeztél bárkivel, egyre nőtt, és nőtt. És egyre több történeten, epizódon keresztül egyre nagyobb rétegekben épült be neked is ez az érzés, egyre mélyebb nyomokat hagyva benned. És ebből lett egy hatalmas felépítményed, és ma erre mondod azt, hogy ez vagyok én. Mert ezek a te érzéseid lettek, hisz magad köré építetted fel, és a te gondolataid lettek, amik ez által állandóan újra és újra bekúsznak a fejedbe, hisz a  te fejedbe kúsznak be. És azzá váltál, azzá a gólemmé, azzá a felépítménnyé, aminek végig ellenálltál.

 

És mikor elindultál felfedezni magad, amikor kerested a rossz érzéseid okait, gyökereit, amikor rettentő sok gyógyítónál, pszichológusnál, terapeutánál jártál, sok-sok technikával, trükkel próbálkoztál, hogy jobban érezd ebben magad, akkor valójában még csak az történt, hogy elkezdted kiismerni ezt a hatalmas gólem építményt magad körül, ásogattál benne, bejártad zegét-zugát, oldásokkal fellazítgattad minden egyes összeragadt, bekövült, befagyott, berögzült elemét. Közben sokat olvastál és meditálgattál arról, hogy mi lehet ezen túl, és azt hitted, hogy az valahol fent van, rajtad kívül, és próbáltál kifelé terjedni, és felfelé kapaszkodni... Így jártad be azt a hatalmas építményedet, körbe-körbe, keresztbe-kasul, felfelé-lefelé, kifelé-befelé.

 

És most, ezen a ponton sokaknak még mindig ott van, csak már egy átdolgozott formában. És most ténylegesen omolhat, de csak azokon a pontokon, ahol tényleg előhívtatok a kettősségek helyett egy olyan eszenciát magatokban, ami már nem kettős, hanem egy szívminőség. És akkor például a sajnálat és ítélet kettősség helyett, ha megszületett bennetek a valódi együttérzés, akkor már soha többet nem fogsz sajnálni egy bántalmazott gyereket sem, és nem fogsz elítélni például egyetlen bántalmazót sem.

 

Mutatok róla egy képet, ahol a kozmikus szüleim segítségével megnézhettük, hogy annak idején amikor beszülettünk, hogyan álltunk be, hogyan torzultunk be energetikailag a térbe, egyedien, a szüleinkhez és a látszólagos külvilágunkhoz képest.

 

gabi-1-jo.jpg

Itt azt láthatjuk, természetesen jó erősen felnagyítottan, ahogy anyuhoz és apuhoz képest a kicsi lány úgy egyensúlyozta ki a teret, hogy hátrafelé kellett dölnie energietikailag, ráadásul a lunáris női részből kellett betolnai az anyu-apu közös terébe harmadikként, hisz ebből volt a a szülőknek a legnagyobb hiányuk. Itt a kicsi lánynak sokkal nagyobb ereje és energiája volt, így ő kezdte el anyut és aput megtartani energetikailag a térben. Hogy mekkora valós energiája van egy létezőnek azokhoz képest akikhez beszületik, ebből is jól felismerhető. Azok fogják így megtartani a térben, és kiegyensúlyozni a szüleiket, akik a túloldalon, ahonnan beszületünk egy nagyobb létező, magasabb tudatosság.

Amekkora valós létező a valós valóságban, annál inkább tud majd ellentartani, megtartani, kiegyensúlyozni. Ez a minőség lesz az, akit egyszerűen képtelenség lesz betörni, aki a szülei és a társadalam szempontjából örök lázadónak fog tűnni. Amolyan rendszer ellenes, rendszer romboló, megzabolázhatatlan, betörhetetlen kiscsikó lesz.

 

 Nézzünk ennek egy fordított esetét is, amikor aput sajnáljuk, és anyunak ellentartunk:

 

katona-tamas1.2..jpg

Itt a szülök közös akarati energiája a pici gyerekéhez képest sokkal erősebb volt, így ő nem tudott az ellentartásban megmaradni, hanem megadta magát, úgymond megtört, és onnantól együttműködő, szófogadó gyermekké vált, és megadta magát a szülői és társadalmi elvárásoknak.

De e mögött is ott van az ellenállás, hisz az az alap, csak a túlélési ösztön miatt számára az volt eredményesebb mint kisgyermek, hogy megadja magát... Szó szerint be lett törve, meg lett törve. Így elfogadta a külső, ráerőltetett szabályokat, és elhitte, hogy az úgy helyes, és jó, és ő maga is elkezdett aszerint működni. A szülők egymáshoz való viszonyulása is fordított, itt aput próbálja emelve kiegyensúlyozni (férfi-jobb oldal), és anyunak próbál a vállával ellen tartani (női-bal oldalon). De mindkettőjükhöz képest egy behódolt, megtört energiaszerepben rögzült.

 

Ez a beszületés kori energiabeállás. Ami innentől kezdve, amíg ez felismerésre nem kerül, amíg a tudat fényére nem kerül, az bizony van, mint alapminta.

 

Ami persze nem látszik ennyire markánsan a testen, hisz a gravitáció miatt, hogy egyenesen tudjunk járni és létezni, ezért egyfolytában kompenzálunk. Ez az alap rögzült energia attól még ott marad, és minden más hatás ami ez után ér minket, már erre rakodik rá, és kezdi el mindenféle irányokba tovább csavarni a testet. Ezeket a csavarásokat, behúzásokat, túlnyúlásokat fogja úgy érzékelni az ember a testén, hogy fáj a dereka, a háta, a térde, vagy lesz már egészen pici korban például gerincferdülése a gyerekeknek.

 

A test viszont csak a következmény.

 

A testen csak csodásan leolvashatjuk így felnagyítva azokat az energia mintákat, alap rögzüléseket, azokat az ellentartásokat, amik mögött bizony érzések vannak, és az érzésekhez tartozó gondolatok.

 

Ilyen formában minden fordítva jön létre, mint ahogy eddig képzeltük és hittük, és ahonnan eddig megpróbáltunk haladni és megjavítani, kijavítani magunkat, gyógyítgatni magunkat számtalan formában.

 

Amikor a következmény felől haladunk visszafelé, tehát a téves rögzült gondolkodásmód, és az azt létrehozó érzések felől, akkor nagyon fájdalmas tud lenni az az út, a feltárás, a megértés, a feldolgozás, a létrehozott gólemünk lebontása.

 

Szinte végeláthatatlannak tűnő.

 

Ugyan így, amikor a testet, mint következményt javítgatjuk különböző technikákkal, szintén igen csak kilátástalanná válik a helyzet.

Ugyan elérünk időnként felszabadultabb pillanatokat, időszakokat, de aztán valahogy mindig visszaépülnek az adott struktúrák, hisz teljesen nem tűnt el, csak egy kissé komfortosabbá tettük a létezést ezekkel az alapenergiákkal.

 

De ha megfordítjuk a nézőpontot, és onnan indulunk ki, onnan nézünk rá magunkra, akik Mi Valójában vagyunk, és mindig is voltunk, akkor viszont könnyűvé válik ugyan oda visszatalálnunk, hisz csak ezeket az ellentartásokat, kiegyensúlyozásokat kell úgymond leporolni magunkról, és alatta, valósan ott van az eredeti, teljes, egész és kerek energetikai lényünk, akik valójában vagyunk.

 

És akkor szedjük össze mi is történik, történhet most velünk nagyon intenzíven, és milyen segítségeket kapunk ehhez, és hova is juthatunk el ez által önmagukon belül.

 

1. Fordulás a nézőpontban, a figyelmünk irányában, a külvilágunkról a magunk irányába.Befelé, lefelé haladás a szívünk felé, a mag-unk irányába.

2. Ebben a visszafelé, befelé, lefelé haladásban minden rétegen, minden körön a kettősségek bezárása azokon a pontokon, ahol már képesek voltunk előhívni egy belsőbb minőséget, belsőbb igazságpontunkat magunkban.

3. Ahol még érzéstartalmak által rögzültek a kettősségeink, és már nem bírjuk lenyomva tartani, ott bátran engedjük fel akár düh, akár, harag, akár tehetetlenség, akár bármilyen fájdalom, bármilyen félelem érzésminta legyen is az, és csak engedjük meg, hogy megmutassák magukat.

4. Pont annyi érzés fog feljönni, amennyit már elbírunk, hisz ahol már nem bírjuk el, ott úgy is bekapcsol a védelmi rendszerünk. Ezért teljesen biztonságos felengedni az érzéseket.  Ráadásul ezekben a krisztusi energiákban nem is tudunk sokáig benne maradni, mert egyszerűen elég, leég rólunk. vagy nem bírjuk sokáig nagyon komolyan venni.

5. Segítség lehet még az a nézőpont, hogy a védelmi rendszer kicsi korban jött létre, amikor még picik, kiszolgáltatottak, tehetetlenek, védtelenek voltunk, és nem ismertük ezeket az érzéseket.

Tehát a védelmi rendszerünk egy pici, kicsi, védtelen lánykát, fiúcskát próbálna védeni. Most viszont már felnőttek vagyunk, nagyok, és erősek, és rettentő sokszor éltük át ugyan azokat az érzéseket. Mondhatni rutinunk van benne, és már igen csak unhatjuk is. Nem idegen, nem ismeretlen, nem is vagyunk már kicsik, és gyengék, és kiszolgáltatottak, és ezt már ezerszer bebizonyítottuk magunknak nagyon sok történeten keresztül. Csak nézzétek meg, keressétek meg minden képtelenség érzésnek a párját, ott van, bizony, ott van, ahol már megmutattad magadnak, hogy képes vagy.

5. Ha ezt képesek vagyunk felismerni, elfogadni, megérteni, akkor el is tudjuk végre engedni azokat a védelmi falakat, támasztékokat, tapasztókat, ragasztókat, amikkel megpróbáltuk távol tartani magunkat tőle, vagy megpróbáltuk lenyomva tartani.

6. Ahogy tolulnak az érzések, és láthatóvá válnak, és megengedjük nekik, hogy legyenek, rálátást kapunk, hisz megfigyelhetjük, látjuk.  A fenti képek általi megértéssel képesek lehetünk elfogadni, hisz már nem kell azonosulnunk velük, bűnösöknek érezve magukat. Mivel abból a nézőpontból már láthatjuk, hogy sosem voltak a mi érzéseink. Így feloldozástkaphatunk saját magunktól.

5. A feloldozás hatására már nem kell, hogy kötődjön hozzánk, nem kell, hogy magunkhoz tartozónak érezzük ezeket az érzéseket, és az érzésekhez kapcsolódó gondolatokat. Így elválasztódunk tőlük, lekapcsolódunk róluk.

7. Ez által egyre több ponton fogunk egyre inkább önmagunkban kiegyensúlyozódni, egyre inkább a saját tengelyünkbe beállni, és a saját középpontunk, magunk irányába elmozdulni.

8. Azokon a pontokon, ahol már nem kötődünk, rögzülünk a körülöttünk lévő érzés gólembe, ott már bizony le is választódunk a régi hálóról, és azzal egy időben, egyre beljebb jutva magunkban, felülemelkedve ezen a külsőbb támasztékunkon, már kötődünk is át a szívünknek azon  a pontján az Új hálóra. Minden ilyen felszabadulás ponton egyre nagyobb forróságot fogunk tapasztalni magunkon belül, ahogy közelítünk a saját forrásunk felé. Ahogy közelítünk, annál merészebben fogunk haladni, hisz az a forróság nagyon jó érzés, biztonságos.

9. Sok-sok kis ponton fogunk átkötődni, hamarosan egyre több ponton, miközben a figyelmünk az mindig vissza rándul majd azokra a pontokra, egyre határozottabban, ahol még a külsőbb gólem építményünkbe kötődünk.

10. Ha ezt tudjuk tudatosan, akkor már nem ijedünk meg tőle, hogy megint ott vagyunk egy viharos helyzetben, hanem tudatosan, szisztematikusan megint belemehetünk, és megint megjelenhet bennünk a kettősség, amire megkereshetjük magunkban azt a választ, ahol már előhívtuk a belsőbb igazságpontot, ahol már bizonyítottunk magunknak, és hopp, már megint átkötődtünk azon a ponton is. És megint tapasztaljuk a forróságot egyre beljebbről magunkból, és egyre inkább biztonságban érezzük magunkat önmagunkban is.

11. Ebben a tudatos, folyamatos átkötődésben mindaddig nem fog az átkötődés teljes képe láthatóvá válni, míg itt a régi rendszerünkben vannak nyitott részek, kettősségek bennünk. Addig itt lesz a figyelem és a fókusz. Okkal. Akkor fog az új világunk láthatóvá válni számunkra, ha mindent előhívtunk magunkban. Tehát kitartás, nem elkeseredés, ha nem látjátok, hogy mi van helyette!

Most itt tartotok sokan.

Ezért írtam erről a fázisról.

Persze ehhez képest lehetnek szórások felfelé, lefelé.

De természetesen erre az írásra azok fognak rezonálni, akiknek erre a tudatosságra, erre a rálátásra van szükségük. Akik máshol tartanak magukban, számukra ezek az információk jelen pillanatban értelmezhetetlenek lesznek.

És ez így van rendjén.

 

Szeretettel

 

Shana

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 2
Összes: 410041
Hónap: 5387
Nap: 136