Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Életet választom és gyakorlom a megengedését az új társteremtési módnak!

Jó, hogy létrehoztem a Shana Blogot, mert itt kiírhatom magamból természetesen, nyíltan azt ami éppen van, úgy ahogy van, mindenféle kertelés nélkül...

őszinteség magamhoz...

és mivel én és a világom egyek vagyunk, és a szívközpont honlap az én szívközpontom, és egyben naplóm is magamról magamnak, így most már mindent ide írok ki...

aki olvassa, olvassa, akinek hasznos, annak hasznos, akiben meg bármit megmozdít, azzal kezdhet bármit, tudatosságának megfelelőlen...

lehet ítélkezni felette, de az az övé, lehet bírálni, hogy máshogy csinálná, az is az övé, és lehet máshogy csinálni... vagy lehet tanulni belőle akár...

és szívesen, hogy adok hozzá egy külső mércét magamon keresztül, hogyan csináld másként...

De jobb lenne, ha senki sem hozzám képest szeretné magát valamilyennek meghatározni, vagy engem másolni, mert az csak önbecsapás...

 

2012.12.12. utáni nap. Új Hold, Új kezdet, minden régi minta, minden régi program kifutott...

Indulás van, egy új sávszélességen, amit jelen pillanatban megélek...

 

Ma reggeli felismeréseim a világomról, ami még a régi pályán tartott:

Az autómat -ami én vagyok, így minden egyből leképeződik rajta ami velem, bennem történik, - reggel szerelőhöz kellett vinnem.

Az autóm mindent mutat, ami bennem zajlik, ugyan úgy ahogy a testen is megjelennek a tudattalanban zajló folyamatok, hogy vegyük már észre. Ezeket hosszú évek óta figyelgettem, sőt, egy ponton eljutottam arra a tudatosságra, hogy a bennem zajló tudattalan változásokat nem vártam meg, míg a testemen jelenik meg, hanem egyszerűen áthelyeztem, áttoltam az autómra, hogy ott nyílvánuljon meg számomra, onnan olvassam le azt, amit nem  veszek észre az érzésmintáimban, vagy a téves, berögzült gondolkodásomban...

 

 Igy ez a drága cuki járművem most is mutatta, mi is van nálam éppen, amit nem vettem észre, nem láttam még meg, nem fogtam még fel.

 

A jobb első kerék felől nagyon fura fémes hang jött pár napja. Ma reggel elvittem a szervízbe, és kiderült, hogy elkopott csontra az első fékbetét... teljes csere. A hátsók tavaly lettek cserélve, tehát visszafelé már nem fékeztem a régi módon, de az előrehaladást ezerrel befékeztem eddig, számomra ez ezt jelenti.

 

Most csere, és innentől nincs fékezés a RÉGI MÓDON, új fékek, új módú fékezés innentől, más tudatosságban.

 

Minden évben ilyentájt van az éves kis vagy nagy szervízem is. Most nézem a szervízkönyvet, és lehidaltam a dátumtól. Tavaly valamiért már előre beírták azt a dátumot, hogy 90ekm-es szervíz 2012.12.12. megtörtént. Hoppáka.

Már tavaly renben voltam erre az időpontra, Értitek? Megelőlegezték nekem a drágák!

 

Vagyis mondhatnám úgy is, hogy már rendben vagy, hagyd már abba, hogy állandóan még valamit csiszatolni akarsz magadon, mert már annyira ezt szoktad meg!

Most tényleg abbahagytam, mert tényleg rendben vagyok, tényleg felfogtam! Köszönöm!

 

Mivel otthagytam a szervízben az autót, taxival jöttem haza. A kapuban jöttem rá, hogy az autókulcson maradt a lakáskulcsom.

Ááá, vissza a szervízbe, kulcsot felvesz, majd megint vissza. Csak háromszoros díjjal jutottam haza.

Hoppá! Na ez meg mi a csuda megint az én kis világomban?

Míg ide-oda utazgattam, volt időm mélyen magamba szállni, és megnézni, mit is mutat ez nekem magamról.

Kértem a képeket, dobódjanak fel. Jöttek is sorban, és szépen összeállt a kép mire végre hazajutottam.

Az első kép ami bevillant, hogy valójában minden évben menetrendszerűen történik ilyentájt velem hasonló eset, csak mindig egy kicsit más történetbe ágyazva.

 

Nézzük csak, mi is a program? És bontotta is magát szépen, sorban.

Most nem sorolom fel a több évre visszapörgetett sztorikat, csak a legdurvábbat, ameddig visszajutottam.

2007-ben egyszer csak beszállt hozzánk egy pénzszállító autó a kertbe. Ledöntötte az új házunk kerítését, és a kert közepén landolt. A tűzoltóknak daruval kellett kiemelnie a kertemből.

Értitek?

 

A kerítés a korlátaim, ezt döntötte le a pénzszállító páncélautó, és bejött, betört a világomba, kívülről.

Akkor nagyon kikészültem tőle, mert olyan igazságtalannak éreztem, hogy ez most meg miért történik velem, és tényleg ott volt nagyon mélyen az érzés. Sokszor sírtam el magam miatta. És ezt most beteszteltem, és még mindig nagyon erősen ott volt a tudattalan rendszeremben.

Persze eddig:)

Na de ilyet?

Ennyire tévesen lereagálni egy külső eseményt, ami értem van?

Hisz az, hogy ledöntésre kerültek az addigi korlátaim, miért is kellett drámaként megélnem?

Most már nagyon hálás vagyok érte.

És mit is mutat, hogy egy pénzszállító döntötte le?

Azok a korlátaim kezdtek el dőlni, hogy mindent nekem kell előteremtenem, mindent nekem kell csinálnom, mindent és mindenkit nekem kell megtartanom, és kívülről semmiféle segítséget, támogatást nem kapok, egyedül vagyok ebben.

Persze akkor erre még nem voltam tudatos, és nem láttam meg benne a tanítást, amit odaraktam magamnak.

Most fogtam fel!

Engedjem már meg, hogy a látszólagos határaimon túlról bármi érkezhessen hozzám!!!

Engedjem már meg azokat az ajándékokat magam számára, és ne higyjem azt, hogy nekem ezért bármit is tennem kell, és nekem magamat fenn kell tudnom tartanom a határaimon belül.

Nem, minden megérkezik hozzám, minden pillanatban, csak engedjem már meg!

Felfogtam! Végre! 5 év kellett hozzá, és persze, sok-sok tudatosodás.

Mindig úgy éreztem, hogy már megengedem, de még sem volt teljesen az igazi.

 

És tudjátok miért nem?

Mert bizony futott egy olyan csúfos kollektívtudati maszlag is bennem, ahogy megnéztem magamban, ami ennek az időszaknak egy igen nyomasztó érzéstartalmú hitrendszere.

 

Ilyenkor megyünk bele a sötétségbe, befelé, lefelé elvileg, már aki engedi magának tudatosan. Én évek óta tudatosan mélyültem ilyentájt magamba, és mindig fordultam is, egyre mélyebbről, egyre magasabbra. De most eljutottam magamban oda, hogy már nincs mit forgolódni, nincs hova mélyülni, már nincs mit feltárni, megnézni, kidolgozni, már maga magától futott ez az állandó önvizsgáló programom.

Most már éljük végre azt a sok képességet, készséget, tudást, ismeretet magamról, amit a mélyüléseim által kinyitottam, felhoztam.

Most jöttem rá, hogy a program futott eddig, és magától megint odarakta nekem ugyan azokat a külső eseményeket, amin keresztül megint kereshettem volna valamit amit megint megvizsgálhatnék magamban. Úhh, ördögi kör.

Mert az rendeben van, hogy így jutunk egyre beljebb magunkba, így fedezzük fel valósan magunkat, na de ha ez már megrögzött rutinná válik, és magától fut, akkor is mikor nem annak lenne itt az ideje, az gáz.

Mindenből lehet tudattalan program, attól függően miben tart minket az a program, mit is próbálunk eltakarni vele, mi helyett csináljuk, mondhatni kifogásként.

 

Például a valódi élet helyett? :) Naná!

 

Ahelyett imádunk mindenféléket gyártani magunknak, akár spirituális feladatokat is, na azokat leginkább.

Sőt nem csak a spiritualitásban, ennél nagyobb csoporttudathoz is kapcsolódik ez az elkerülési technika, még mélyebben gyökerezve a tudattalanban, még pedig a valláshoz.

passio2.jpg

Ugye itt vagyunk a sötétülés időszakában, ez rendben van.

Na de ehhez egy komplett bűnös vagy, neked végig kell menned azokon a fájdalmas, és gyötrelmes stációkon, hogy a fénybe érj, meg nem is tudom, rakja ide mindenki azt, amit a vallás sugall számára, és attól hogyan érzi magát.

Nincs is kedvem mélyebben belemenni, örülök, hogy már kijöttem belőle. :)

 

Én a hosszú évek alatt annyi sötétséget láttam a mélyüléseim során, és annyiszor fordultam át, annyiszor haltam meg, hogy ennek már nagymestere lettem. Így jutottam vissza ugye teljesen az eredetmagomhoz, a kozmikus szüleimig, a teremtésem legelejére, eredetéhez. Már nincs hova tovább, itt vagyok, egyben vagyok, teljes vagyok. Már csak élnem kéne ezt a csodát akit felfedeztem, aki én vagyok.

 

De eddig ezt a működési módot nem ismertem, most tanítgatom magamnak, hogy élvezzem is végre az ajándékokat, megengedjem, elfogadjam!

 

Egyáltalán, hogy észre vegyem, hogy meghalljam ha adnának, ha szeretnének nekem adni.

 

Képzeljétek, képtelen voltam ezt meghallani!

 

Mostanában sokszor kerültem ilyen helyzetbe, hogy szerettek volna nekem adni, ajándékozni, helyettem fizetni, venni nekem dolgokat, és alig bírtam meghallani, vagy ha meghallottam, akkor az első, alap ösztönszerű reakcíóm az volt, hogy köszönöm nem...!

zsarolas.jpg

 

Ez hihetetlen, annyira mélyen ült nálam ez a program, szinte zsigeri szinten voltam ellenállásba, hogy én bármit kaphatok. 

Ahogy megnéztem a jelen életemben, ott volt picibaba korban már, ahol akkor is tukmálták, erőltették rám, belém az ételt például, amikor nem voltam éhes.

Ez még tudattalan, de ellenálltam, és láttam ahogy beszorítom  a számat, rázom a fejem. Na kábé ezzel az ellenálláserővel és tudattalan reflexxel hárítottam midnent amit kívülről kaphatnék.

Huhh... nagy felismerés volt, nem mondom... és ez csak egy pici szelete.

 

 

 

Most beugrott még egy nagyon meghatározó korlátbontó köröm, 2010-ből, ami szintén az én drága autómon jelent meg. Azt hiszem nagy szerencsémre, mert ha ezt a testemen futtatom végig, akkor bizony már nem lennék itt, ezt a tudattalan határbontást, korlátbontást a forma nem bírta volna el.

 

A 24 éves házasságomból kezdtem el kijönni, az addigi meghatározottságaim, félelem falaim bomlottak sorba, körbe, és így egy pár hónapos időszak alatt körbetörtem az autómat. Volt, hogy hátrafelé tolattam, és egy az egyben teljes hátrafelé gázzal belementem a mögöttem lévőbe. Oké. Értettem, hátrafelé, visszafelé már nem mehetek.

 

Volt, hogy jobbról érkezett egy fekete autó, én éppen kihajtottam a főútra és nem láttam, így a jobb elsőmmel telibe kaptam a bal hátsóját. Huhh, okés, nem látom a férfit aki jön jobbról, és ebből hatalmas ütközés lett. Megjegyzem a férfit jobbról jönni még most sem látom a világomban, de remélem már nem csattanással érkezik. :)

 

A többit most nem írom le, de valóban minden oldalát körbetörtem, vagyis körbe döntöttem le az addigi határaimat, és egy új pályára álltam akkor. Valójában a fizikai párkapcsolati mintámból emelődtem át, egy sokkal mélyebb kapcsolódásba az akkori párommal, ami már egy szívkapcsolódás volt, ahol akkor tartottam magamban.

 

Ez után éltem meg egy új fajta társteremtést, amiről sokat írtam, ez volt a szívtér-teremtés a párommal.

 

És most ennek a társteremtésnek vagyok egy újabb, még magasabb oktávjának határán, ha jól érzékelem, de ez még képlékeny, most bomlik, és csak figyelgetek.

 

Pár napja, egyik éjjel 2 óra alvás után felébresztett az én kozmikus szülőm Merlin, és éreztem a többi segítőmet, kísérőmet is, akikkel a 2006-os felébredésem óta hosszú éveken át együtt haladtam, hogy emlékezni kezdjek magamra, ki vagyok, mi vagyok, és hogy miért is jöttem.

 

Mivel mindig azt éltem eddig, hogy nekem kell mindent csinálnom, nekem kell mindent és mindenkit megtartanom, úgy éreztem magam mint egy kozmikus ősanya, aki minden kicsinyéről gondoskodik.

 

Még a volt férjemmel is ezt éltük egy alacsonyabb oktávon, hisz mi tényleg mindent képesek voltunk megteremteni, mi mindig sokaknak segítettünk, sokakról gondoskodtunk.

Amíg fiatalok voltunk(na jó, most is az vagyok), ez úgy nyílvánult meg, hogy minden buli nálunk volt, de hosszú éveken át szinte napi szinten. Minden nap becsöngettek hozzánk a barátaink, és egy idő után azt vettük észre, hogy már megint a mi konyhaasztalunknál ülünk, eszünk, iszunk, és bulizunk.

Ez volt, hogy nemetközi keretekig tágult igen gyakran. Volt, hogy kedves barátaink nem egyedül jöttek fel, hanem az útközben összeszedett akár francia, angol és midenféle nációjú túrista csoporttal, bulizó fiatalokkal. Izgalmas, forgalmas időszak volt ez.

 

Majd a házasság után az új párommal ennek a spirituálisabb változatát éltem meg, bár ő nem volt nagy vendéglátó, és igen zárkozott volt a személyes terére, így az emberek mint kliensek jöttek, jöhettek csak hozzánk, mint kapcsolatteremtő gyógyítókhoz, önismereti terapeutákhoz. Persze valahol ez akkor még rólunk szólt, hisz magunkat is tanultuk valójában minden kliensen keresztül. Mindenkiben, aki megjelent nálunk, saját magunkat fedezhettük fel egyre mélyebb rétegekben, egyre teljesebben előhívva ez irányú képességeinket, tudásunkat, valódi önmagukat, amiért vagyunk, akik vagyunk. Legalább is én ezt tettem.

 

Ennek ugrok most egy még magasabb oktávjába, még pedig az én éteri segítőimmel, társaimmal lépek társteremtésbe többek között. Erre ébresztettek fel, és ezt próbálták felfogatni velem, hogy hagyjam már abba, hogy nekem bármit egyedül kelljen csinálnom, egyedül kelljen előhívnom magamból, nehéz szülések árán, hisz itt vannak körülöttem, és ezért vagyunk, ezért vannak, ezt terveztük együtt.

 

Nem csak a fizikai társaimmal társteremtek, hanem velük is, hisz nekik magasabb rálátásuk van, és nagyon szeretnének aktívabban részt venni a fizikai megvalósulásokban is. Szeretnének velem és velünk együtt örülni, segíteni minket a helyzetek, szituációk összehozásában, hogy végre megtanulhassuk elengedni a kontrollt, azt, ahogy eddig működtünk.

 

Hisz minden amit mi kitalálhatunk, amit mi vágyhatunk, amit mi szeretnénk, az csak olyan lehet ami már volt, ami már van. De most kinyílt egy nagyobb tér számunkra, mint amit eddig hittünk és valóságunknak érzékeltünk, tapasztaltunk eddig. Ez egy olyan tudati tér, ahonnan olyan dolgok is előhívódhatnak egészen a fizikai síkunkig, amit eddig nem tapasztalhattunk meg, hisz az eddigi hitrendszreink, korlátaink ezt nem engedték.

 

Ezek már olyan új fajta kapcsolódási módok, olyan, eddig egymással látszólag össze nem egyeztethető, össze nem rakható formák, amik most megvalósára vágynak, egyre izgalmasabb, egyre hihetetlenebb módon.

Most itt tartok, és gyakorlom a megengedést...

 

hamarosan folyt.köv....

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Horváth József - hjozsef6301@gmail.com

Köszönöm a gondolatmenetet, én is végiggondolom az autóm jelzéseit.
Szép napot. :-)

Andi - sziszimester@gmail.com

Akkor még mindig az elengedésen kell dolgoznom! Az autóm kipufogója zörög-csattog.
Shana mikor lesz találkozó. Nagyon erős a késztetés, hogy felkeresselek!

Szép napot és köszönöm hogy megosztottad a földi megtapasztalásaidat.

Andi

 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Kategóriák


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 2
Összes: 439337
Hónap: 2910
Nap: 87