Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Juditból Shana háromszoros átalakuláson keresztül I.rész (összegzés)

 Szedegetem elő a jegyzeteimet, és egyre több korábbi részletének megosztására érzek késztetést....

Ahhoz, hogy a mostani történések megosztása értelmet nyerjen, egy két előzményt célszerű kiraknom hozzá, amolyan felvezetésnek, hogy láthatóvá váljon, honnan hova, és hogyan... és miért ...

 

Sokszor nehéz tartanom az energiákat, és a lelket még magamban is.

 

Amikor visszanézek az elmúlt majdnem 7 évemre, hogy mennyi mindenen dolgoztam át magam, néha azt mondom, csoda, hogy még megtartottam az ép elmémet, és csoda, hogy még mindig itt vagyok.

 

Nagyon sokszor éreztem azt az elmúlt évek alatt, hogy feladom, és szeretnék teljesen megszűnni, de nem csak innen kivonódni, hisz rendszeresen kivónódom, de mindig vissza kell jönnöm, még mindig itt kell lennem, és tennem kell azt, amiért vagyok, amire teremtve lettem, hanem tényleg megszűnni végleg, feloldódni.

 

Sokszor mondtam ki azt is, hogy nem emlékszem, hogy ezt és ezt mikor álmodtam meg magamnak, én biztos, hogy ezt nem akartam.

 

2010. óta gyakorlatilag teljes vezettetésben vagyok, semmiféle emberi, személyes, vagy egyéni vágy nem kap teret, teljesen akarat mentesen teszem a dolgom, hihetetlen kötelességtudattal, elszántsággal, erővel, kitartással, és lélekerővel.

 

Amire én a létbehívódtam, nem a legkedvesebb, és nem is a leglányregényesebb feladat.

Annyira furcsa ez a kifordított, fejetetejére állított világ, ahol még mindig meg kell nyilvánulnom.

 

Az a mélység és magasság, frekvencia különbség amit napi szinten tartok és azok a tudatszintek, amikben ingáznom kell, igen megterhelő.

 

De a leginkább azt volt nehéz és még most is nehéz elfogadni, és felfogni, hogy aki Shanával találkozik, a puszta jelenlétem által olyan erős transzformációs energiákba kerül, elég csak beszélgetnünk, vagy csak egy helységben tartózkodnunk egy ideig, hogy az hihetetlen nagy rétegeket mozdít meg az egyén meghatározottság struktúrájában. Ez bizony nagyon ijesztő is lehet egyeseknek, hisz ez adja a létezésük jelen alapját, az identitásukat. Ahogy ez megmozdul, az rettentő nagy félelemmel tölti el a személyiségrészeket, és így mindenki aki 1-2 napig, vagy alkalommal még tiszta tudatban van velem kapcsolatban, annyira visszazárulhat, hogy van aki több hónapos körökbe merül el nagyon mélyre utána. Ezek alatt a merülések alatt, annyira beszűkül a tudat, hogy szinte semmire nem emlékszik, és teljes tagadásba kerülnek magukkal. Nagyon kevesen tudnak a merüléseik alatt megtartani legalább egy kis tudatszálat, ahol emlékeznek, hogy kik is ők, miért is vannak itt, és kik vagyunk mi egymásnak. A legtöbben szinte ellenségnek érzékelnek ilyenkor magukban.

 

Nagyon nehéz volt ezt felfogni, majd megszokni és elfogadni.

Összegzés, zárás, rendrakás, szelektálás, leválasztás, lekapcsolódás zajlik nálam is jó pár hete.

 

Ehhez újra vissza kellett néznem azt a 7 évet, amikortól felébredtem, végig futtatni magam rajta, hogy milyen fázisokon is mentem keresztül.

 

Ezt most úgy érzem rögzítenem kell, hogy legyen róla egy leírás nagyvonalakban.

 

Ahogy végig néztem, azt láttam, hogy gyakorlatilag háromszor mentem végig egy olyan mély alkímián, aminek a fordulóján meg is haltam.

 

Most itt vagyok a harmadik halálom után még mindig ugyan abban a testben.

 

A harmadik halálomnak 21 ember volt a szemtanuja, december 21-én, még azt sem mondhatom magamnak, hogy ez nem történt meg. Ténylegesen nem lélegzett a testem az elmodásuk szerint pár percig. Az átalakulásaim során annyiszor haltam meg, annyiszor engedtem el mindent, annyiszor merültem le a poklok pokláig, a legsőtétebb bugyorba is akár, hogy ebben már szinte rutinom lett. Sőt sokakat viszek le a legnagyobb mélységeikbe, ahol szembenézhetnek a legsötétebb, legrejtettebb félelmeikkel. Teljesen ura lettem a sötétségnek, bármivel képes vagyok szembenézni, és mint Shana energia a mágiskus tűzfényemmel és aranyenergia-frekvenciámmal áttranszformálni és fénnyé visszaalakítani.

 

Az első nagy ciklusom, belső átalakulásom arról szólt, -mikor felébredtem, és megtapasztaltam, hogy én nem az vagyok, akinek eddig hittem magam-, hogy Adamus segítségével 1,5 éven keresztül napi szinten bontottam le azt az emberi személyiséget, amiről addig azt hittem, az vagyok én. Mindent, de mindent elengedtem, és teljesen széttörtük az elmém addigi struktúráját, hogy képes legyek befogadni, felfogni a valóság magasabb nézőpontjait.

 

Ennek nagyon fájdalmas fázisai voltak, hisz én egy teljesen hétköznapi, inkább igen nagyvilági életet éltem, sok baráttal, sok utazással, szórakozással, amolyan üzletasszonyként. ráadásul nagyon okos, életre való, szkeptikus, gyakorlatias nő voltam, és emellett egy túlzottan odaadó szuper-anya.

 

Az alkímiai folyamatom egyik legfájóbb és legnehezebb része volt, mikor hónapokon keresztül addig álmodtatták velem a fiam halálát a leghajmersztőbb módokon tudatos álomban, míg meg nem tanultam teljesen semlegesen elfogadni, mindenféle fájdalom, ragaszkodás nélkül. Gyakran éreztem azt, hogy beleőrülök, hisz az álmok lelki hatása nem ért véget a felébredéskor, hanem dolgozott bennem, és majd megszakadt a szívem sokszor.

 

A másik ilyen tudatos álomban feldolgozott energetika, az asztrál világ volt. Addig álmodtattak velem mindenféle iszonytató látványú történeteket, képeket, míg meg nem tanultam azt is teljesen semlegesen elfogadni magamban.

 

Közben felébredtem a hangképességemre, és megjöttek az életembe a hangtálak, amikkel valami eszméletlen erős belső lélekerő által, volt hogy napi szinten többször rezgettem át éveken keresztül az egész testemet.

 

Majd egy ponton megérkezett belém egy mozgássor, -ma már tudom, hogy a maja lélekrészem tolta át rajtam-, amit szintén éveken keresztül kellett minden reggel csinálnom, ha akartam ha nem, annyira erősen jött a késztetése.

 

Emellett olyan feladatokat kaptam, szintén csak nagyon erős késztetést érezve, hogy az akkoriban zajló mindenféle politikai tüntetésekre ki kellett mennem a tömegbe, beállni közéjük, és csak az volt a dolgom, hogy szívjam be magamba az összes energiát, érzést, haragot, dühöt, kétségbeesést, gyűlöletet, és ami csak jött, és tanuljam meg beazonosítani egyrészt magukat az érzéseket, másrészt tanuljam meg azt, hogy mi az enyém, és mi nem az. Harmadrészt, pedig, hogy tanuljak meg bármiféle érzésnek való ellenállás, attól való félelem, ítélet, bírálat nélkül élni, nem azonosítva vele magam. Ahogy belélegeztem ezeket az érzéseket, valójában áttranszformáltam magamon keresztül, ma már tudom, így mondanám.

 

Volt még egy nagyon viharos része ennek az első átalalulási fázisomnak, hisz akkor már egy több mint 20 éves házasságban éltem, és ugyan a férjem egy nagyon rövid ideig követte velem az eseményeket, úgy tűnt hogy érti mi történik, mikor elkezdtem az elém tett közvetítéseket olvasni, feldolgozni, aztán egy ponton nagyon befeszült, és rettenető támadóvá vált. Nagyon erőszakos, félelmetes, agresszív időszakon mentünk keresztül, ahogy a két rezgés és tudatosság távolodni kezdett egymástól eszméletlen sebességgel, ez nagyon nagy feszültséget keltett köztünk, hatalmas energetikai kisülésekkel.

 

Hiába próbáltam lassítani, a lélektervem egyszerűen olyan iramban hajtott, lökött,  hogy nem volt megállás. 2008-ban találkoztam a kapcsolatteremtés frekvenciákkal, ami még inkább megmozdította az eddigi valóságomnak hitt struktúrámat, és a felébredésemen túl még 3 nagy megélésen keresztül rántódtam fel a valós valóságba. Ez telejsen felkarvart és megmozdított körölüttem mindent, és olyan lenyomott részeimet rántott be a közvetlen valóságomba, amikről addig elképzelésem sem volt, hogy léteznek. 

 

Folyamatosan rakódtak elém a könyvek, közvetítések, sosem kerestem, csak egyszerűen ott volt valahonnan, és valami szélvészként toltam át magamat rajtuk. Olyan volt az egész, mint egy gyorsított film, mintha valami miatt nagyon gyorsan csak végig kéne futnom az eseményeken. Időm sem volt sokáig benne maradni eg-egy drámai részben, mert egy gyors tudatosítás után már rántódtam is a következőre. Kicsi Juditkának már akkor sem sok beleszólása volt, hogy mi történik, egyszerűen csak sodródtam a lelkem hangja alapján, és vettem sorba az akadályokat.

 

Mindig nagyon kishitű voltam, és ezt a volt férjem még jó erősen táplálta is napi szinten, nehogy elfelejtsem, honnan jöttem, hogy én egy senki vagyok, semmi vagyok nélküle. Miközben persze mindig ott volt a másik oldala, hogy mire vagyok képes, miket valósítottam meg, min mentem keresztül. Ma már persze tudom, miért kellett nekem egy maximalista apa, egy teljesen kishitű személyiségbe lenyomó férj. Hisz azt az erőt, azt a tudást, aki aztán a harmadik átalakulásomnál megszületett, azokhoz a képességekhez bizony ilyen edzésre volt szükségem.

 

Tehát az első nagy ciklusom valójban az addigi életemnek hitt világomat bontotta le, és mindent amit addig hittem és gondoltam magamról. Volt egy átfordulása ennek a folyamatnak, amikor is azt éreztem, hogy minden széthullott körülöttem, hogy a külvilágomban már semmi nem valós, semmi nem engem mutat, az egyetlen valós pontomnak a szívemet, a lelkemet és a kicsi lelkem hangját érzékeltem. Abba kapaszkodtam, és hónapikog úgy járkáltam itt a világban, mint egy légüres térben. Semmiféle kapaszkodót nem érzékeltem, semmit nem tükrözött rám vissza a világom, tényleg az egyetlen valós pontom a lelkem lett, Nagyon félelmetes volt, hogy nem volt semmilyen identitásom, ki vagyok mi vagyok.

 

Ekkor kezdődött a második nagy átalakulási folyamatom, hisz elkezdtem felfedezni, hogy de akkor vajon ki is lehetek én. Akkor rakták elém Dr. Czeizel Beatrixék könyvét a csillagnemzetségekről, lélekcsaládokról, és a Galaktikus történelemről. Megcsináltattam az Antares kódomat, és elindultam felfedezni magam nagylélekszinten.

 

Ebben az időszakban már egy amolyan kettős életet éltem, hisz megvoltak még a régi világom tartópillérei, a könyvelőirodám, a barátaim egy része, a családom, és közben már elindultam a másik életem alapjait lerakosgatni. Hangmasszőrködtem, energiákkal kezeltem, és mélylélektani beszélgetéseket folytattam a hozzám fordulókkal. 2008-ban volt az első energimunkám is, amiről akkor még nem fogtam fel, mit is csinálok én. Egyszerűen csak 4 napon keresztül amolyan online adás indult el bennem, rengeteg infomárciót kaptam, emlékeztetést, tudást, és feladatként, hogy hova is menjek és mikor. Annyira határozottan szólt bennem, hogy nem volt kétségem, csináltam amit kellett.

 

Első nekifutásra 2 hónap alatt áttoltam magamon az egész galaktikus történelemet, és az egész képletemet. Éjjel-nappal csináltam, mert annyira tolta a lelkem. Rettentő sok energia ment át rajtam, emlékeztem, sírtam, szenvedtem a feltoluló emlékektől, lélekrészeim fájdalmaitól, és közben egyre több képességem is kibontakozott.

A

mi nagyon megdöbbenető volt számomra, hogy kinyílt egy ponton az előző életem. Én nem foglalkoztam semmi ilyesmivel, sőt kifejezetten butaságnak tartottam előző életekbe utazgatni, hisz mindig azt mondtam, minden itt van a jeleneben, a jelen életemben, és itt is kell megoldani, bármi is legyen az. Ehhez képest akaratom ellenére felnyílt, és így kiderült, hogy én bizony pszichológus nő voltam az 1800-as évek végén, és nem is akármilyen. Akkor értettem meg, hogy 15 éves koromban honnan lett bennem egyszerre a semmiből egy nagyon erős vágy a pszichológia iránt, és olyan szakszavakat, kifejezéseket tudtam a semmiből és használtam, amit sosem olvastam ebben az életemben. Aztán akkor azt ott visszazártam, de a lélektan iránti elkötelezettségem végig megmaradt, de nem kifelé, nem mások felé, hanem magamon vittem végig minden folyamatot, és magamat figyeltem a folyamatokban. Kísérletezgettem magamon, és végig jártam az éppen aktuális fizikai problémáimon keresztül az egész orvosipart, majd az egész természetgyógyászat ipart, majd a lélekgyógyászat ipart. Az összes holisztikus szemléletű gyógyító ágazatot megismertem, az összes tehcnikai kütyüt, rezonanciás készülékes rendszereket, és szinte mindent amit valaha kitaláltak én kipróbáltam magamon. Nagyon nagy valós, saját tapasztalásra tettem szert így mindennféle megoldási módokkal kapcsolatban.

 

Aztán egyre több energimukában vettem részt, és egyre mélyebben haladtam Adamussal is tovább a tudatosságban, akkor már egy magasabb szinten, miközben még mélyebben merültem önmagam nagylélekszintű rétegeibe, és ez által még magasabbra jutottam. 

 

Ahogy bomlott ki a nagylélekszintű energiám, a női és férfi részeimben eszméletlen fájdalom köröket futtatam végig magamban, ami sokszor jelent meg az aktuális külvilágomra is kivetülve, a párkapcsolatomban. Egyre inkább csak magamba mélyültem, és kezdtem el leválni a férjemről. Volt egy pont amikor a lelkemben kialudt az addigi szeretet láng utolsó szikrája is. Akkor éreztem, hogy vége, valami meghalt, és bizony erőt kell gyűjtenem, hogy a lelkem változását a fizikai síkom is kövesse.

 

Abban az időben el kellett mennem a kapcsolatteremtő szemináriumra. Nagyon ellenálltam, mert minden addigi elvemmel ellenkezett, a módja, az ára, és nem is értettem a bennem lévő nyomást, hisz már a könyv alapján nagyon intenzívvé vált számomra az energia, mivel előtte is ezzel foglalkoztam, ezekkel a frekvenciákkal dolgoztam, csak nem tudtam róla. Mégis el kellett mennem, ma már persze tudom, hogy okkal, és hogy ez a lélektervem része volt, bármennyire is ellenáltam neki.

 

A férfi és női energiáimon is sokat dolgoztam, és nagyon szépen kiegyesúlyozódott bennem, valami belső szerelem érzés öntött el, és fürödtem önmagam belső szeretetében.

 

Ezen a ponton csapott be a villám, mikor Dobogókőn összeragadt a szívcsakránk, a mellkasunk a következő párommal, aki szintén kapcsolatteremtő volt, és mikor megpróbáltuk szétválasztani magunkat egymástól, komoly fizikai fájdalmat éltünk meg.

 

Ekkor megéltem, milyen a szívcsakrában összekapcsolódni, milyen az ahogy az Isteni Énünk beáramlik belénk, és szinte tőlünk, emberi formától függetlenül szeretik egymást rajtunk keresztül. Annyira elemntáris ereje volt ennek a két energiának, ahogy összefonódott, hogy esélyünk sem volt ezt irányítani, kontrollálni.

 

Amikor szívtérben voltunk, én valami nagyon nyitott állapotba kerültem, és mintha ismét folyamatos online adásban lennék, csak mondtam, hogy mit érzékelek. Sok információt kaptam ezekben az állapotokban, amit a párom már akkor sem nagyon tudott követni, felfogni, örült, hogy túléli azt a forróságot és nem ég el benne.

 

Ez után már nem volt kérdés, hogy maradok e a házasságomban, gyakorlatilag pár hét alatt átrendeződött minden körülöttem, 10 oldalban írtam össze az összes félelmemet ami még benne tartott abban világomban, és dolgoztam ki magamból a párom segítségével. Éjjel, nappal ezen dolgoztunk, miközben tartottuk a szívteret.

 

Valóban csak pár hónap telt el, és az Isteni Énjeink vezettetése alapján már össze is költöztünk a közös otthonunkba. Ez már mind tudatos szívtér teremtés volt, ahol mindketten teljesen kiegyesúlyozottan raktuk hozzá a forrásainkat minden síkon.

 

folytatás hamarosan...

 

 

labirintus2.jpg

 

 

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Kategóriák


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 1
Összes: 439341
Hónap: 2914
Nap: 88