Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Shana mint ezo-fantasy szereplő Lucia Bright: Garamila vízió című regényében.

 

 

 

Ezo-spiri-biznisz körökben szokták mondani, addig senki sem vagy  a személyiségek világában, amíg nincs legalább egy könyved

 

Még valóban nincs kiadva, lehet, hogy nem is lesz, még nem tudom. 

 

 

 Bár lassan több könyvnyi anyag gyűlt össze az oldalon az elmúlt 4 évben, amik élő, valós alkímiai folyamataimból származó tapasztalati megosztások, tanítások, történetek. És a mélyebb részek még le sincsenek írva 

 

 

Viszont a kozmikus humor véletlenéből adódóan, úgy tűnik könyvszereplővé váltam.

 

 

A  történet fő vezérszála a bennünk lévő Forrásra emlékeztet, mint ahogy magam is. Így kapcsolt össze minket az univerzum a könyv írónőjével, aki Írországban él. 

Lucia Bright  és Shana mágikus minősége azonos gyökerekből táplálkozik. 

A történeten keresztül kedvesen, szelíden, valójában minden ébresztő alap információt becsepegtetett az írónő, ami szórakoztató módon lehet segítség sokaknak. 

És volt egy-két rész ahol bizony én magam is megborzongtam, zsiborogni kezdtem. 


Van még egy érdekessége a közös történetünknek. 

 Majd egy éve kaptam meg a kéziratot, elsőként olvashattam bele, ami nagyon megtisztelő volt számomra. De valami furcsa okból egyszerűen nem tudtam végigolvasni a regényt akkor, csak a feléig jutottam, és valahogy tolt el magától a könyv energiája, én meg csak figyeltem mi ez. 

 Most meg erősen éreztem, hogy el akarta olvastatni magát a könyv. Ismét nem álltam ellen, engedtem az energiának. 

 

Nagyon megdöbbentem már sokadszorra a Shana féle kozmikus humoron, mert bizony a könyv vége felé egy olyan üzenetet rejtettem el saját magam számra, ami csak most nyerhetett értelmet, aminek most van itt az ideje. 

 

Ha akkor elolvasom, talán semmit nem mondott volna, észre sem veszem. De pont akkor olvastam és pont azt, amire most van szükségem. 

Köszönöm Drága Lucia!

 

nagyon mókás... nagyon... 

 

  

garamilla-kati.jpg

"Le kell jegyeznem a történteket, mert minél inkább távolodom időben a regény befejezésétől, annál inkább halványodik az élmény, ami az írással együtt járt. 
A regénynek van egy jelentős szereplője, Shana, aki az igaz törzs igaz asszonya.

 

A neten böngészve akkoriban ráakadtam egy hangmasszázst hirdető oldalra, és amikor oldalról oldalra lépkedtem, hogy megtudjam honnan "ered" a dolog, az egyik írás alatt ezt a nevet olvastam: Shana. 
Hogyan, hiszen előtte leellenőriztem, hogy ne létezzen a valóságban amit kitaláltam a szereplő megjelenítésére?! Akkor nem dobta ki az internet. Kirázott a hideg! Az oldalt aláíró személy élő folytatása volt a regénybelinek! Hangmasszázzsal foglalkozott. A könyvbéli Shana mantra és dalmeditációt használt. Ahol én abbahagytam, ő ott folytatta szép kerek mondatokkal, őszinte vallomásokkal. Nem az egészséges táplálkozásról írt Shana, ó egyáltalán nem!  Ő a Tiszta Forrásról írt. A személyes tapasztalatáról. Minden sallang és kerülő nélkül. Őszintén, mintha a Garamila vízió Shanaja tanítana! Örültem a találkozásnak! Beszéltünk skypon: én Írországból, ő Magyarországról. Óriási élmény volt számomra. Kérdezném, ha nem tudnám a választ: mennyi volt ennek a valószínüsége? 

Forrás összehozott minket!  Ajánlom az írásait mindenkinek! Engedélyével megosztom oldala elérhetőségét:
Szívközpont
Örömteli találkozást kívánok!

 

Az is mostanra nyert értelmet, mikor tavaly felkért, hogy írna az Ír közösség honlapján rólam, valamiért a kezdetekből, a felébredésemről szóló igen gyengécske írást adtam oda neki a cikk szerkesztéshez. Ezt az írást annyira gyengének éreztem, hogy ki sem raktam a honlapomra.

 Egészen eddig.

 Most értettem meg, hogy miért kellett mégis a kezdeteket bemutatnom, és úgy, ahogy azt akkor tudtam megfogalmazni, egyszerűen, hétköznapi nőként.

 Most zárult vissza a nagy köröm a kezdetekig minden síkomon.

 A könyv üzenete alapján térek én magam is vissza ahhoz a kiindulóponthoz, ahonnan elindultam, az összes körömön,

jelen életemben,

nagylélek szinten,

és eredetmag szinten.

 

Hatalmas csomag ezt így egyben átfogni a tudattal, és rendezni, rendszerezni, kiegyensúlyozni, bezárni, eszenciákat előhívni, az előhívott minőségekből a belső lépcsőimet, létra fokaimat a helyükre passzítani,

hogy egy stabil belső alapot adjon a teljes átfordulásomhoz

jelen életben (fizikai síkon),

egyedi galaktikus történelmem nagylélek szintjén (lelki síkon),

és kozmikus szinten az eredetmagom, a Forrásom, a kezdet és vég, az alfa és omega pontomon.

 

 

és a cikk:

MAGYAROK.ie írországi magyarok közösségi oldala
 
ÖNMAGAMRA TALÁLNI
A Garamila vízió című könyvben szereplő bennszülött segítő asszony neve Shana. Ugyanezzel a névvel egy bölcs asszony a valóságban is létezik!
img_1630-enarc.jpg

Shanaval a Garamila vízió című könyv írása után találkoztam, 2013-ban. A regényben szereplő törzs egyik bölcs asszonya viseli ugyanezt a nevet. Tehát nem csak a történetben létezik, hanem a valóságban is megjelent amikor beirtam az internet keresőjébe! Ami még meglepőbb volt, hogy akkoriban Pásztor Judit Shana hangmasszázzsal is foglalkozott, (a könyv szereplője és a törzs pedig szintén hangrezgéseket használt) és az ember eredetének megismerése, igazi valójának megélése, a tökéletesség megtapasztalása és ismereteinek átadása életének fő célja. Amiről Shana nem beszél a regényben, azt ő elmondja a valóságban.
Miről is szól az ő története?
"Kedves Mindenki! Hol is kezdjem..., a legfontosabb, amit mondhatok és ígérhetek nektek, hogy amit mondok, vagy bármit, amit leírok azok itt a fizikai világban velem megtörtént tények. Az általam ténylegesen megtapasztalt, vagyis számomra az életutamon tényszerűen, plasztikusan a leggyakorlatiasabban velem megtörtént élményeim, és az ezen élmények szavakba való átültetése az, amikor erről beszélek.

Tehát nem fogok ábrándozni, gondolkodni dolgokról vagy hinni dolgokban, vagy nem hinni, és nem fogok verseket sem írni róla (nem is vagyok egy lírai alkat).

Amit nektek nyújtani tudok, az az, hogy elmondom teljesen egyszerű hétköznapi módon azt az élményhalmazt, amit nagyon nehéz fogalmi síkon meghatározni. De ez a feladatom, ezt tudom adni magamból. Ezért nem fogok se angyalokat, se entitásokat magamon keresztül megszólaltatni és mások üzenetét közvetíteni, csak egyszerűen elmondom ami velem megtörtént és az mit is jelent valójában számomra.

Az első és legfontosabb élményem 2006-ban volt egy gyermek-szülő témájú előadáson.

Azt tudni kell, hogy az előadó egy olyan felbéredett ember, aki folyamatosan a jelenben van, mint Tolle vagy mint A.J. C., ezt az előadót Csattos Ilonának hívják.


Egy olyan teremben ültünk, ahol a székek U alakban voltak és én ennek a kellős közepén ültem, velem szembe az előadóval. Már nem emlékszem miről beszélt, de egyszerre csak elkezdett egyre magasabb rezgésszámra vinni (ezt most mondom már így , akkor nem tudtam ilyesmit, csak megéltem), és kezdtem őt egy fényburokban látni és ezzel egy időben elkezdtek eltűnni a falak, az emberek, és én is. Eltűnt a testem, és lassan már Ő is kezdett eltűnni, már csak a fényburok maradt, és akkor megijedt az elmém, hogy „hé nehogy már Ilike is eltűnjön, jaj, akkor mi lesz...” És akkor visszajött a kép, majd egy darabig oda-vissza zoomolgattam, hol kimenve belőle, hol visszajöttem.

Utána egész nap láttam mindenki körül egy fényességet (talán aura? nem tudom azóta se), de csak keveseket ölelt körül, volt akinek a vállánál, volt akinek a fejénél láttam ezt a fényes gömböt, de mindenkihez tartozott egy ilyen kis fényes rész. (azóta se láttam ezt, de ez nem is érdekes).

Ez volt maga a megélt tapasztalat, amiből akkor semmit nem értettem, csak egyszerűen megéltem. Majd igen sok időbe került, míg ez az élménycsomag kibomlott bennem és minden értelmet nyert.

Az első és legfontosabb az, hogy én akkor is vagyok ha ez a fizikai forma, és ez a fizikai közeg nincs.

Vagyis én minimum az vagyok valójában, aki ezt az egészet meg bírta tapasztalni. Nem a testem, nem Juditka mint személyiség, hanem ennél több, aki akkor is volt/van amikor ez a számomra most látható világ nincs.

Ezen kívül megértettem, hogy mit jelent a gyakorlatban, hogy minden és mindenki a tükröm, minden és mindenki engem tükröz vissza. Sőt azt is megértettem, hogy jön létre ez a 3D-s hologram amit fizikai világnak tapasztalunk.

Hogy vetítődik ez a tudat által, és még nagyon sok mindent, most nem részletezem.

Nem vágyakoztam én ilyen élményre, nem is gondolkodtam, és előtte túlzottan nem is olvastam ilyenekről, egyszerűen csak megtörtént.

Egy olyan nővel aki addig nagyon szkeptikus volt és igen racionálisan élt.

Könyvelőirodát vezettem akkoriban és a számok és a gazdaság világában éltem. Ehhez képest igen meghökkentőnek és futurisztikusnak éltem meg ezt a tapasztalást. Ez után kezdtem keresni azokat a köröket, akik esetleg meg tudják nekem mondani, hogy mit éltem át, és ez mi lehet, és kerestem azon emberek társaságát, akik ezt érthetik és beszélgethetek róla velük.

A legfontosabb válasz az volt, hogy "de amikor te és minden eltűnt, akkor azt valaki tapasztalta igaz? na az vagy Te",

De megmondom őszintén, egy spirituális közösségben sem tudott senki hasonló élménnyel szolgálni. Volt aki kételkedett benne, volt aki meg irigykedett az élményemre, és ennyi. Segíteni senki sem tudott. Így elég hosszú és rögös utat jártam be, mire minden olyan szinten bírt értelmet nyerni, hogy a kicsi elmém számára egyszerűen értelmezhető legyen. Azért is tudom nagyon egyszerű szavakkal leírni most már. És ez is volt a lényege, hogy egy emberi elme számára elképzelhetetlen, megfoghatatlan dolgot úgy elmondani, hogy az szinte kézzelfogható és legfőképp megemészthető legyen.

A második meghatározó, szintén nem tudatos élményem, tehát nem meditáltam rá, nem akartam én semmit megtapasztalni, hanem egyszerűen csak jött magától miközben épp cseteltem a gépen, az volt, hogy szintén egyre magasabb rezgésszámra kerülve a tudatom (nem az elmém, a tudatom), egy egyre gyorsabban forgó tölcsér alakú spirálba került, ami szippantotta egyre feljebb és csak pörgött fölfele.

Sehol nem volt egy kapaszkodó, egy-egy pillanatra megállt valahol, akkor azzal azonosultam, majd pörgött tovább egyre feljebb és feljebb, túljutva (most már tudom), a felsőbb énemen, a krisztus tudatomon és minden szintemen, egyre feljebb egész a teremtő forrásig, ahonnan valaha elindultam. Eggyé váltam a Teremtővel, a mindenséggel, és feloldódtam benne teljesen. Ezzel egy időben meg is szűntem létezni, mivel ott nincs semmi, mert az maga a megnyilvánulatlan, és ezért fogalmi szinten le nem írható és értelmezhetetlen. Ezt csak megélni, átélni lehet, és magát a megélést elmondani, de azt hogy ez milyen azt nem. Ez időben nem tudom meddig tartott, majd egyszer csak megint itt találtam magam.


Ez a megtapasztalás csomag is sokáig bomlott ki bennem, mire az elmém számára felfoghatóvá és értelmezhetővé vált.


A lényege, hogy minden, ami megnyilvánul a teremtés bármilyen szintjén, az egyszerre egy időben van jelen, és minden megnyilvánult rész a teremtő maga és egy úgymond szálon vagyunk bekötve (tudatszál), amin visszamenve visszajutunk a kiindulópontba a forrásba. A saját szálunkon is egyszerre egy időben vagyunk minden szinten ott (értem ez alatt jobb híján a dimenziókat).

De az, hogy most épp mi a hangsúlyos, mi az amit épp megélünk ebből plasztikusan, az attól függ, hogy az a lélekrészre a teremtőnek akihez/amihez az "én" tudatom tartozik, az a tudat, hol határozza meg magát, mi az ahova most fókuszál, mi az amit épp meg akar tapasztalni és megélni, hogy ezáltal egyre jobban részletezze magát, és ezáltal egyre többet és több oldalról ismerje meg saját magát, vagyis maga a teremtő rajtunk mint lelkeken keresztül a tudat által.

 

A harmadik megélésem a jobb agyféltekés rajzon volt, mikor az volt a feladat, hogy mindenkinek ugyan azt a képet kellett lerajzolni (egy történelmi alakot).

Majd mind az 50 rajzot kitették a falra, és egyszerre láthattuk mindet.

 

Akkor egyszer csak megfordult velem a világ, elkezdtem szédülni és zsibbadni, mert olyan felkavaró volt az élmény ami belém csapódott, ami akkor megvilágosodott bennem.

Maga a látvány az volt konkrétan, hogy hiába rajzoltuk/másoltuk ugyan azt, mindenkié annyira más volt a többihez képest, mintha nem is ugyanaz az alak lett volna, de ha egyenként néztem, akkor meg nagyon is hasonlított.

Ráadásul minden arcon mintha egy teljesen más személyiség tükröződött volna, vagyis mindenki azt rajzolta le valójában, amit a látott kép belőle kiváltott, amit és ahogy ő képes volt meglátni a saját személyiségén keresztül, teljesen szubjektíven, vagyis ahogy ő látta ugyanazt.

 

Akkor jöttem rá, hogy tényleg mi mind adjuk ki együtt az EGÉSZET, az által lesz egyáltalán, és nincs két létező a teremtésben, a teremtés semmilyen szintjén és rétegében, aki ugyanúgy látna bármit is, vagy ugyanúgy élne meg, mivel pont ez a lényeg, hogy mi mindannyian adjuk össze ezt a megnyilvánult világot minden szinten, ami által mint isteni részek tapasztaljuk saját magunkat minden oldalról.

Ezért valójában semmilyen szinten lévő megnyilvánult nem fog soha mindent átlátni, mert az mi vagyunk együtt, vagy a másik amikor egyáltalán nem vagyunk megnyilvánulva, akkor meg azért nem látjuk át az egészet, mert az a tudat nélküli állapot a nihil, a semmi és minden egyszerre.

Ezért nincs értelme vitatkozni azon, hogy ki lát valamilyen megélést, történést hitelesebben, vagy épp kinek van igaza és kinek nem, mert minden rész csak a saját megélését tudja rakni a közösbe, és az soha senkiével nem lesz azonos, egy bizonyos pontig lehetnek hasonlóságok a külsőségekben, de maga a megélés az mindig szubjektív lesz.

Ezért hát nem meggyőzni kell a másikat a saját megélésem hitelességéről, csak egyszerűen belerakni a közösbe és élvezni a másokét, azt mondani, hogy "nahát de csodás, de jó, onnan ahonnan te nézed ez így látszik? nahát! és képzeld ahonnan meg én látom és ahogy, az meg így néz ki, mit szólsz hozzá, hát nem csodás?" így rakjuk szépen össze mi mindannyian a létezés minden szintjén az EGÉSZET. Mi magunk által van/vagyunk.

A negyedik megélésem autóvezetés közben történt, nem is volt ezáltal túl veszélytelen.

Épp Mika-t hallgattam - , az engem mindig is egy igen derűs állapotba hozott, és ettől egyre magasabb rezgésszintre kerültem szintén. Egyszer csak megint becsapódott egy energia az elmémbe, valami elementáris erővel, és elkezdtem meglátni a teremtődés folyamatát magát.

Azt láttam, ahogy mint egy ponton önmagába visszahajló fraktál rendszer kezd kibomlani, ahol minden egyes kibontott részben benne van az egész, csak egyre kisebb egyre kevésbé látható, átlátható, vagyis egyre kevésbé részletezett formában.

Talán azért jött ez a kép, mert én eléggé reál beállítottságú vagyok, hozzám a fizika, kvantumfizika, a szakrális geometria a matematika nyelve áll közel. Én ezen keresztül tudtam nagyon plasztikusan meglátni az egész folyamatot, aminek persze én is része vagyok. Ez olyan szinten nyilvánvaló volt, hogy minden zsigeremben éreztem, és csak ömlött a könnyem és iszonyatos forróság járt át. Ez volt maga az élmény.


A magyarázata, jelentése pedig ennek is nagyon sokáig bomlott ki bennem, mire oda jutottam, hogy végtelen egyszerűen meg tudom fogalmazni a magam "legalacsonyabb", a forrástól legtávolabb eső és legnagyobb sűrűségű rezgő részemnek is, hogy hogyan is épül fel az egész teremtés, hogy és hol vagyok én ennek a része, és egyáltalán miért vagyok most itt. /Persze azóta már sok mindenen keresztül megláttam magát az egész teremtés, teremtődés folyamatát, úgy a népművészetünkön keresztül, mint a székely ABC-n keresztül vagy a magyar nyelven keresztül, és még sorolhatnám, mert már mindenben meglátom egy idő után ugyan azt a csodát. /

Az én feladatom ebben az életemben többek között, hogy ide a 3. dimenzió szintjére, a legsűrűbb anyagi világba, az elme szintjére is értelmezhetővé tudjam tenni a saját megélésem által az egész teremtést, Istent. Ez a saját életutam, saját óriási nagy köröm végpontja, hogy a forrástól legtávolabbi részemet is bekössem a tudatosodás, tudatosítás és megélés folytán vissza az egészbe, és megszűnjön az elkülönülés. Első körben visszakössem ezt a részem a felsőbb énembe, vagyis ne érezzem magam attól elkülönültnek, mint rész, így a tudatosodásom folytán megtalálom a helyem a magasabb részemben azáltal, hogy lehozom ide és együtt emelkedünk „feljebb” egy szinttel, ami már a visszafelé áramlás első állomását fogja jelenteni.
Pásztor Judit (2008.)”

 

Hogyan lettél Shana? Hiszen a polgári neved Pásztor Judit?

“Majd 6 év tudatos munkája volt lebontani azt, akinek hittem, gondoltam magam, és beintegrálni egyre inkább a helyére azt, aki valójában vagyok, az összes képességemmel, készségemmel, emlékezve magamra egészen csillagtudatossági szintig. Ezzel a bontással valójában abba a tudatosságba emelkedtem vissza, amit annak idején megtapasztaltam, hogy én akkor is vagyok, amikor nem ez van, amit fizikai világnak érzékelünk.
Ennek a gondolati és érzelmi struktúrából álló illúziókép bontásnak a legmélyére 2012 szeptemberében értem el ön-mag-amon belül, ahol az eredet magommal találkoztam, amiért egyáltalán én, mint lélekszikra teremtve lettem valaha, kozmikusan.”

"Eredetünkben mindannyian színekből, hangokból, rezgésekből vagyunk, de ezek eszenciája minden esetben egyetlen személy ismertető jegye.
A Shana név jelentése: mágikus tűzfény. Hangzása segíti előhozni azt az erőt, képességet, aminek megvalósítására teremtődtem: gyógyító tevékenységet végezni, használni azt a gazdag univerzális tudást, amely utam során megnyílt számomra, és amelyet saját tapasztalataim felhasználásával megoszthatok az emberekkel, így segítve őket önmaguk megismeréséhez.”

Az elmúlt évek alakulását Shana weboldalán http://www.szivkozpont.eoldal.hu/cikkek/eredet-hangzas/ nyomon követhetjük, s a lelki fejlődés nézőpontjából választ kaphatunk a napjainkban megjelenő valós iskolai problémákra, párkapcsolati kérdésekre, munkahelyi gondok, hangulati változások természetes kezelésére.
/ Lejegyezte: Lucia Bright /

 

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 3
Összes: 429592
Hónap: 4207
Nap: 170