Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy német nemzetiségi iskolát térképeztünk fel energetikailag

 iskola_szigor2.jpg

 

 

 Részlet egy magánlevelezésemből (ezért kissé szabad szájúbb, de éppen ezért plasztikusan valós)  

Azért osztom meg, ha valaki még úgy járatná a poroszrendszerű iskolába gyermekét, hogy nem tudatos benne, hova is adja be minden nap, legyen esetleg egy ilyen rálátásra lehetősége, gondolatébresztőnek...

 

Az OKTATÁSRÓL egy tágabb tudatosságú nézőpont:



....egy sváb-porosz rendszerű iskolaigazgatóval dolgoztam mint kliens 

 

jó pár hónapig, akin keresztül végig nézhettük a jelenlegi oktatási rendszer egy nagyon őskövület szeletét...

 

Azt nem meséltem még el, hogyan kellett az egész iskoláján végigmennem, megmutatva neki, hogyan vetít maga köré egy komplett iskolát, sok-sok gyerek szereplőt használva ezzel arra, hogy felismerje a többgenerációs, porosz rendszerű, szülői programjait. 

bankhitel-eletfilm.jpg 

katt a képre

Mert neki az egész családja ez a legrégibb verziójú, büntetés alapú, szigorú vasbanya-anya mintájú tanárokból állt össze. 

Olyan nehezen találtam be a vetítésébe a Tudati Térben, hogy a kb 30km-nyi utat majd fél nap alatt tettem meg, körbe-körbe járva a valóságát, mire megtudott nyílni, annyira sűrű, régi, mély tudati rétegbe rögzült valóságba kellett bejutni.

 

 Ilyenkor van egy amolyan zsilipelési szakasz, mert bizony nekem is frekvenciát kell váltanom, lecsökkentenem a regésemet, és beljebb, lejjebb szűkíteni a tudatomat, miközben teljesen ráhangolódom arra a térre, hogy eggyé váljak vele, ahogy beoldódok tudatosan. Így tudok bejutni bárhova, bármilyen, elvileg tőlem távolinak látszó Tudati terekbe, zárt csoporttudatokba, vetítésekbe. 



Néztük és mutattam neki az iskoláját a vaszati szerint is... (amibe kaptam egy kis bepillantást korábban) energetikailag. 

 

Néztük az egész vetítése, valósággömbje szimbolikáját, végig mentünk az osztálytermein, találkoztam a tanítóival, -a jelenlegi párjával együtt- és megláthattuk rajta keresztül az egész programját. Az anyu-apuról futó személyiség-énkép programjából vetítődő jelenlegi moziját. 

 

Korábban feltérképeztettem vele az iskola tanári karát, mint egy őt visszatükröző személyiségrészek térképét. Szépen látszott, hogy ki kit személyesít meg a kicsi-lány tudatalattijából futó programoknak megfelelően és melyik személyiségrészével milyen viszonyban van. Kivel működik együtt, vagyis kit másolt be, mert azt eredményesnek találta, és milyen részeket utasít el, miket zár ki magából, amivel nem volt képes azonosulni, hogy jónak érezhesse magát.

Ahogy jártuk végig az épületet, a legrosszabbul az iskola ebédlőjénél éreztem magam, ott elöntött a sírás, és majdnem hánytam, annyira sűrű, hányinger keltő energiák voltak. 

 

És azok a szegény gyerekek abban étkeznek, ilyen energiákat vesznek magukhoz minden nap fizikailag is, de valójában szellemi és lelki értelemben is. 

 

Mikor ezt átbeszéltük, kiderült, hogy ugyan ezzel az energetikai hozzáállással kényszeríti bele magát minden nap, hogy hazamenjen az iskolából ebéd szünetben, és ugyan ennek az iskolának a volt iskolaigazgató-anyukájánál ebédeljen.

Bizony az iskola ebédlőjében ugyan az a kényszerítő, erőszakos, "lenyomom a torkodon akkor is ha belehalsz", "úgy is az lesz amit én mondok" energiája volt, és erősen felgyűltek azok a keserű, gyomorszorító, hányingerkeltő ellenállás energiák, amiket a kicsi gyerekek reagálnak napi szinten erre a nyomó energiára. Mivel ez hosszú-hosszú évek óta képződik és termelődik újra és újra napi szinten azon a helyen, így bizony olyan sűrűvé vált ott azokkal az információkkal és érzésekkel telített levegő, TÉR, hogy majdnem megfulladtunk benne, mikor beléptünk a helységbe.

És az illető ezt tartja, és ebben játszik most magával, ebben segítettem volna, ennek felismerésében, tudatosításában, a valósága meglátásában, és annak lebontásában.

 

De nem meri magában ezt lebontani, bár meglátta az egészet egyben, mit tart ezzel, mit művel magával, és sok-sok kis gyerekkel is!!! 

 

Azt érzem ezt még nem meri igazán elfogadni, meglátni, hogy ehhez mennyi lelket ragaszt be!, a saját félelmei miatt, egy régi rendszerű oktatásba.

Valójában mindenki, aki valami olyanból él, olyanból tartatja fent a létét, a fizikai lényét, ami másoknak bármilyen szempontból megnyomorító, az bizony azokon élősködik, azokat használja arra, hogy a lényét fenntartsák. 

Nála a legerősebb szál ugye az éhenhalás volt, hogy akkor mi lesz vele, ha ezt lebontja, miből fogja fenntartani magát, a testét, nehogy éhen haljon a fizikai forma.

 

A sors fintora, hogy pont az éhenhalás félelme tartja legerősebben ebben a történetben, miközben az ebédlőben lévő energia szépen megmutatta, hogy pont ebben van a legerősebb ellenállás, hogy nem akarja magához venni többet ezt az "ételt", sem szellemileg, sem lelkileg, sem fizikailag. Mégis ennek elvesztésétől fél a legjobban, és ezzel mint egy önmagába visszahajló, önpusztító ördögi körbe zárulva pusztítja el és bontja le  és adja fel, és áldozza fel, és öli meg önmagát, és így beteljesedik a félelme, valóban "éhen" hal. 

Ezt a tudattalan, önpusztító félelem-spirált működtetve  már nem érdekes, hogy mihez asszisztál, hogy mit művelnek az élő, létező, energikus kis gyermekekkel, hogyan szívják ki belőlük, az összes derűt, életerőt, vidámságot mire végig mennek a 8 osztályon. 

Nagyon szépen mutatták a termek, ahogy évről évre épülnek lefelé és halnak meg a gyermek lelkek ebben fajta oktatásban. Kár hogy nem vittem magammal egy kamerát hogy felvegyem.

Most kezdem meglátni, hogy valójában ahhoz, hogy ez a félelemspirál betáplálást kapjon, mindig újabb és újabb élő gyerekanyagra van szükség, amiből táplálkozhat ez a fajta rendszer. Huhh... Még a hideg is kirázott. Ez maga a halálgyár, Auschwitz modern kori megfelelője.


De nem ő volt a saját iskolájának a valódi igazgatója, hanem mindig lesből figyelt minket egy nagyon erőteljes hangú, nagyon szigorú tekintetű Takarítónő... és időnként benyitott ránk, hogy mit csinálunk, és számon kérte az Iskolaigazgatót... a saját igazgatói irodájába is benyitott, és szigorú tekintettel és hangon kérdezte, hogy "mit csinálunk itt? " 

.. ááá... 

A takarító az iskolában az anyja állandó kontrollt gyakorló szimbolikája volt. Teljesen

 mindegy, hogy azt hiszi máshol van, másban van, és hiába hiszi azt hogy iskolaigazgató, a takarítónő-vasbanya-kontroll-anya ott is ellenőrzi, számon kéri, rosszallóan néz., mindenről tud, és Ő retteg tőle...

Ezt is meg kéne írnom talán... hogy mikor valaki iskolaigazgató, akkor valójában az életét hogyan próbálja meg igazgatni, és mennyi gyerekstatisztára, színészre van szüksége a saját vetítésében, hogy ki tudja magát hámozni, a saját gyermeki részét az anyai-apai programok megfélemlítő szigorából...

És ez az iskola.

Képzeld milyen tudattalan programjai, belső harca, és bizonyítási kényszerei lehetnek egy államfőnek. Az hogyan akarja saját magát mentegetni egy egész országnyi lakosságon keresztül, és irányítani a saját valóságát, megharcolni a szülői programjaival, egy egész országnyi lakossággal játszva, kísérletezve, harcolva közben.

jó móka... vagy még sem annyira?

 

ez egy 2013. nyári történet...

 

 Az említett "iskolaigazgató" azóta nagyon szépet fejlődött a saját Tudati és Lélekútján. 

 

Azóta már egyre tudatosabban bontogatja le magában a vasbanyának való megfelelés programjait, és már nem is dolgozik az iskolában.

Bár erre erősen rásegített egy nagyon komoly, alacsonyabb tudatsávban ráknak diagnosztizált testi tünet, mint következmény.  Amit ráknak hisznek, az valójában e fenti, tudattalan ellenállás működésnek lett a következménye a megoldási szakaszban, amikor már feladja az ember, és felvállalja maga előtt,  hogy nem képes tovább táplálni ezt a fajta nyomó, elszívó energiát. Így jelent meg "mellráknak" diagnosztizálva a testen is ugyan az a tünet, hogy "képtelen vagyok tovább táplálni", "már nincs miből táplálnom". 

 

Ezután átfordult a figyelme egy valósan gyermekközpontú "nem tanulás", "nem tanítás", "nem pedagógus", "nem tanuló", hanem felnőtt-gyermek öröm és együtt tapasztalás, oda-vissza ismeretmegosztás, együtt felfedezés, együtt tanulás lehetőségeinek megteremtése felé.

 

Ide tartunk, és szerencsére egyre többen, egyre több módon próbálkozunk létrehozni valósabb, a gyermekeink számára örömteli tapasztalásokat adó TEREKET, lehetőségeket, az eddigi oktatásnak nevezett nagyon beszűkült tudatú, 90% értelmetlen, és hasznavehetetlen, felesleges dolgok memorizálása helyett... és a tudattalan, vagy "tudatos?" életenergia elszívó, iskolának nevezett nagyüzemek helyett.

 

A leginkább talán mégis azt szeretném ezzel megmutatni, hogy mennyire nem mindegy hol, milyen energia terekben járkálunk, élünk, és hogy mit tolunk ki napi szinten magunkból tudattalanul.

Az hogyan hat vissza ránk, újra és újra gerjesztve ugyan azokat az érzéseket, gondolatokat, és nagyobb, közösségi szinteken mennyi emberre és sajnos kisgyermekekre is hogyan hatnak ezek a láthatatlanból ható energiák és információk, amiket a kisgyermekek mint élő energia generátorok az ellenállásuk folytán újra és újra termelni kezdenek.

Valójában ugyan így hatnak a szent helyek is energetikailag pozitívan, és ugyan így hatnak mondjuk a régi korok "kísértet kastélyai", vagy akár temetőkre épült lakóparkok energetikája tudattalanul negatívan, vagy korházak, "egészségügyi rendelők várótermei", ahol sűrítve, összeadódva jelennek meg azok az energiák, amikkel a "betegek" oda mentek, így ha bárki bemegy ezekbe a terekbe, egyszerűen hatni kezd rá vegyes koktélként az egész ott rezgő betegség, fájdalom, félelem és minden hitrendszer, gondolat. Majd csodálkoznak egy-egy orvosnál tett látogatás után, hogy miért lett többek között még több bajuk, mint amivel eredetileg mentek.

 

De ugyan így nyomasztóan és sűrítetten kapják a hiány, fájdalom, bűntudat, áldozatiság, nem érdemlem meg, nem vagyok rá méltó, könyörületért siránkozó energiákat például a templomokba járók, jól megtévesztve az elmét, egy okosan kifundált vallási köntösbe bújtatott ájtatos misztérium-történet-szabályrendszert megalkotva hozzá, mint körítést.

Ehhez szintén hamis, megtévesztő információkkal elhitetve, hogy például a Szent-György kereszteződésekre épített templomokon keresztül közvetlenül tudnak kapcsolódni a kívülre helyezett istenükkel, a papok közvetítésével. Ha tudnák az emberek, hogy valójában hova is kapcsolódnak, ha valósan érzékelnék és felismernék tisztán az energiákat, akkor soha többet nem mennének be ezekbe az épületekbe, mert bizony ugyan annak a halálfélelmet generáló manipulatív elszívásnak vannak kitéve, mint az iskolában, csak más köntösbe bújtatva, más mesét körítve köré.

Röviden és egyszerűen az oktatásnak nevezett intézményesített energia lecsapolás üzem, a vallásnak álcázott energia lecsapolás üzem, az egészségügynek nevezett, és álcázott életenergia lecsapolás üzem között semmi különbség sincs energetikailag. Akik látják és érzékelik, már tudhatják, micsoda több ezer éves, bolygószintű, tudatos Életenergia lecsapoló intézmény rendszerben tartják fogva az embereket, alvó, tudattalan állapotban.

(de ez már egy másik történet lenne, ha nem minden történet, akár milyen témába is megyünk bele, nem ugyan arról szólna. Amíg elveszik az ember a történet részek között a felszínen, amíg harcol, feszül, ellen tart egyes intézményi elemeknek, és amíg képes a megfélemlítéseket elhinni, addig teljesen mindegy min keresztül, de benne ragad ugyan ebben a rendszerben. És még ugyan ennek a spirituális változatáról nem is szóltam, ez már tényleg egy újabb fejezetet kíván...)

 

 

Shana

 

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 4
Összes: 409495
Hónap: 5341
Nap: 178