Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan nyílhatnak ki a saját képességeink, korábbi életeink tudásai...

 

Újabb fejezethez érkeztünk ismét kollektíven, amihez meg kell veletek osztanom, hogyan is nyílnak, nyílhatnak ki az un. előző életeinkben előhívott, megszerzett képességeink, tudásaink.

 

... csak halkan jegyzem meg, hogy Lou Andreas Salome az első, előző életem kinyílása volt még 2009-ben...,

Maga a kinyílás teljesen véletlenül történt. Éppen egy olyan meditációban, elmélyülésben voltam magamban, ahol elvileg az "aranyangyal" energiámmal találkozhattam volna, mondta a meditációs szöveg.

És valóban, egyszer csak megjelent jobbra fentről az energiateremben egy amolyan angyalszerű energia, ezt csak úgy érzékeltem, és mikor kérdeztem, hogy ez mi, csak az jött többször hogy Salome... majd az hogy Lou.

Akkor mosolyogtam magamban, na ez valami vicc, vagy képzelődés, mert senkinek nem hívhatják úgy az aranyangyalát, hogy Lou Salome.   És tényleg nem, ez így igaz....

Bevallom akkor nagyon szkeptikus voltam, és azt hittem képzelődöm. Főleg, hogy Salome-ról egyből bekapcsolt Keresztelő Szent János és a hétfátyol tánc, és csak ráztam a fejem, na nem... ez biztos valami tévedés, ehhez nekem semmi közöm.

Aztán nagy keresésbe, olvasgatásba fogtam, és megtaláltam Lout az interneten. Abban a pillanatban minden felfordult körülöttem, zsibbadtam, sírtam, hányingerem volt, szédültem, forgott velem minden, és szétrázott az energia.

Ahogy egyre több képet láttam róla, egyre több mindent olvastam tőle, úgy jött elő bennem, és emlékezni kezdtem... és csak sírtam és sírtam... és azt mondogattam, hogy tudtam, tudtam, ez az, ez az, már emlékszem...

Döbbenetes érzés volt.

 

Aztán arra is emlékezni kezdtem, hogy ez a tudásom bizony nem először mutatta meg magát ebben az életemben, hanem  először 15 éves koromban nyílt meg számomra ez az emléktáram, az első szerelem hatására.


Akkor nem tudtam, honnan tudok annyi filozófiai, pszichológia szakszót, ezzel szórakoztatottam a barátaimat. Aztán visszazártam, mert ebben az életben nem az elméleti pszichológia, mélylélektan volt a fő feladat, hanem mindent mélyen megtapasztalni, és magamon keresztül előhívni az összes életem eddigi képességét, tudását...

Azért jó érzés visszaolvasni az előző írásaimat, jó volt emlékezni... szinte ott folytatom, ugyan azon a vonulaton, ahol abbahagytam... nem kevés ideje és élet óta ugyan az a fő témám, aminek ebben az életemben érek a végére, most van az egész mű főpróbája (szóltam, hogy egyre jobban fogom tágítani az eddigi hitrendszeri kereteket arról, hogy mit is hiszünk valóságnak, ezért mondtam,és ez még csak a kezdet... ez amolyan kis bemelegítés, ahogy a "tavalyi"életemre emlékezem...) tényleg annyira közelivé vált, ahogy az egész eredetmagomig jutottam vissza, olyan ez az élet számomra informálisan, és energetikailag, mint másnak a múlt hét kb...

Valóságosan így tágul a tudatosság, és így lehetséges egyre több mindent beintegrálni...

Amíg abban a beszűkült tudatállapotban vagyunk, amíg azok a tudati keretei a meghatározottságunknak, hogy én most az vagyok, akinek látom magam, annyi vagyok, egy test, egy anyu-apu gyereke, egy óvoda-iskola-egyetem, buli, barátok, munkahelyek, tv, rádió, hírek, évente egy nyaralás, síelés, vagy még az se, szülő, férj, feleség... addig az igen szűk tudati létmeghatározás.

Amíg csak ez fér be, addig tényleg csak az van... amikor dőlnek ezek a tudati határok, keretek, annál több valós részünk tud kinyílni számunkra, ami amúgy most is ott van mindenki körül, látható, érezhető, hogy mekkorák és kik is vagytok ti valósan, csak számotokra van lezárva... mert annak hiszitek magatokat akik éppen most vagytok...

De ez nem azonos azzal, amikor amolyan spirituális utaztatásokra mentek, és mindenféle fura életeket, sztorikat, mozikat láttok, éltek át...

Ezt nem lehet vezetetten előidézni, fordítva történik a valós valóságban.

 

Előbb bontod a korlátodat, határodat valósan, vagyis a hitrendszereidet magadról, a világodról, és ennek ajándékaként jelenik meg, nyílik ki egyre több minden számodra magadról, amire rácsodálkozhatsz.

A valós bontás viszont sokszor ijesztő lehet, hisz az elme, az energiastruktúra kapaszkodna, tartaná magát, hisz csak ezt ismeri, és ha az nincs ami eddig volt, az nagyon ijesztő, amolyan talajvesztett állapot lehet, vagy az elme számára amolyan őrületes érzést kelthet, és a legijesztőbb, ami miatt nem enged a struktúrátok valósan, hogy minden tudati réteget érzések tartanak össze, az a malter a gondolati struktúráitok között. Így ha bomlik egy réteg, vagy jön ki valósan egy téglácska, akkor ott feltolul az azt ragasztó érzés is... aminek bizony nem nagyon örültök.

Valós képességek, egyre mélyebb rétegű tudások, képességek akkor nyílhatnak ki valósan, ha már elbírjátok azt az érzéstartalmat, azt az emléket ami a tudásrészetek körül van beágyazódva. Valós, nagylélekszintű, vagy kozmikus tudásrészeitek felnyílásával együtt bizony feltolulhat minden emlék, érzés, ami ahhoz a tudáshoz kapcsolódik, annak az elcsúszottja is, a nem kellemes részei is. Ehhez már lélekerő kell, és nagy tudatosság, hogy ezt elbírjátok.


Amíg a jelen életetekhez tartozó tudattalan rétegeiteket, ami az anyu-apu genetikai meghatározottságot le nem bontjátok valósan, addig az alatta lévő nagy lélek szintű képességek, tudások meg sem tudnak rezdülni, addig ahhoz nem fértek hozzá.

Ezért vagytok kénytelenek csatornázni másokat, vagy a magatok isteni énjét, ami viszont így jobb híján  a jelenlegi mentális struktúrátokon kell, hogy átvergődje magát, azon keresztül fordítódik le, ami igen nagy torzulásokat okoz a valódi, eredeti információhoz képest, attól függően, milyen mély rétegben bontotta már le az adott személy a saját eddigi meghatározottságát.

Ezt még sokszor fogom elmondani, mert még új számotokra, hogy amit eddig tettetek, önismeret, oldozgatások, önmunkák, azok leginkább azt a célt szolgálták, hogy fellazítsátok az eddigi struktúrátokat, jól kiismerjétek, de még bizony ott van.

Most értetek és értünk kollektíven abba a fázisba, amikor elkezdődik a valódi lebontás (vagyis kiürítjük ténylegesen azt a tömlőt), és most tud majd a valódi lényetek egyre jobban beáramolni annak a helyére.

 

Erre lettetek eddig felkészítve energetikailag, hogy a test, az elme és a lelketek is elbírja.

Most kezdődik a valódi csere, a kis emerberi részeitek elkezdik valósan átadni a helyet az Isteni nagylélek részeiteknek.

Itt tartotok most egyre többen, akik már esetleg szédülnek, akik akár egy fura örvényben érzékelik magukat, vagy akiknek egyre erősebben tolulnak fel egyre indulatosabb részeik. Ennek van itt az ideje.

Kérdezzetek, keressetek, hisz akkor tudunk egymásnak segíteni ebben a folyamatban. Azok, akik még ezen nem mentek át, nem tudnak benne segíteni, hisz még ők is előtte állnak.

És ahogy drága bátyám Adamus sokszor mondta már, hogy senki nem tud önmagában felemelkedni, mindenki előtt és után is vannak tudatok, előttünk az, aki minket vezet, mögöttünk az, akiket mi vezetünk. Így mozdulunk egy nagy tudatláncban közösen.

szeretettel

Shana

 

 

draft_lens2258146module12302356photo_1225005117nietzsche_paul-ree_lou-von-salome188.jpg

                                                               Salome Nietzsche és Paul Rée társaságában

 

 

salome.jpg

                                                                      a 20-as éveiben járó Salome

 

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 4
Összes: 409495
Hónap: 5341
Nap: 178