Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


OKTATÁS: Ahogyan a fiammal(+11) túlélünk a rendszerben Tudatosan!

69385_4626312217004_488579238_n.jpg 

fotók: Anna Radchenko

https://www.facebook.com/annaradchenko

 

Facebook beszélgetésből:

"Gabriella Szabó És mit teszel akkor Judit anyaként, ha a pedagógus teszi - tenné ezt az "új energiás" gyermekeddel?
58 perce · Tetszik"

"Shana Judit nem tenném... teszem... mióta bekerült a fiam a rendszerbe...

már az óvodánál elkezdtem...

Ott még külön szóltam az óvónőknek, hogy nekem mindegy mit csinálnak és hogyan a többi gyerekkel, de nagyon komolyan lettek figyelmeztetve, mit nem nyomhatnak a fiamra... Úgy mentünk végig a 3 év ovin, hogy nagyot változtak az óvónők ennek hatására a többi gyerekkel szemben is...

Az iskolánál is az volt az első, hogy a tanítónőnek megmondtam, engem nem érdekel eddig ki mit várt el a gyerekektől és, "MI ITT TÚLÉLÜNK" éppen, ezért szintén lefektettem a tanítónőnél alap dolgokat, mit ne várjon és követeljen a fiamtól...

Ez volt a kinti oldala.

Közben a fiamnak is segítettem rálátni a pedagógusra, hogy mennyire sebzett gyerek módjára viselkedik, és nem tehet róla, hogy olyan amilyen...,

és a követelmények, meg szabályrendszerek nekik sem esnek ugyan úgy jól, és ugyan olyan rosszul érzik magukat benne, csak tudattalanul elhiszik, hogy nekik ez a feladatuk.

Ki jobban komolyan véve, ki ellenállva neki, ki lazábban véve...

Innentől a fiamban nem volt se megfelelési kényszer az adott tananyaggal, elvárásokkal, követelményekkel szemben, se ellenállás neki.

Persze ez egy folyamat volt...

A tananyaggal kapcsolatban is megtanulta, hogy nem kell feltétlen mindent megtanulnia, főleg nem jegyekért, hanem csak azt vegye ki belőle ami tényleg érdekli.

Mára már azt is látja a fiam (ötödikes), hogy mi ostobaság abból amit tanítanak, és hogy mennyire nem a lényeget tanítják, hanem mintha pont a lényeg lényegtelen, élettelen, kivonatos vázát akarnák megtanítani csupán.

Nagyon jókat mókázunk ezen, már nem dühíti (és már engem sem), és így csak játszunk benne...

Nagyon nem komolyan véve ezt a butuska, ósdi, elavult, szegényes oktatási rendszert.

Azt is meglátta, és megtanulta mostanra, hogyan kezdett el észrevétlenül beszűkülni, begörnyedni energetikailag, ez bizony idő után láthatóvá vált a testén.

Mikor ezt észre vettük, és megmutattam neki, hogyan görbül bele, felfogta, és most már minden nap észreveszi, ha begörbülne egy megadó, megtört energiába, és gyorsan kiegyenesíti magát Tudatosan, és tengelybe áll magában.

Nagyon büszke vagyok rá.

11 éves gyerek, és sokkal de sokkal tudatosabb, mint azok a felnőtt testben tanárt, meg igazgatót játszó 3-5 éves dacos, butuska, megfelelési kényszeres, gyerek energiákkal működő felnőttnek látszó tanárok...

Egyelőre még látszatra ő ül a padban, és látszatra ezek a gyerek-felnőttek tanítanak neki valami teljesen felesleges butaságokat napi szinten, de közben a fiam ezt látja, tudatos rá, és meg tud maradni benne tudatosan, és életben marad tudatosan.

Ez sokkal nagyobb teljesítmény tudatosságban, mintha kimentettem volna, és elviszem valami látszat védő-burok iskolába, ahol ezeket nem tapasztalhatta volna, így nem is lett volna esélye rá, hogy mihez képest hívja elő magában a tudatosságot, és lássa meg, hogy mit is szeretne és hogyan ehelyett.

Fura ezt így végig nézni, végig kísérni.

Azt is megláttuk együtt, ahogy ő is megfigyelte magán és a többi társain keresztül, hogy a memorizálás, a bebiflázás mennyire máshol és máshogyan történik az agyban, és ez mennyire kezdi beszűkíteni az egységlátást, az egyben rálátást, és a megértési, rálátási képességet.

Változik a fejtartás, változik a hangfrekvencia, és olyan energetikailag, mintha felakasztaná a fejét ezekre a mentális-fogalmi rögzülési pontokra, egyre több ponton.

Ezt el is tudja játszani. Azt is megláttuk együtt ez által, hogyan válnak amolyan agyhalott, programozott bábokká az egyre nagyobb egyedi memóriatár felépítésével.

 

65466_4645547417872_1029026716_n.jpg

 

Ezért a megjegyzendő, felmondandó követelményekre azt a túlélési stratégiát találtuk ki, hogy fussa át gyorsan, arra kis időre jegyezze meg, de utána abban a pillanatban engedje is el, felejtse el, mintha sosem hallotta volna.

Így marad elég rugalmas és tág az elméje, hogy bármit bármikor befogadhasson, ráláthasson, megérthessen.

Nem kell semmit megjegyeznie, hisz amire rálát az benne van onnantól és bármikor előjöhet számára, ha szüksége lenne rá.

Köszönöm Gabriella az inspiráló kérdésedet!

Ez ez által lehetőséget kaptam, hogy összegezzem az eddigi oktatási kalandunkat a fiammal és elkezdjem végre leírni, mi hogyan csináljuk, és hol tartunk benne.
Shana"

hamarosan folytatom az eddigi gyakorlati tapasztalatunk összegzését a Szívközpont honlapon...

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Kategóriák


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 3
Összes: 439336
Hónap: 2913
Nap: 89