Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Oktatás: vasbanya-állammami dícsérete (díszalkotmány) mint a Monopoli (manipulatív) játék újabb eleme. És egy kicsit tovább...

Bürokrácia, papír világ, papír pénz, igazolványok, titulus parírok, stb.. kinek kellenek még?

Gabriella Shana'Shanti:
"Nekem a személyi igazolványos papíros számos cuccokról az jutott eszembe,hogy ez olyan,mint a birkák az akolban...
mindegyik ugyanolyan-látszatra-mint a másik....
meg kell őket jelölni,hogy a gazda tudja hányan vannak és ne keveredjenek má' össze még véletlenül se a szomszédéval...
mert akkor ugye az egyiknél hiány lesz, a másiknál többlet.
A szegény birkáknak meg igen tök mindegy,melyik akolban vagy réten kóricálnak.....
fel sem tűnik nekik....
na de mondjuk az egyik birka ráeszmél,hogy ő a bárányfelhő csillagnemzettséghez tartozik, és eddig csak ledemózta itt a bárányfelhő létét...
és elkezd emelkedni...
és elkezdi látni maga körül a bárányfelhőket/a birkatársakban/..
és elkezdi emlékeztetni őket erre...
és egyre több bárány fog emelkedni,mert már látják a valódijukat...
és a gazda qrva nagy szarban lesz,mert azt fogja látni,azonosító ide-vagy oda...rohadt sok felhő van az égen...bárány meg a karámban má' csak nyomokban....
nah...ezzel azt akartam volt mondani,hogy a gazdának van szüksége az okmányokra vazze nem a bírkáknak...
szóval én simán megvagyok papírok nélkül..
tb-m nincs,bankszámlám nincs...azonosító okmányból van többféle..amiről szívesen lemondok...."

 

Háháhá!!!

Csak bekukkantottam a nagy közös moziterembe, mit vetítetek, és néztek mostanában 

ajánlom elolvasni az emberek hozzászólásait a facebookon... szórakoztató, tanulságos... majd leestem a székről 

 

katt a képre:

8564_670306866317872_2031914614_n.png

Van itt még valaki aki bármit is képes komolyan venni ebből a fonák paródia vetítésből?

Nem unjátok még ezt a vicces-horror közös mozit?

 

Szeretnétek végre új történetet, új szereplőkkel?

 

Ki írja szerintetek, és mivel tartjátok fent a jelenlegi közös sztorit?

 

Amíg nem mentek ki erről a filmről, amíg nézitek a filmet és közben jó kis beszólásokkal szórakoztatjátok magatokat és másokat, addig ez a film fog menni, hisz ti nézitek, és szemmel láthatólag még szórakoztat sokakat, így egyelőre mivel amíg "sok a figyelem ugyan azon a filmen, akkor marad ugyan az a film" elve alapján még menni fog ez a mozi.

Persze nehéz kijönni a szerepből, amikor azt hisszük csak ez lehetséges... és az is nehéz lehet, hogy finoman gyertek ki a szerepből, a közös nézőtérről... Megértem.

 

Eltudnál e képzelni a szigorú szájú őskori banyaarc, vaskor, banyakor irányítóminősége helyett valami mást?

 

Szükséged van e még arra, hogy egy ilyen arc, megkeseredett, mindenben csak a hibát látó banyaarc nézzen rád, és mondja meg neked mit hogyan csinálj?

 

El tudnád e képzelni, hogy ehelyett te magad határozod meg, hogy mit is szeretnél, és hogyan?

 Na nem neki való ellenállásból, mert az még ugyan az lenne csak annak a másik oldala, tehát nem ellentartásból: "nekem Te ne mond meg gonosz banya, hogy én mit csináljak" energiából...

 

Hanem ténylegesen mi az, ami jó érzéssel töltene el az eddigiek helyett.. a lelkedből, a lélek hangodból.

Van e szükséged egy ilyen banyaarctól származó dicséretre, papírra, látszólagos elismerésre... ?

 

Képes lennél e anélkül élni?

 

Bízom benne, hogy igen!

 

Akkor kell e még a "kicsi gyerekeknek" látszatdicséret, kell e még vaskor-banyakor irányító állam mami, aki látszólagosan tart el, látszólagos biztonságban tart... vicc papírokkal.

Már minden gyermek kineveti a banya-mamit... és az állami-banya-mami kisfiait akik végtelen komolysággal gyártanak mindenről papírokat, és fontoskodva futkorásznak fel-alá és találnak ki újabb és újabb kirakási módokat ugyan azokból az elemekből.

 

Mint egy monopoli játékban... kb annyi a valóság tartalma ennek az egésznek, mint a társasjáték kártyáinak.

 

Adottak az elemek, adott a játéktér, és már minden variációt végig játszott itt már mindenki. 

monopoly-16.jpg

 

Van kedvetek abbahagyni a játékot?

 

Tudnál diploma, érettségi bizonyítvány, személyigazolvány, vezetői engedély, Tb kártya, adókártya, bank kártya, biztosítási kötvények, részvények, anyakönyvi kivonat, házassági szerződés, keresztlevél, forgalmi engedély... (folytassátok) nélkül élni?

 

Vagy ilyenkor bekapcsol az, hogy "én igen, de az a sok többi rossz arcú ember nem", és nem is miattam van erre szükség, hanem a rossz fiúk, a rossz kislányok miatt. Akik ezek nélkül a külső szabályok nélkül nem tudnák betartani a rendet.

 

Mert én jó kisfia, jó kislánya vagyok vaskor-banyakor-állam-maminak, de a többiek nem... ez az egész miattuk kell.. és én szenvedek a sok-sok többi rossz gyerek helyett. És a rossz gyerekeket meg kell büntetni, ha nem felelnek meg vaskor-banya-állam-mami szigorú, követhetetlen szabályainak.

 

És ezért kell nekik, miattuk rendőrség, nekem nem, mert én jó vagyok és betartom a szabályokat, a de a többiek nem. És ezért kell bíróság is, aki megítéli a bonyolult mami-szabályokat összevissza értelmezve, hogy akkor bűnös az a gyermek, vagy nem bűnös. És mindig bűnösnek találjuk a rossz gyerekeket, akiket büntetésből be kell állítani a sarokba, ezért fenn kell tartanunk miattuk börtön-sarkokat, ahol addig maradnak, amíg a banya-mami szabály szerint csücsülniük vagy kukoricán térdepelniük kell. 

 

Képes még bárki épelméjűen értelmezni amúgy a banya-állam-mami egyre kesze-kuszább, egyre betegesebb, egyre manipulatívabb, egyre megfélemlítőbb, egyre átláthatatlan játékszabályrendszereit bármilyen területről legyen is szó?

 

 Eltudnád e képzelni, hogy úgy állsz fel a monopoli játékasztaltól, hogy közben látod, hogy a többiek még belefeledkezve játszanak benne, és még talán téged is egyfolytában elbizonytalanítanak, és visszarángatnának, hogy ne állj fel, gyere játssz még velünk, mert a játékasztalon túl nem biztonságos, ott nincs semmi... és ezt legalább már ismerjük... bár már baromira unjuk... de ne hagyj itt minket, mert együtt tartjuk fent a játékot?

 

Fel mersz e állni az asztaltól ténylegesen, és nem azt játszva az asztalnál ülve maradva, hogy Te most mutatsz nekik egy új játékot ugyan azon a játékon belül?

Itt gondolok az összes ezoterikus tanításra, ami látszatra arról szól, hogy lehet ebben a monopoli játékban jobb játékot is játszani, és arra ad neked újabb kártyákat, papírokat, amiért ugyan úgy fizetsz, és aztán azzal tapétázhatod a lakásod... ugyan azon  a játékon belül.

És jó sokáig hiteti el veled, hogy Te most kiszabadulsz a játékból, hisz megvásároltad, és aki adja róla a papírt azt mondja neked ő már kint van. Tényleg kint van? Biztos ez? Akkor miért ad neked róla játékpénzért játék papírt, és miért nem azt mondja el, hogy ő hogyan állt fel a játékasztaltól?

 

Van ám ennek a nagy közös játéknak egy olyan Alapszabálya, hogy akkor állhatsz csak fel valósan a játékasztaltól, ha már minden játékverziót végigjátszottál, és már mindent, amit ezen a játékon keresztül meg lehetett tanulni, megtanultál.

Ha valamit megtanultál, annak a tapasztalatnak a felismerését, tudását, bölcsességét szépen berakod a zsebedbe, azt gyűjtögeted szépen össze magadban, és innen, az asztaltól felállva csak azt viszed tovább.

Semmi mást.

Amíg te magaddal akarsz vinni belőle játékelemeket, addig te nem állhatsz fel, hisz ezek az elemek csak ezen a játékon belül érvényesek és létezőek. 

 

Játékautó, játékvonat, játékrepülő, játékház, játék iskola, játék család, játékbeli barátok, játék vezetők és játék vezetettek...

Vajon ki tudja neked valósan megmondani, hogy mi van az eddig ismert játékterepen túl? 

 

Találkoztál e már olyannal, aki valósan kikerült a játékból és nem csak egy másik asztalhoz ült át, ahol ugyan annak a játéknak egy másik verzióját játsszák?

 

Sok-sok asztalnál folynak a társasjátékok, ugyan annak a játéknak különböző szintjei, verziói.

 

Ezek az asztaltársak azt hiszik, hogy csak az ő asztalunk a valódi, mivel ők csak azt látják amíg abba belefelejtkezve játszanak. Majd ha ott minden kört végigjátszottak, akkor felállnak attól az asztaltól, ami lehet nehéz is, ha nagyon beleszoktak ugyan abba körjátékba, és nagyon megszokták, hogy ugyan azok veszik körül őket az asztal körül.

 

De lehet az is, hogy egész egyszerűen kirántódik az ember alól a szék, mert már nem is vesz részt a játékban, csak nem veszi észre. Ekkor szépen átpenderül a soron következő asztalhoz, ahol más elemei hangsúlyosak ugyan annak a játéknak. Ott más minőségeket gyűjtögethet össze, más játéktársakkal találkozhat közben, új dolgokat megismerve magáról, és a játék lényegéről.

 

És így járkálunk szépen asztaltól asztalig, valóság csoporttudatoktól valóság csoporttudatokig, míg aztán egyszer csak elfogynak az asztalok. Már nincs hova leülni, már nincs kikkel játszani. Mert bizony ahol már ültél, oda nem ülhetsz vissza, mert a helyedre már beült más és ő is haladna tovább.

 

Tehát van az a pont, amikor már sehova sem férsz be ezen a nagy közös játékasztal kavalkádon belül.

 

 

BINGO!

bingo-players.jpg

 
 

Ekkor kezdődik az igazi kaland valósan, mert ott már nincsenek a megszokott kapaszkodók, nincs bankszámla, bankkártyával, nincs Tb és nincs hozzá orvos és korház..., nincs rendőrség, és nincs bíróság, nincs aki ellenőrizzen, nincs aki kívülről kontrolláljon, nincsenek ott állam-mami látszatbiztonságot adó elemei.

 

Nézzük meg esetleg, hogy azok az elemek, amik az otthoni, munkahelyi, hivatalos világunkban olyan rettentő fontosaknak, nélkülözhetetlennek tűnnek, ha kimegyünk a természetbe, a hegyekbe, az erdőbe, a folyópartra, és csak vagyunk és létezünk, ott is szükségünk van ezekre a játékelemekre?

 

Hol és hogyan érezzük jobban magunkat?

 

Ha jobban érzem magam azok nélkül az elemek nélkül, akkor esetleg ott kint a természetben megengedhetem magamnak, hogy mást álmodjak az eddigiek helyett?

 

Van hozzá bátorságom?

 

Akkor is van hozzá bátorságom, ha mások maradnak inkább a régi játéktéren?

 

Képesnek tartom e magam arra, hogy máshogy létezzek, mint amit eddig ismertem?

 

Fel merem e vállalni, hogy esetleg már máshogy szeretnék létezni mint ahogy eddig léteztem?

 

Képes vagyok e akár egyedül is maradni, ha mások nem tartanak velem?

 

Kiszolgáltatott vagyok e bármiben is, -ha nagyon belegondolok- a jelenlegi játéktérnek?

 

magányosnak érezném e magam anélkül a játéktér nélkül, és a játékostársak nélkül?

 

Biztos az, hogy csak ezek a játékos társak léteznek, akiket eddig ismertem?

 

Mi van, ha vannak más játszótársak is, az eddigi játéktéren túl, csak amíg ebben vagyok, addig azt nem láthatom, nem tapasztalhatom, mert vagy itt vagyok... vagy ott?

 

..............

 

.......

 

...

 

És még számos lelkesítő kérdést tehetünk fel magunknak!

 

Amire jöhetnek válaszok, és ha jönnek válaszok, az azt jelenti, hogy lehetséges, hisz azért jelenhet meg bennünk!

 

Folytassátok, ha van kedvetek!

 

 
 

kert.jpg

 
 
 
szeretettel
 
Shana
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Kategóriák


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 1
Összes: 439341
Hónap: 2914
Nap: 88