Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Férfiak és Nők, és a csalódás dinamikája

 

ez a mai nap zárásaként annyira, de annyira idekívánkozik a Szívközpontba...

Annyiszor estem és még néha mindig esem én is abba a tévképzetbe, hogy bármi csodás dolog történik velem, egyből rögzíteni szeretném, egyből ragasztanám, és egyből jön bennem, hogy igen-igen, ebből kérek még-még többet többet... !!!

 

Hála, hála és köszönet, és még, még... !!!


Ismerős? Szoktatok így érezni?


Sőt, amikor még ahhoz is hozzákötöd az érzést, akivel megélted, igen-igen, vele, vele, még, még... köszönöm, köszönöm...!!!

Hm...

Nagyon cseles tud ám lenni ez, és nagyon meg tud minket viccelni...

Hányszor tapasztaltátok, hogy aztán annál kevésbé kaptok belőle, de nem hogy olyat, de még egyre kevésbé olyat sem...

már a végén semmit nem kaptok... már csak az az egy emlék maradt... már csak az a pár érzés maradt... és egy nagy űr, egy mély csalódás... hogy Te már sosem fogsz többet ilyet érezni, neked már semmi sem jut itt... és közben meg azt láthatod, hogy milyen sokan boldogok, és bezzeg nekik mennyire jó... és nekik sikerült, és neked meg miért nem... én olyan szerencsétlen vagyok... hüp, hüp, hüp...

 

Ugye? Ugye?

Azt hiszem mindenki megérti a másikat, milyen érzés is ez az állapot, sőt, inkább folyamatnak mondanám...

Sajnos ez törvényszerű... egész egyszerűen így működünk a poláris világunkban, az elmében... ott mindig két karja van a mérlegünknek... mindig.

A megélés az ott van, az csak van.

 

Sőt soha többet nem lesz olyan, és úgy, és azzal, soha, soha többet!


Viszont van és lesz helyette mindig más, mindig mással vagy azzal, ezt nem lehet tudni... éppen az adott helyzetben, szituációban, akivel, és az ami tud lenni... amire nyitott vagy, amennyit át tudsz engedni magadon.


Ha nagyon nyitott vagy, akkor a forrás, az örömforrás nagy erővel tör utat rajtad keresztül, de az nem jelenti azt, hogy bárki másnak is ugyan ezt jelenteni, mert mindenki a saját nyitottságához mérten tudja az örömforrást megélni.


Tehát ne várd egyrészt, hogy azt a visszajelzést kapd meg kintről, amit te éltél meg, mert a másik biztos, hogy mást fog megélni... ami talán valahol, valamennyire találkozik a tieddel, de azt meg pláne ne várd, hogy ugyan ebből kapj még többet... mert abban a pillanatban kiragadtad az áramlásból, rögzíted, megrekeszted, hogy tovább tudjon folyni, és valami mássá tudjon válni, majd megint mássá, és megint mássá...

 

Na ez a nagy csapdája a boldogtalanná válásnak... így hozzuk létre azt a hullámot, ahol meg kell tapasztalni a másik oldalt is...

Tudom, hogy nem könnyű, hisz sosem működtünk így... most tanuljuk, gyakoroljuk, és akkor is szeretjük magunkat nagyon, ha közben időnként még rögzítgetünk, és belevetítünk többet, mint ami ott van... na és... ?

Legfeljebb majd megint egy kicsit még csalódunk... aztán majd idővel már egyre kevesebb csalódás tárgyat gyártunk magunknak... és csak megélünk mindent ami jön... bármint is képzelnénk minek kéne jönnie...

szeretettel

Shana

és ehhez egy video :

 

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Kategóriák


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 1
Összes: 433310
Hónap: 3887
Nap: 83