Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ikerláng kapcsolatról másként: Mérlegen a szívem (megélés 2011-ből)

 

Sorban ugrnak elő a korábbi éveim megéléseinek leírásai.  Valamiért előbukkan a gépem rejtekéből, és megmutatja magát.

Talán azért mert most van itt az ideje, hogy megosztásra kerüljön, esetleg segítséget nyújtva ezzel másoknak, akik éppen itt tartanak a lélekfejlődésükben.

 

Ez egy korábbi, 2011-es állapotom leírása, az ikerláng minőségnek megélt párkapcsolatomban.

 

Ekkor még csak készültem arra, hogy az én Isteni Énem, Shana beáramoljon, hogy egyre többet tudjak itt megnyílvánítani belőle.

 

Azt hiszem ebben az évben egyre többen lesztek ebben az állapotban, egyre többeknél következik el a lélektervetek szerint ez a fázis.

 

Ezért egyre többek számára jön el ez az időszak, amikor is elkezdtek leválni az eddigi függő, egymásból táplálkozó, poláris párkapcsolati minőségeitekről, mivel a lélekterveitek szintjén már vágyjátok az úgynevezett ikerláng minőséget, vagy egymás fényét visszatükrőző lélektársi minőséget.

Sajnos addig, míg a tudattalanban az anyu-apu minta szerinti női-férfi meghatározottságotok fut, addig csak egy szép ábránd, hogy más minőségű kapcsolataitok legyenek.

Addig fognak jönni egymás után a hasonló kimenetelű kapcsolatok, amíg nem tudatosodtok rá, hogy milyen programok futnak a mélyben.

Ha tudatos vagy, akkor így üdvözlöd a jelenlegi kapcsolataidat, amik rád találnak. Ezek még csak arról szólnak, hogy vedd észre mi zajlik benned.

Hiába raktok össze mindenféle csodás vágylistákat az elképzelt párminőségről, hisz amit jelen pillanatban képes vagy elképzelni, az is csak az eddig benned élő férfi-női minőség talajáról lehetséges, abból kiinduló módosított vágy. Az alap ettől nem változik, csak ha felismered.

Az eddigi párkapcsolatokhoz képest az ikerláng kapcsolat, vagy egy lélektárs kapcsolat teljesen más alapokon nyugszik. Ahhoz viszont elő kell hívni magunkból azokat a szívminőségeket, amik az új párkapcsolati minőségek alapjait képezhetik.

Ezt nem lehet tanfolyamon elsajátítani, és nem is lehet kívülről sehogy megszerezni. Ezek azok a minőségek, amit saját magatokból hívhattok elő az által, hogy elhagyjátok a függést, a birtoklást, az eddig ismert vágyakat... és előhívtok olyan minőségű elfogadásokat, amit az eddigi kapcsolatokban nem nagyon gyakoroltatok.

A programokon, konzultációkon már egy jó ideje leválasztásra kerülnek egymásról a párok -az eredeti lélekterveik szerint- azokon  a pontokon, felületeken, amik már tudatosítva lettek, hogy milyen poláris minták alapján tapadtak egymáshoz, egy függő játszma viszonyba. Ezzel egy időben elindul a saját belső forrásra való átállítás, hogy önmagukat éljék meg teljesként.

Ez után lesz lehetséges egy új, mondhatni az emberiség számára eddig ismeretlen párkapcsolati minőség megtapasztalása.

Ahova tartunk,  a szívminőségbe, ott az eddigi minták már életképtelenek.

A szívtér kapcsolati minőségnek bizony vannak alapkritériumai, amik nélkül nincs valós szívkapcsolódás, csak a régi minták.

Ezért most megosztom veletek egy korábbi belső vívódásom kulisszatitkait, hogyan is történhet valósan az előhívása ezeknek a minőségeknek magatokból.

Remélem adok vele némi támpontot, szolgál majd számotokra segítségül, ha ezt választjátok.

 

szivmerleg.jpg

 

Mérlegen a szívem

a feladat: tudok e akkor is szeretni, ha látom, hogy a szerelmem mással boldog. Képes vagyok e elfogadni, sőt örülni neki, hisz az tesz boldoggá igazán, ha azt látom, akit szeretek végtelenül boldog esetleg mással. Csak látni, figyelni, és annak örülni, hogy láthatom a boldogságát.

Nincs kötés, nincs elvárás, nincs függés, nincs ragaszkodás, nincs birtoklás. Nehéz a lelkemnek, úgy érzem meghal, mintha kiszakadna belőle valami ami természeténél fogva örökké összetartozott. 

Feltudom e emelni a szívem rezgését, a szívem szeretetét, képes e annyira áradni, van e a lelkemnek annyi ereje, energiája, hogy ezt a szeretetrezgést, ezt a csodás minőséget előhívja magából. Még szenved a lelkem, még fáj neki, még nincs ott.

Szeretem e annyira magam, tudok e saját lelkemnek annyi szeretetet adni, annyi szeretetet befogadni, hogy ezt a fájdalmat elbírja, és áttudja fordítani áradássá.

Van bennem egy érzés és egy kép.

Nem tudom valós e, már nem tudom, bizonytalan lettem a saját megtapasztalt érzéseimben. Amikor az elején  összetalálkozott a lelkünk a párommal, és beáradt az a hatalmas szeretetenergia mindkettőnkbe, és olyan volt mintha az a két energiaminőség lángolt volna egymás iránt rajtunk keresztül, akkor úgy éreztem megérkeztem, ott vagyok, ott vagyunk, végre már teljesen össze tudtam kapcsolódni a lelkem másik felével.

Sok-sok ezer éven keresztül forgolódtunk egymás körül, nagyon sokszor voltunk együtt, mindig más, valamilyen felületünkön súrlódva, miközben a belső mágnesünk mindig összetartott minket.

Most azt éreztem és tapasztaltam meg egy rövid időre - talán csak hogy emlékezzek rá-, igen, ez az az érzés, igen ez az a csodás energia minőség, ez az igaz szerelem ami mindent szétéget, minden határt lerombol, mikor már semmi más nem marad csak a két lélek teljesen egybeforrva, egymásba olvadva, teljes átadás, teljes önfeladás…

Aztán olyan volt, mintha újra végig mennénk gyorsított tempóban az összes karmikus találkozásunkon, újra lejátszottuk, megéltük nagyon gyorsan és intenzíven.

Eljutottunk a történet legvégére. Itt vagyok/vagyunk az átfordulás legfeszültebb pontján.

Képesek vagyunk e átfordítani, felemelni a szívünket annyira, hogy már mindketten valódi, teljes egészként tudjunk összekapcsolódni.

Képesek vagyunk e ezt megcsinálni.

Vagy vele fogom e megcsinálni, tényleg ő e az, már nem tudom, semmit sem tudok… csak érzek, és a szívem annyira szereti akár mit is tettünk, tesz, akár érez e bármit akár nem, a lelkem, a mellkasom akkor is lángol… az érzés akkor is ott van, egyszerűen nem tudom elnyomni, nem tudom bezárni, képtelen vagyok mert szétéget…

 

Elengedtem.

Szabadok vagyunk, ha tényleg ő az, akkor már úgy is megvan. Nincs mit tovább keresni. Hogy merre megy és mit szeretne még megélni, hol és kivel szeretne pörögni, forogni, tapasztalgatni, nem számít…

Csak sajnálom a csodás tervünket, a csodás álmunkat, a vállalt feladatunkat, a munkánkat… de remélem minden alakul majd pont úgy, ahogy az mindenki számára a lehető legbeteljesítőbb…

 

Olyan fura, hogy nem lát, nem érez engem. Egy olyan szereppel azonosít, amit azért vettünk csak magunkra, hogy jól kidolgozhassuk magunkban, magunkon keresztül ennek a sebzett, egymástól függő kapcsolati rendszernek a feldolgozási, átfordítási módját.

Ahhoz el kellett menni a legbelső, lángkapcsolatból egész a legvégéig, ahol már teljesen összenyomja, befagyasztja az egyik a másikat, most vagyunk ezen a ponton. 

Duális kapcsolatban itt van vége, mert akit nyomtak befagy és nem érez többet, a másik vagy még csimpaszkodna tovább, ragaszkodna tovább akár bármilyen megalázó módon, vagy ő is befagyasztja az érzéseit, megkeményíti magát.

 

 

Milyen az a minőség, ahova ezt fel lehet emelni és miért?

Le lettünk választva egymásról. Majd belehaltam, mintha kiszakítottak volna valamit a szívemből. Mintha késsel kivágták volna a szívem egy részét, ami végre már a helyén volt.

Miért?

Mert nem volt még teljes a kapcsolódás. Még függtünk egymástól és még kívülről vártuk azt, amitől kiegészülünk, ami által teljesnek érezhetjük magunkat.

Ketten egyben.

De így a saját Isteni részem még nem fér be, nem tud valósan teljesen bejönni, beáramolni, mert mással töltöm ki a helyét. Most már látom és remélem lassan érezni is fogom, milyen az amikor a saját Isteni részemmel egyesülök.

Sokáig ellenálltam neki, bár nem tudtam, hogy neki. Sok-sok külső pontra hittem, és vetítettem az ellenállásomat, sokáig keresgéltem kívül az okokat, miért vannak különböző már-már fizikai jellegű tüneteim is az elhatárolódásból, ellenállásból fakadóan.

Ma már tudom, hogy csak és kizárólag önmagamnak álltam ellen végig.

Sok időbe tellett mire erre rájöttem, és akkor ijedt meg a személyiségem igazán, mert most már nincs hova tovább menekülnöm, már nem találhatok kifogásokat, már nem mutogathatok senkire, nem hibáztathatok senkit, hisz szembe néztem vele, magammal, a saját ellenálló személyiségrészemmel és elcsíptem, nyakon csíptem.

Most már nem csinálhatok többet úgy, mintha ezt nem láttam volna meg.

Szóval az ellenállás okafogyottá vált, nincs több kifogás.

Ez a pont igen nehéz volt, de valahogy annyira belefáradtam már, hogy megadtam magam inkább a folyamatoknak. És tényleg átfordult, most már nem hogy ellenállnék, hanem inkább már kíváncsian várom, hogy mit is tartogathat nekem, számomra az én Isteni Énem.

Már izgatott várakozásban vagyok.

Néha még elbújok picit magam elől, de gyorsan visszajövök magamba, már valahogy nem tudok sokáig kint maradni valamilyen személyiségrészben ragadva.

Érdekes ez az állapot.

És itt most tényleg nem lehet jelen semmilyen külső tényező, semmilyen kapcsolat, ami megzavarhatja az érzékelést, ami elviheti ÖnMagamról a figyelmet.

Felkészülés zajlik minden szinten.

Minden, ami eddig még feltáratlan volt, lelkem legelrejtettebb, legmélyebben lévő, legsebzettebb részei most felszínre törtek elemi erővel, és mutatták meg magukat, és kerültek meggyógyításra teljesen, minden szintemen.

Már soha többet nem bántom  magam, már soha többet nem büntetem magam, a lelkem, a szívem legfájdalmasabb, legsebzettebb részei meggyógyultak.

Megbocsátottam magamnak, elfogadtam magam, és szeretem magam.

Nem tudom, hogy minden részem jóban van e már mindenkivel idebent,  kiegyensúlyozódott e már, valószínűleg még nem, de nem számít, már megérkeztem, itt vagyok magamban, az egyetlen valós és a legbiztonságosabb helyen, ahol lehetek.

Hogy mi van kívül?

Kivel,  milyen társsal hogyan alakul tovább?

Tényleg az ikerlángommal találkoztam e egy időre, és tapasztalhattam meg, milyen az az érzés?

Nem tudom… nem tudom… de nem számít… mert az már kint van… előbb bent legyen bennem a láng a saját szeretetem lángja, saját magam iránt, saját Isteni részem szeretetére, szerelmére vágyom… majd talán utána, már jöhetnek külső kapcsolódások a nagy Egészhez, és azon belül azzal a részemmel való kapcsolódás, ami már a két teljes rész kapcsolódása…

Most üresnek érzem magam.

Olyan mintha mindent kiöntöttem volna magamból, nincsenek érzések, hatalmas űr van bennem.

Most értettem meg, mi okozza ezt az űrt.

Hisz elengedtem magamból belülről mindent, az összes fájdalmat, a szerelmem, az összes eddigi tudásomat, ismeretemet, magamról és a világról… egyszerűen minden meghatározottságomat elengedtem, vagy hevesen szakadt le rólam, ha ragaszkodtam volna hozzá…

Most itt állok, mint egy hatalmas üres edény, ami arra vár hogy egy új, csodás minőség áradjon belé, töltődjön belé.

Az Én Drága Szerelmetes Isteni Énem. 

Köszönöm a segítőimnek, hogy felébresztettek ma éjjel, és ezt végre leírhattam magamnak, mert most könnyebbültem meg igazán, hogy nincs baj velem, a legszebben, a legcsodásabban mentem végig ezen az átalakulási folyamaton, és semmi sem volt rossz, vagy hibás, hisz minden, de minden amit megéltem, amin keresztül mentem, ezt és csak is ezt szolgálta, hogy ide eljussak önmagamon belül.

 

Nincs más rajtam kívül, már semmit nem keresek kívül, minden és mindenki itt van bennem, bármi is nyilvánuljon meg belőle a látható világomban. Egyetlen vágyam jelen pillanatban az Isteni Énemmel való kapcsolódás, hogy végre szabadon szárnyalhasson a lelkem, szabadon teremthessünk, álmodhassunk egy új, csodás álmot, valóságot magunk számára, ahol a határtalan öröm, bőség, és végtelen szerelem érzés van minden iránt.

És ez így van.

(2011. oktober)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Gazdag Ferencné Zsuzsa - gazdagzsuzsa.gazdag@gmail.com

Drága Judit!
Nagyon köszönöm ezt a megosztást, fantasztikus utat jártál be, és szinte mintha rólam írtad volna.Valószínű , mindannyiónknak akiknek hasonló feladata van ,az utunk, és a tapasztalataink is hasonlóak.Úgylátszik hogy nekünk , akiknek az új párkapcsolati minta alapjait a feladatunk lerakni, ezeket a tapasztalásokat végig kelett élni.A különbség csak annyi , hogy nekem , még abban is volt feladatom, hogy egy nagyon súlyos karmikus betegségből meg kellett magam gyógyítani,ezt a mintát is meg kellett mutatnom.Én férjnél voltam a karmikus párommal,akivel a fizikai síkon nagyon jól megvoltunk, de amikor jött a betegségem egy, egy autóimmun betegség, lelkileg nagyon nem voltunk egysíkon.Akkor kértem a változást az égiektől, hogy vagy gyógyuljak meg, vagy vegyék el az életem./ akkor még nem tudtam , hogy én vagyok a saját magam gyógyítója is, és a teremtő/Akkor jött be az életembe a lelki társam, akivel egy mindent elsőprő lelki szerelmet éltünk át, és sikerült a gyógyulás útjára lépnem.Én el is váltam a férjemtől, de ő akkor még nem volt szabad.Lelkileg teljesen összeolvadtunk, a teljes kozmikus orgazmust éltük át, de sajna a fizikai síkon nem . Ő nem akarta lehozni a fizikai síkra.Így maradt a transzcendentális szexuális összeolvadás, és még is olyan volt, mintha fizikailag is együtt lettünk volna.Közben ő is elvált,és egy másik nálánál 20 évvel fiatalabb nőt választott, és tőlem távol tartotta magát fizikailag.Lelkileg továbbra is össze voltunk kapcsolódva, amikor szexuálisan együtt volt a partnerével, vele fizikailag velem lelkileg, és mindent éreztem, mintha velem lett volna.Amikor találkoztunk, a nőhöz ragaszkodott, és engem hanyagolt.Azt hittem belehalok, és teremtettem magamnak egy emlődaganatot.Jött a kemó, sugár, stb,jött a nagy fölébredés.Dolgoztam magamon ezerrel, fokozatosan el engedtem őt.Elkezdtem önmagamat szeretni , értékelni,elhagytam a mártír hozzáállásomat.Rá ébredtem arra ki vagyok valójában Én is Isten vagyok Vagyok aki vagyok:))))Most már felnéz rám, a volt férjem is és a lélektársam is, mindkettőt nagyon szeretem , de mint barátot, vagy testvért.Szerelmes tudok lenni saját magamba, az egész létezésbe,gyönyörűnek látom a világot egyedül is.Nem tudom , hogy ő az ikerláng volt e,de már ez sem számít.Készen állok a testemmel , hogy beintegráljam a kristály testemet, hogy megvalósítsam lelkem legnagyobb álmát.Végtelenül boldog vagyok.Ezt kívánom mindenkinek, szeretettel Gazdag Zsuzsa, akinek a neve csak jelző.

J - Ikerláng csak egy van?

Ezt , azt hiszem én is írhattam volna. Szinte megdöbbentem , annyira rólam szól. Csak sajnos én még a szívfájdalomnál tartok (fizikai szinten is megjelent) és nem tudom a kiutat. Tud valaki segíteni, hogyan találjak rá az isteni énemre, hátha akkor már nem fájna?

 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 2
Összes: 410041
Hónap: 5388
Nap: 136