Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mind ugyan azon megyünk keresztül! Párkapcsolat témájú levelezések, megosztások

 

Úgy érzem azzal is segíthetjük a lelki folyamataitokat, a fájdalmas párkapcsolati érzések feldolgozását, ha egyrészt látjátok, hogy mennyire nem vagytok egyedül ezekben az érzésekben, megélésekben, és ha esetleg meglátjátok miért is történik ez veletek, hova is fogtok önmagatokon belül eljutni ez által.

Milyen csodás, eddig soha nem tapasztalt mélységű és erősségű lélekminőségeket fogtok ezekből a fájdalmakból előhívni, és hogy mennyire bátrak és erősek vagytok, mert Ti bizony itt tartotok már a lélekfejlődésetekben, hogy ezeket az érzéseket elbírjátok, és egyre inkább képesek lesztek belőle kimunkálni azokat a minőségeiteket, ami már az új kor párkapcsolati mintáinak az alapjai lesznek.

Oda tartotok, az egész ezért történik veletek, hogy képesek legyetek elengedni akár a ragaszkodást, a függést, a birtoklást, az egymásból táplálkozást, az egymásért vállalt áldozatokat, az önfeladást, a versenyt, a féltékenységet, az irigységet, a kishitűséget, hogy veletek valami baj van, az összehasonlítgatást és számos olyan minőséget, amik az eddigi párkapcsolatokat jellemezték.

Megosztok veletek két csodás levelet, beszélgetést, hogy ebből is erőt merítsetek, és hogy lelkesítsen Titeket!

 

-Kedves Shana!

"Véletlenül" rátaláltam a blogodra, egyenesen a 2011-es írásodra az ikerlángról...

Megdöbbentő volt, nem akartam hinni a szememnek, mintha én írtam volna. Döbbenetes érzés volt, potyogtak a könnyeim...

Jó tudni, hogy más is keresztül ment ilyen átalakuláson, gondolom többen is mostanában. És jó lenne azt is tudni, vajon a férfiak kik megmagyarázzák az érzéseket valójában mit élhetnek meg és min mennek keresztül... És amit még leírtál és én is átéltem: Karácsony előtt voltam egy buliban, ahol többen is bizalmasan megsúgták, hogy nagyon örülnek hogy megtaláltam az igazit, látszik rajtam. Csak mosolyogtam, és nemet kellett mondanom a felvetésükre, mert nekem most nincs férfi az életemben. Magamtól ragyogok. Na ezt meg is mondtam nekik, jót csodálkoztak;) Baráti üdvözlettel:A.

 

-Igen, igen, nekem is jó érzés, ha kapok visszajelzést, hogy mással is ugyan ez történik... nem nagyon értik az emberek, hogy lehetséges a régi, függő kapcsolati mintákon túl létezni, hogy milyen érzés ez,

Jelen pillanatban nekem sincs itt fizikailag senki, de közben az energiája itt van körülöttem egy olyan erős láng minőségnek, amitől néha majd kiszakad a mellkasom.
Most már talán egyre egyértelműbb, hogy amit az előző párommal amolyan "ikerláng félének" éltem meg, az csak az addigi párkapcsolati érzésmintákhoz képest volt merőben más, és új, hiszen ott minden fordítottan történt. De azt mondhatom, hogy csak laza bemelegítése volt annak ami majd ez után következhet érzésben. Ehhez bizony szoktatnunk kell még akár az energetikai rendszerünket is, és a lelkünket is edzeni, hogy elbírja az egyre erősebb szeretet érzést, energiát.

Kérdezted a férfiakat is.

Megnyugtatlak, kaptam férfitól is hasonló levelet, reakciót, mint a Tied.

Szóval vannak ebben a helyzetben férfiak is., aminek én is nagyon örülök,  hogy végre nem csak a nő társainkkal történik.

Sőt volt már konzultáción is olyan férfi társunk, aki kérdezte, hogy "de és mi lesz, ha lejön az anyu-apu programokról, vannak e már olyan hölgyek, akikkel lehet más minőségben kapcsolódni".

-Nagyon örülök és köszönöm hogy megosztottad velem ezeket.

Igen, megnyugtató hogy élnek férfiak is hasonló érzésekkel.

Nagyon erős bennem az, hogy nekünk ez a dolgunk most, hogy új formákat találjunk. Végigmentünk elmúlt életeinken, tapasztaltuk az erőnket, gyarapodtunk, de aztán eljutunk egy ponthoz az életünkben, amikor mindez lehull rólunk, és fel kell öltenünk az új ruhánkat. Meg kell ismernünk azt, akik most vagyunk. Tovább kell lépnünk, nem a régi szerepeket játszani, csak mert az biztonságos ismerős és azt mondják azt kell... Más kell, és ezt a gyerekek is mutatják és kérik: őszinték legyetek, mutassátok meg, kik vagytok, hogy szerettek, mi az az új, amit ebbe a világba hoztatok. Ezzel nyitunk kaput nekik is, hogy bátrak legyenek, és ne másoljanak, hanem önmagukat ízlelgessék, alakítsák.
Nekem még nehéz egy picit az elfogadás része, mert annyira szép volt ami azzal a férfival, köztünk történt, de ő újra és újra bezárja a szívét, és én belefáradtam, feladtam, hiszen ő valójában nincs még erre felkészülve, nem akarja. Szóval hagyom és nézem ahogy elvész az egész, mintha elvinne a víz egy papírhajót. Nem integetek, nem sóhajtok utána, csak figyelem ahogy elúszik, már csak egy kis pont - és várom, hogy eltűnjön a kanyarban és föllélegezzek.

Aztán meglátjuk, mi jön De jó hogy így találkoztunk!

Szép napokat!

 

 

szerelem-alom.jpg

 

 

-Nagyon szépen írsz, és sajnos még sok fájdalom érződik át az írásodon keresztül... érzem, értem és megértem... együtt érzek veled...

Számomra akkor vált könnyebbé, mikor rájöttem, hogy miért is megyek keresztül ezeken az érzéseken, hogy min is emelkedek felül ez által, és milyen lelki szabadság jön el ezután.

Ne hagyd ki egyetlen percét sem a lelked erősödésének, hisz ez adja az alapot ahhoz, hogy majd egyre mélyebb és egyre valósabb szeretet és szerelem energiákat legyél képes elbírni.


Talán az is segíthet, ha megosztom, hogy bár az a párom akivel ezt megéltem elment, mint a Tied, de nagyon sok helyzetben kaptam meg más kapcsolódásban ugyan azt a minőséget, akik ugyan úgy néztek ki, ugyan azt az energiát hozták. Ezek energiamunkák voltak, amit Mi a párommal együtt vállaltunk be, de ő kilépett belőle. Így tudtam megtapasztalni, hogy több testben, több emberen keresztül is itt van ugyan az a lélekminőség.

Ez lehet, hogy fura, de nekem akkor sokat segített az elengedésben, az elfogadásban. tehát azt is megtanultam, hogy ezt a lélekminőséget ne személyhez kössem, sőt mára oda jutottam, hogy egyáltalán ne kössem fizikai formában megnyilvánulthoz sem, tehát már elég az energia, hogy tudom, hogy itt van, és tudom, ha kész lesz rá a forma is, akkor befogadja ezt a csodás minőségét, aki ő valójában.

-Kedves A.!
Most hogy visszaolvastam magunkat, kérdezném, hogy megoszthatok e ebből a párbeszédből részleteket a honlapomon, hogy ezzel is segítsük a társainkat, akik hasonló helyzetben vannak. Úgy érzem és remélem egyre többeknek adhat lelkierőt, támaszt, és kapaszkodót, mint ahogy neked is adott a megosztásom.
Természetesen név nélkül, ha úgy szeretnéd...

-Igen persze, ha segíthet, feltétlenül!

Nekem is sokat segít amit Tőled olvastam, bátorít.

Tudom én magamtól is ezeket persze, de az ember egyedül könnyebben elvész, elfárad, jó néha megállni és körülnézni, és észrevenni...

-Sétáltam még egyet a kutyáimmal és közben azon töprengtem amit írtál a vállalásról, és nagyon köszönöm, mert átlendített valamin:
Azért érzed a fájdalmat az írásomban, mert ott motoszkált bennem eddig, nap mint nap, hogy mi ezt annak idején megbeszéltük, hogy most újra találkozunk, és megtesszük ezt. És én itt voltam időben a találkozón, ő is, de aztán visszalépett. És ez az érzés annyira erős volt bennem. Az sem könnyített a helyzeten, hogy mi gyerekkorunkban egy osztályba jártunk, és nyolcadikban három nagyon fontos dolog történt köztünk, aztán nem láttuk egymást sokáig. És az elején mindketten úgy éreztük, egymásra vártunk húsz éve, öntudatlanul... aztán a többit tudod. De ez most jó, hogy azt írod és bennem is lángra kap, hogy akkor megteszem mással! Én megteszem, de akkor egy másik Emberrel. KÖSZÖNÖM!!!

 

És egy másik levél a férfi oldalról is, hogy a női-férfi energiák itt is egyensúlyban legyenek:

 

Kedves Judit!

  Interneten olvastam az Ikerláng kapcsolatról szóló írását!
 
Köszönöm hogy ilyen tisztán lejegyezte a megéléseit.
 
Tanulságos volt.
 
Már csak azért is, mert pont ezt éltem/élem át én is! :)
 
Egy csodálatos lányt sodort elém az élet, csak úgy hipp-hopp a semmiből. Nem tudom Ő pontosan mit érzett, de én tudtam Hogy bármit is jelentsen az, hogy ha azt mondom hogy, igen, megtaláltam, Ő az, Valóban Ő volt..!
 
De az időpont nem stimmelt.. A körülmények, a különböző élethelyzetünk szétválasztottak minket.
 
Én is pont úgy éreztem magam, mint Őn: mintha kitépték volna egy testrészemet belőlem.. Aztán egy hosszú lelkileg szétzilált, időszakom következett. Mindez 25 évesen történt, most 30 vagyok.
 
Mára kezdem megérteni, hogy Bármi közünk is legyen a jövőben egymáshoz, Ő egy katalizátor volt az életemben, akinek a nagyon erős hiánya döbbentett rá arra, hogy muszáj továbblépnem.. ..Így gyakorlom én is az elengedést. Még mindig a részem, de a görcsös ragaszkodást nagy részt elengedtem. Tudom hogy csak az számít, hogy én hogyan élem meg magam a világban, minden egyes pillanatban. Mennyire vagyok rajta a saját utamon.. Boldogan, Magammal. :)
 
  Még egyszer köszönöm az írást! :)
 

-Kedves E. köszönöm a megosztásod!

 

...Sok boldogságot kívánok Neked!

És gratulálok, hogy ilyen bátor vagy, hogy írtál, és ilyen érzékeny, finom lélek. Egyelőre még kevés fiú, férfi vállalja ezt fel, szóval ebben mondhatni etalon vagy :)...
 
  -Köszönöm hogy ilyen szívélyesen válaszoltál.
 
    Nyilván azért is reagáltam az írásodra, amiben pont az én sztorimat is felfedezni véltem, szinte pontról pontra, mert nagyon bennem van, úgymond központi téma az életemben, már 5 éve. Azt is mondhatnám, hogy az egyedüli nagy téma, hogy mit kezdek a helyzettel hogyan tudom feldolgozni a Cs. elvesztését, majd elengedését, majd az önmagamra találást..
    Onnan tudom, hogy jó úton haladok, hogy már nem vagyok készen, ha valahogy eszembe jut. Nyilván örökké bennem marad az emléke, de már nélküle is tudok élni, sőt, már látom a saját életemet, amivel azonosulni akarok végre, ahogy kb Te is írtad. :) Én is ezt érzem. És teszem is..
 

.A szakítás után kb 1.5 évig iszonyatosan padlón voltam, majd  szép lassan kezdtem visszazökkenni az egészséges társadalmi életbe, valamint a csajozásba.. 

De ott is, -mint egyéb más életterületemen - kezdett meghalni, összeomlani minden.. Így 2,5 éve szakítottam akkori barátnőmmel is, valamint belső kényszerből abbahagytam a sportot, táncot, zenélést, mindent amit szerettem, és amiben eredményt értettem el. Hát így jártam, "ezt osztotta a gép" :)

Viszont ez idő tájt vettem meg a TALENT, (nem tudom ismered-e), és elkezdtem magamban turkálni.. Átvizsgáltam magammal kapcsolatban mindent, amit csak tudtam. Kérdéseket tettem fel, válaszokat kerestem, és főként a saját utamat, a saját ösvényemet..

    Remélem nem untattalak.
 
Mindezt csak azért meséltem el, hogy én már nagyon sok mindent megpróbáltam, sokat tettem idáig is hogy begyógyítsam a múltban szerzett nagy sebeket (pl párkapcs, ill egy személy hiánya..), de főként hogy végre önmagamra találjak, ami mindig is a legnagyobb vágyam volt az életben.
 
Fiatal koromban voltak teljesen spontán megjelenő hihetetlenül boldog pillanataim.. Nem tudom hogy, de egyszerűen csak kiléptem a szürke lelki fájdalmaimból, és elolvadtam.. Olyan volt, mintha életemben először elkezdtem volna lélegezni.. Szóval onnantól kezdve tudtam miről szól az ÉLET.. De aztán később az élet nem ezt igazolta vissza számomra.. De az elmúlt néhány évben, az erős összeomlás hatására rájöttem, hogy most már nem érdekel semmi más, csak az hogy végre ismét szabadon vehessem a levegőt, és bizseregjen az agyam a felébredéstől.. :) Mert ez valami ilyesmi..
    Kineziológushoz is jártam a Cs. miatt, de aztán rájöttem hogy arra sincs szükségem. És eljutottam oda, hogy rájöttem, h nekem valójában semmilyen terápiára, kurzusra, v bármi hasonlóra nincs szükségem. Mert egyszerűen úgymond nem használ, csak az agyamban bolyongok tovább tőle..
 
.... tényleg csak arról van szó, hogy 5 éve szarakodok a Cs. emlékkel.., és a nagy összeomlásaim miatt, amit említettem, úgy érzem, az eddigi hozzáállásom a párkapcsolat témaköréhez, totál átformálódott, és olyan világba csöppentem, ahol a rági rendszerek már nem működnek, és fogalmam sincs hogy hogyan tovább.
 
Persze a nagyobb betűs HITEM, viszont mindeközben erősödik, ezt érzem. Amennyiben valóban van valami ilyesmi, és nem csak az egóm, vagy mifene ráncigál. ..... 
Tudod az a legnehezebb szerintem, mikor az ember eljut egy olyan pontra, mikor már valamilyen szinten képes tisztábban látni az életét, de éppen ezért a bizonyosság, és az egészséges szkeptikusság mérlege még inog. Már nem hiszek el semmit, ugyanakkor mindennek a végére is szeretek járni, ha tényleg úgy érzem, éppen érdemes.
 
.... Köszönöm amiket írtál. Ne értsd félre én tényleg teljes mértékben egyetértek, és kb tudom is hogy miről beszélsz, amikor azt mondod, hogy az egésznek a lényege a régi mintát levetni, és elengedni magunkat, hogy valóban önmagunk legyünk - mert ekkor történik meg maga az ami megtörténik velünk..... Ill azzal is egyetértek, és a tudom szó se fedi le azt mit érzek a témával kapcsolatosan, és ki szeretném fejezni...  ..de valahogy  úgy érzem, hogy ez a dolog, mármint hogy ténylegesen a fizikai szinten is összefussak azzal a személlyel, akinek a társaságában méginkább önmagunk tudunk lenni együtt, ez csakis tőlem függ.
 
... Én sokkal inkább azt hiszem, hogy maga ez a nehéz keresgélési időszak, egy szükséges lépcső, amin végig kell haladnom nekem is ugyanúgy, mint bárki másnak, aki hasonlóképpen "küzd". Sok csoda bekövetkezett már az életembe, ami csak úgy az ölembe hullott hirtelen, és álmodoztam ugyan róla mióta az eszemet tudtam, de azt a vizualizált képet sokkal erősebben felülírta. Innentől kezdve úgy tapasztalom (így 30 éves fejjel -  ez a szám inkább csak nekem számít, hisz tudom miken mentem keresztül :)) hogy nem determináltan ugyan, de főbb vonalakban, inkább ábránd, és megsejtés szintjén, igenis van egy életpályánk, amit realizálnunk kell (ha felismerjük, és követjük szívünk hívó szavát). Nos nekem a legnagyobb kihívás, innentől kezdve nyilván feladat is, hogy a boldogan megélt párkapcsolatot realizáljam az életembe. Mindegy hogyan. Ahogy akarom, tudom, és épp megoldom. De a célt elérem, hisz ezért születtem meg. De a cél is rossz szó, mert ez maga a lebontást jelenti, amikor rádöbbenek arra, hogy nincs is cél..  :D  Amióta az eszemet tudom, mindig is a boldog szerelem számított leginkább.. Szóval igazából csak annyi lenne a dolgom, hogy elengedjem magam, és belehuppanjak a mindenség tenyerébe.  "Csak" ennyi a feladatom!  :) Az hogy menet közben, visszahúzó erőnek tűnő félelmeim, és vágyakozásaim vannak, az szerintem nagyon is  a "terv" része. természetes velejárója az ösvényemnek, ami az úton való helyes járással, autómatikusan feloldódik. (Hisz szm az emberi létezés végső célja maga a folytonos, táguló oldódás. Ill nekem ez..)
Persze tulajdonképpen segíthet bármi, pl egy terápia is, de nem ettől függ. csak egy újabb kapaszkodó, ha úgy döntünk, hogy most épp ezzel élünk.
 
... Egyébként végigolvastam egy kivétellel az összes cikket amit múltkor küldtél.. Sokat megélt, látott, és a saját bőrén megtapasztalt nő lehetsz. :) Ez frankó! :) Ha kiemelnénk valamit a világmindenségből, és lefordítanánk emberi megtapasztalásra, akkor azt láthatnám, hogy mindkettőnk életének igen központi szála a boldog párkapcsolatban való kiteljesedés. Ezt megálmodni, megküzdeni érte, elérni, megtartani, és megélni. De összességében tágulni, és felébredni egyben.

Elnézést az utóbbi párhuzamért. De most ezt éreztem, és leírtam.

Lehet hogy tévedek. Ezesetben egy tök jó tapasztalat volt, és új ösvényen haladhatok tovább.

 

 

szerelems-ferfi.jpg

 

 

Remélem Ti is élveztétek E. lelkes, élettel teli, derülátó, mindig előremutató sorait. Kerestem, hogy mennyit osszak meg belőle, de annyira imádom minden sorát, így majdnem mindent muszáj volt kirakonom. :)

Egyszerűen árad belőle az egyszerű és természetes bölcsesség, aminek alapját a sok-sok érzés valós megélése adja, amibe beleengedte magát, és nem félt attól hogy elég benne, hogy elbukik, és ha elbukik, akkor majd legfeljebb feláll, és megrázza magát, és megy tovább...

Remélem átment ebből az energiából számotokra valami lélekemelő, bíztató, lendületet adó, fájdalomcsillapító :)

 Köszönet érte Mindkettőjüknek!

 

Ez a szám annyira ide passzol, hogy muszáj kiraknom:

 

 

Szeretettel

Shana-Judit

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 1
Összes: 421483
Hónap: 2290
Nap: 121