Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nincs rá pénzem-től a Képes vagyok rá-ig



Andrea beszámolója:

Ma reggel úgy indult mint az összes többi....

De egy idő után észrevettem, hogy minden kiesik a kezemből, bármi mellett elmegyek az felborul, az utolsó csepp talán az volt, amikor a konyhapulton sikeresen végigborult egy liter olaj, majd szép komótosan  elkezdett lecsörögni a járólapra....mintha egy lassított filmet néznék...

Majd jött a felszabadító és mindent elmosó sírás....de sírás közben is lehetnek az embernek jó gondolatai igaz?????

Hát nálam bevillant valami!  Azonnal segítséget kell kérni, mert ez így nem jó!!!!!

Telefon.....

Szia Judit!

Kicsit elakadtam.........

Légyszíves segíts!!!!!!!

Ezer köszönet, hogy ismerhetlek Judit!!!!!

Rövid telefonbeszélgetés után, ahol kiderült, hogy nem is tudom mi a bajom és nem is az a bajom amire gondoltam,- de ez nálam már nem újdonság  :) skypeon folytattuk a beszélgetést....

Mi a bajom, hogy kicsi vagyok, egyedül vagyok, senki sincs, akivel megbeszélhetném a dolgaim, egy kis faluban élek a világ végén, csak egy egyszerű anyuka vagyok, nincs elég pénzem, pedig annyi de annyi tervem van....

Innen indultunk  :)

Théta állapotban minden olyan megnyugtató, simogató és biztonságos........

Ebben az állapotban csak úszni kell az árral, minden nagyon egyszerű........

Judit csak kérdezett, kérdezett....... érzelmek sokasága...........

Majd megint az a felszabadító sírás.......

Annyi, de annyi mindent kaptam ettől a beszélgetéstől.....

Visszamentünk egész a születésemig, sőt egy kicsit előbbre.....

Kiderült valószínű az anyukám pocakjában nem voltam egyedül, volt egy testvérem, aki nem született meg......., nem voltam egyedül!!!! Kicsit korábban jöttem mint vártak....., nagyon kis súllyal születtem, abban az időben még nem kellett volna, hogy életben maradjak.........

Most már tudom az összes egyedüllét érzésem, lelkiismeret furdalásom, hogy mi lett a testvéremmel, miért én születtem meg, miért maradtam egyedül mind, mind innen ered.....

Innen van, hogy állandóan kicsinek, elhagyatottnak éreztem magam és mindig azt képzeltem, hogy egyedül vagyok......pedig hányan vannak fizikailag mellettem.......

Ezek csak rossz hitrendszerek amik már Isten tudja mióta munkálkodtam bennem.....

Köszönöm Judit, hogy minderre rájöttem, köszönöm, hogy az ehhez fűződő összes rossz érzésem el tudtam engedni és köszönöm azt a sok pozitív programot ami a rossz érzések helyére töltöttél!!!

Visszatérve, hogy mi is a bajom?????

Semmi!!!  :) , és ma is egy kicsit szebb lett a világ!  :)

Köszönöm Judit!!!

Kiegészítésem a történethez:

válasz a levére: 

De, nem én töltöttem neked, hanem a Teremtő! Mi thétában csak tanusítjuk, és közvetítjük ami történik:)

Ami viszont nekem volt nagy élmény, hogy ennyire plasztikusan lássam, mikor azt kérdezte tőled a Teremtő, hogy megengeded e, hogy a kezébe vegye az érzéseidet, és elveheti e tőled. Láttam ahogy két kézben tartva finoman emeli ki sorban belőled a fájdalmas emlékeket, érzéseket  ahogy ástunk. Valami végtelen szeretettel, sorban mutatta meg neked, hogy láthasd, és megérthesd mik működtek benned eddig tudattalanul.

Ez által láthattál meg olyat magadról, amiről nem is lehetett emléked, de mégis ott ült mélyen, fájdalmas érzséként benned, kihatva a jelen valóságodra napi szinten.

és eljutottunk attól a képtelenségprogramtól, hogy

"nincs pénzem, egyedül vagyok, kicsi vagyok, ezért nem merem élni azt amit szeretnék",

"hogy képes vagy rá", és "teljes vagy önmagadban" is.

köszönöm én is a tapasztalatot!:)

 

és a történet folytatása:
"Szia Judit!
Délelött anyunál jártam...., rákérdeztem, hogy előfordulhatott-e, hogy a terhessége elején nem voltam egyedül....
A válasza meglepett
Gondolkodás nélkül igent mondott!!!!
Köszönöm ezt a nagyon nagy felismerést!!!!!
Csodaszép napot!"

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 4
Összes: 409495
Hónap: 5341
Nap: 178