Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pénz és tanító(guru). A pénzhez és a tanításhoz való viszonyaim folyamata,tudatosság rétegenkénti változása...

 Tanító (guru) és a pénz viszonya folyamat

- a pénz és tanítás gyakorlatozás korábbi tudatfázisok összefoglalása

- Szívtér-teremtő tudatfázis gyakorlatozás;

- adok-kapok gyakorlatozás kitágítása a szívtér tudatosságba;

-belső vergődés, szülési fázis időszakok:

 penz-es-baba.jpg

inspiráció innen:  

"Pénz

-ajánlásunk, hogy Adj annak anyagi téren, akitől lelki-szellemi síkon értéket kapsz

"helyes" mértéke: amit a másik kér, vagy több, ha azt kevésnek érzed

mert nem nő, hanem épp kisebb lesz, aki nem egyenlít ki... (Joós István)

-tiszta-szándék gyakorlati fázisban lévő, aktív (megnyilvánuló) társteremtő-tapasztaló, közvetett tapasztalás megfigyelése:

 

http://www.serpaportal.net/node/9

 

 Most találtam Joós István serpa honlapján.

És milyen igaza van...

Bevallom, ezzel a nézőponttal még nem kellett közvetlen tapasztalásként találkoznom, egészen eddig.

Végig gondoltam, hogy évek óta mi mindent olvashattatok rajtam keresztül....

a  tapasztalásokat..., a tanításaimat... , a megélt, és a külvilág felé is bátran felvállalt folyamatrészeimet, amik sokaknak adtak segítséget, hogy nincsenek egyedül... kaphattak megértést, megoldás információkat, valós, élő, lelkesítő, tanító energiákkal találkozhattak.

 

Voltak ingyenes web-konferenciáim, a Fénytemplomban (Dobogókő) rendezvényeim, amik természetesen magasabb perspektívás feladataim voltak, és ehhez többek között a kliensekkel való munkák és a fizetős csoport programjaim adták a fedezetet.  

 

De valójában azért is megdolgoztam, és azt egyből vissza is forgattam a külvilágom felé az írásaim által.

 

A fizikai fenntartásomhoz, megtartásomhoz szükséges igényeket közben teljesen leépítettem tudatosan.  Ez nekem is egy tanulási fázisom volt, hisz mindig egészen jó módban éltem, még akkor is amikor nem, de valahogy mindig minden állapotomat jómódnak és bőségnek éltem meg. Sosem éreztem hiányt, nem tudtam milyen érzés az, amikor valami fizikailag nincs.

 

Sok anyagi forrást, amit a csoportokkal, kliensekkel való munkákért kaptam, szintén egy az egyben fordítottam vissza arra, hogy a bolygó szintű "feladataimra", energiamunkáimra el tudjak jutni fizikailag, külföldre is akár.

 

/Ezeket akkor éltem meg "bolygó szintű munkának", ma már (2014.február) teljesen máshogy fordítja a rendszerem. Ott még erősen elkülönült volt az emberi részem és a magasabb perspektívám, ezért az emberi részem számára ez egy feladatnak tűnt. Ma már, hogy teljesen beintegrálódott az emberi részem a magasabb tudatosságomba, és ezzel egy időben azon a tudatosság szinten lévő egység-tudat állapotba, így már nem feladat, és nem nehéz, hanem egész egyszerűen azt teszem amiért itt vagyok a bolygón, mint az egység-tudat testben megnyilvánult része, követe. Nagyjából így tudnám lefordítani ide, fogalmi síkra./

 

Amikor viszont a mélyebb, belső munkáimba merültem, amiből szeretnénk majd oktatási anyagot, könyvet, filmet, és amiből időnként írások is születtek kifelé, akkor bizony nem jött bevétel, és azt a korábbi, okosan az átmeneti időszakra félretett forrásaimból fedeztem.

 

Ez a biztonsági tartalék fedezet fogyott el most nyárra (2013) szinte teljesen.

 

Sok magán levelet kaptam az évek alatt, amiben megköszönték, megköszöntétek az eddigi megosztásaimat, tanításaimat, tájékoztatásaimat a folyamatokról.

 

De valahogy, fura módon senkinek sem jutott eszébe, hogy azt esetleg megkérdezze, hogy és nekem mire lenne szükségem... (?)

 

Én meg nem kértem...

Mert nekem sem jutott eszembe...!!!

Tényleg! Eszembe sem jutott!

mert mindenem megvolt,

és mert amíg volt, nem is kellett kérnem...

 

Hisz nekem anyagiból, szellemiből és lelkiből is mindig akkora, de akkora többletem volt, hogy folyamatosan túlcsordultam, áradhattam, így adhattam magamból bármennyit, akár "ingyen"...

 

bárki bármennyit vihetett belőlem...

ezért is osztottam meg magam,

de most valamiért elfogyott a fizikai rész, mint többlet...

vagyis még most is van...

 

hisz van még fél házam

(de ez addig marad, míg írom ki és dolgozom fel a teremető-tudat fázisok ingatlan-eladás módjait, és egyáltalán az ingatlanhoz való viszonyulásokat, az adott tudati fázisokban, mivel a házad is te magad vagy),

 

van egy autóm

(ami szintén addig nem mozdulhat, míg a hozzá kapcsolódó munkáimat le nem írom, át nem dolgozom magam rajta. Így többek között azt, hogy az autód is te vagy, és ez hogyan kapcsolódik például a kötelező biztosításhoz, a balesetekhez, a különböző meghibásodásokhoz... stb..)

 

de a rövidtávú likviditási rész elfogyott... (2013.december)

 

mert sokkal több figyelmet raktam a hosszútávú feladatba, tervbe, munkába, így teljesen lekerült a rövid távú részről a figyelem, ami mondjuk megtartana a napi rutinban...

(itt a múltbeli könyvelő énem csóválja is a szakmai nézőpontú kis fejecskéjét)

 

mert már úgy éreztem, hogy csak azért nem fogok és tudok "klienseket" fogadni, vagy csoport programokat kiírni, hogy az engem rövid távon megtartson...,

a megélhetését, azért, hogy legyen bevétel, azért nem...

úgy nem...

az nem az igazi a legbelső magomból...

az a hiánytudat lenne,

az a túlélés lenne,

az a használás lenne...

Bármennyire is tudom, hogy nagyon hasznos, és élő, éltető, lendítő bárkinek minden velem töltött idő, de ha más a felsőbb nézőpontom jelen fókusza, akkor egyszerűen hazugság lenne azért programokat kiírni, hogy megtartson...

Bevallom próbáltam,

és megszültem, és írtam kifelé, és többször elszállt az egész az utolsó pillanatban.

A harmadik-negyedik próbálkozás után feladtam, és rájöttem mély alázattal, hogy bizony már nem ez van, és megadtam magam a magasabb nézőpontomnak. Immár sokadszorra 

Dilemmáztam ezen sokat, forgattam magamban,

a belsőbb és külsőbb igazságpontok között ugráltam majd egy évet, őrlődtem, gyakorolgattam, tesztelgettem a társaimmal, hogy mi is van, hogy is van, hogyan is lehetne úgy megtartódni, rövidtávú likviditási eszközökhöz jutni úgy, hogy ne azért dolgozzak kliensekkel...

 

Amilyen programokat szívesen tartanék, arra még nem éreztem a hívást, nem nagyon éreztem, hogy ezt valósan szeretné bárki is...

 Úgy éreztem itt még nem nagyon tartanak az emberek, erre még valósan senki sem kíváncsi, hisz még jó alaposan vannak elmerülve az I-III. teremtő-tudatfázisok valamelyikében...

Remélem ez hamarosan változik, és végre megoszthatom magamból azt a sok munkát, tudást, és tapasztalást ismét csoportoknak, amiket ebben az évben (2013) visszavonulva előhívtam több társammal közös munkában.

 

/Most, 2014.február közepén már ezen a rétegen is átfordultam, és máshogy érzem innen:

már készül az anyag nagyon gőz erővel, és születik olyan együttműködési forma mindenféle szempontból amilyen még nem nagyon volt. Szeretnénk egy olyan mintát berakni, ami már kivezet az eddig ismert megoldási, megosztási módokból. És már érzem a húzó erőt, a mágnest, tehát már erősebb a külső igény, mint bennem a megosztás vágya... Már kapom a felkéréseket sorban. De még nincs meg az új, közösségi megosztási mód teljesen. Még nem állt össze bennem és a társaimban. /

 

Nem olyan könnyű ám a gyakorlatba átvinni a szív-tér teremtői nézőpontot...

 

Itt ugye már megfordul az egyéni és a közösségi érdek, mint prioritás, és ez bizony csak akkor lesz valós, ha azt ténylegesen gyakoroljuk, tesztelgetjük, próbálkozunk, egyensúlyozgatunk vele...

Hol vissza-vissza billenve korábbi teremtő-tudat fázisokba, hol mélyebbre, be a szívbe...

Egy biztos, 

Májusban kezdett összeomlani az eddigi likviditásom, és kezdtek lefogyni a tartalékaim... És még akkor is "feladatra" (ezt már látom közben, hogy milyen akadályozó nézőpont) mentem ki Mallorcára, és még utána szeptemberben Erdélybe.

 

Amikor elkezdtem a régi életem lebontását, nagyon finoman, tudatosan mindig csak annyit engedtem el, amennyivel már több jelent meg az új életem megtartó pilléreként.

Így magát a könyvelő irodámat(17 év)  és egy másik cégemet (tiszta szándék teremető tudat-gyakorlatozásra létrehozottat), majd 3 év alatt engedtem el, bontogattam lefelé, mire végre teljesen bezártam, és már csak az új életem átmeneti megtartó pillérei maradtak.

 

Amikről már akkor is szintén tudtam, hogy csak átmenet...

 

hisz a hangmasszázs önmagában nem a valódi életfeladatom volt, csak egy fázisa, ami nekem is segített, hogy magamat felrezgessem, hogy kinnyilhasson ez a nagylélek szintű tudásom, képességem, majd záródhasson az ehhez kapcsoló előző életeim, kapcsolódásaim... és közben szépen megtartott addig míg kellett.

Vagy ugyan így, a kapcsolatteremtő gyógyítás, a visszakapcsolás, amire magamnak is szükségem volt, hogy minél intenzívebben tudjak emlékezni önmagamra, az alternatív, párhuzamos valóságaimra, leszakadt, befagyott aspektusaimra visszakapcsolódni, és eközben természetesen a másokkal való munka meg is tartott ebben az átmeneti időszakban.

 

Amire ráláttam időközben visszafelé nézve:

Ezek a látszólagos tanfolyamok, ahova mély belső inditattatásból el kellett mennem, reiki, hangmasszás, reconnection, theta, valójában nem azért volt, hogy én ott majd megvásároljak kívülről valamit valakitől.

Nem.

A reiki és hangmasszás az bizony az előző életeimet nyitotta ki, és csak azért rántódtam oda, hogy erre emlékezhessek, és azok kinyílhassanak, majd bezáródhassanak, és valósan, végérvényesen leválhassak ezekről a régi, tradicionális csoport tudatokról.

A hangmasszázzsal együtt az egész buddhista múltam, emléktáraim nyíltak ki, és bomlottak le, kapcsolódtam le róluk valósan.

Hatalmas energiákat tartottam lenyomva ezeken keresztül, ezekbe a tradicionális csoport tudatokba több ezer éve rögzülve.

Olyan nagy felületemet határozta meg, hogy mikor leváltam róla, majd egy hétig szinte meghatározottság nélkül, tehetetlenül feküdt a testem, és csak éppen vegetált a tudatom, a tudatosságom, hogy de akkor most ki is vagyok én...

És aztán szépen lassan elkezdett beáramolni a helyére egy magasabb perspektívám, az én Isteniségemnek, egyre inkább Vagyok Aki Vagyok meghatározottságom.

Ezzel azt szeretném megmutatni, hogy valójában nem azért megyünk egy-egy tanfolyamra, mert nekünk azokká kéne válnunk, nekünk azokról kéne valami papírt szereznünk és azt kéne csinálunk, mint spirituális gyári munkás (Adamus ).

Nem.

Csupán emlékezés kódokért megyünk, nyitunk, majd zárunk, és utána töltődik be a valódi egyre inkább, és azokká válhatunk amik valójában vagyunk, és egyre inkább kezdhetjük el azt csinálni, amiért jöttünk ténylegesen. 

Azon kívül abban is segítettek a fenti tevékenységek, hogy az átmeneti időszakban ezekkel az elismert, látszat végzettségekkel fedezzem azt a valós munkámat, amiért valóban jöttem, amit valóban hívtam elő folyamatosan a háttérben.

Hisz a külvilág számára kellett a végzettség, az engedély akkor még, legalább is így éreztem biztonságban magam. Ezt hittem akkor még...

 A külvilág felé is kellett egy-egy kikommunikálható, ismert, az elme számára is elfogadható segítési mód, amin keresztül megtaláltak a hozzám fordulók. De valójában végig láttam és tudtam, hogy nem ezért vagyok, ez még csak az átmenet. 

 

A Pénzhez való viszonyom ebben a fázisban:

Itt még szükségem volt külső értékmérőkre, és arra, hogy valakinek a spirituális-binzisz árait használjam magam számára is. Ahhoz képest lőjem be a saját tevékenységem árait.

Vagyis kívülről hasonlítottam össze a magamét másokéval, és mankónak használtam a mások által felvállalt és kidolgozott értékmérőket.

 

tavalyi évben (2012) mertem először már teljesen önmagamat adni az úgy nevezett Teljesség Programjaimon, ahol igen meghökkentő és az eddigi ismert spirituális tanításokhoz képest merész információkkal találkozhattatok.

Még mindig jelen voltak az átmeneti segédeszközök, mint a Gong, vagy az energetikai támogató közeg megnevezése, hogy elfogadható legyen a résztvevők számára.

De valójában megnevezhetetlen, behatárolhatatlan és még számomra is megfogalmazhatatlan volt mit is csinálok, mit is csinálunk együtt a programokon. Minden alkalom kihívás és meglepetés volt, nekem is. Sosem tudtam mi lesz, hogyan áll fel a csoport energia, és mit és kihez beszélek majd, milyen teljesen egyedi dolgokat fogunk együtt csinálni. Azt az egyet tudtam, hogy nekem elég csak önmagamat adni, azt aki vagyok, mert már az is rengeteg, ami gyakorlati tapasztalatként jelen van bennem...

Sőt elég volt az is, ha csak meséltem... meséltem arról amit megéltem... amiből egy-egy kis szeletet olvashattatok is...

 

De valójában abban az évben még csak hívtam elő a "tanítót", vagyis inkább úgy mondanám a felsőbb tudatosságom által gyakorlatoztatva voltam, mint tanító. Minden egyes program teljesen egyedi volt, és minden alkalom teljesen egyedi feladat és kihívás volt számomra is.

Még csak gyakoroltam, gyakorlatoztam magam, miközben adtam... és közben hívtam elő, szültem meg a példával tanítót, az előadót, a mesélőt...

Ez amolyan női útnak nevezhető, ami merőben eltér az eddig ismert több ezer éves, mentális, tematikus tanítói úttól.

Megtanultam minden kapaszkodót, kívülről szerzett információt, tudást elengedni, és csak a jelen pillanatban levő valós információkra, energiákra hagyatkozni. Minél több kapaszkodót engedtem el programról programra, úgy fogytak azok a kliensek, akik erre vevők lettek volna. Majd egy ponton teljesen elfogytak, az utolsó pár kiírt programra már nem jött szinte senki. Persze ezt már tudom, azóta, hogy szintén nem volt véletlen, bár akkor fájdalmasan éltem meg.

Pénzhez fűződő viszonyom ebben a  fázisban:  

Mivel itt a felsőbb tudatosságnak való átadást gyakoroltam, így a programjaim és a kliensekkel való egyéni munkák árát, díjazását már nem a külső piaci szereplőkhöz képest határoztam meg.

Azzal játszottam és gyakorlatoztam a rendszeremben, hogy milyen frekvenciájú, rezgésű összegek, számok jelennek meg bennem az adott programokhoz kapcsolódóan.

Azt gyakorlatoztam ki ez által, hogy a pénzre már ne mint a munkámat meghatározó, és megélhetést szolgáló eszközre gondoljak, hanem csak és kizárólag azt érezzem meg, hogy milyen számban és pénzben kifejezett érték meghatározás illeszkedik leginkább rezgésben az adott programhoz.

Így a külvilág és az addig ismert módú ármeghatározásokhoz képest igen meghökkentő összegek lettek kikommunikálva. Érdekes tapasztalás volt magam részéről is, és az erre adott válaszreakciók is.

 

Olyan érzésem volt, mintha bezártam volna, lezártam volna, teljesen leépítettem volna magamon keresztül az eddigi tematikus, előre rögzített anyagot átadó, technikákat átadó tanító (guru) minőséget.

És valóban ezt tettem.

A magam világában, magamon keresztül teljesen lebontottam és bezártam az irányítót, a szellemi-vezetőt, a tanítót, a gurut, és megpróbáltam önmagamon belül kiegyensúlyozni az egyre erőteljesebben jelen levő női tanító énemet és a férfi tanítói minőséget, a szívben.

Majd ezt is bezártam. Így hagytam abba az eddig ismert módú csoportfoglalkozásokat.

Mivel mind hatalmas teremtők vagyunk, és ha valaki magán keresztül ténylegesen lebont egy eddig ismert működési módot, és előhív és kiegyensúlyoz olyat, amilyen még nem volt, akkor az bizony berezeg a kollektív tudatba, és valójában mindenkinél, aki majd erre rárezonál, előbb-utóbb elkezdi lebontani azt a bizonyos működési módot, ahogy eddig működött, és egyre inkább tudja ő maga is előhívni magából a férfi és női minőség tanítói együttműködését.

 

 Pénzhez való viszonyom ebben a  fázisban: 

Ekkorra megtanultam önmagam értékeit belőni önmagam számára, már nem figyelembe véve az adott külső piaci mértékeket.

Megtanultam felvállalni és kikommunikálni.

Persze a korábbi fázisokon belül voltak igen nagy billegések a mérleg mind két irányába.

Volt, egy időszakom, amikor nagyon magas frekvenciában jöttek be amolyan kliensek, akik valójában nem is azok voltak, hisz az is csak egy ideig nevezhető annak. Pont addig, amíg én terapeutának érzem és címkézem magam.

 

 

 

 

Ezek a magas frekvenciás kapcsolódások az átlag , ismert piaci értékeknél jóval többet fizettek.

 

 

Szívből, hálából.

Ezek amolyan krisztusi/kristály frekvenciás és szív fizettségek voltak.

Nagyon megható és felemelő időszak volt ez számomra.

Akkor éreztem meg igazán, hogy mi a különbség a szívből, teljes, valós hálából pénz adás között, és aközött, amikor valaki azért ad annyit, amennyit, mert ezt határoztam meg számára.

 

 

Sokszor élhettem meg ezt az érzést, ami egyre inkább megerősített abban az érzésben és hitben, hogy létezik a hála és a szeretet kifejezése pénzben.

 

Legalább is az én világomban, én ténylegesen eljutottam ebbe a megtapasztalás tartományba.

És persze ennek a magas frekvenciának az ellentéteként, időszakosan találkoztam olyan kliensekkel is, akik úgy adtak mintha közben elvettek volna.

Az energiájában bizony az volt ott, miközben úgy tűnt, hogy éppen fizet az egész napos vele töltött munkámért, de valójában nem fizetett. Csak látszatra, és hiába adta ide a papírfecnit, amire számok voltak írva, valójában semmit nem adott, hanem energetikailag elvett közben valósan.

Nem volt kellemes érzés a látszólagos adás mögötti valós energiáját érzékelni. 

Ebből azt is megtanultam, hogy valójában teljesen mindegy, hogy kérek e pénzt, meghatározok e összeget, vagy sem, mert az csak egy külső felület.

 

 

A valós energia cseréhez ami a mögött zajlik, egyáltalán semmi köze.

 

A Pénz valójában csak lefed, eltakar, és bizony a hamis energia mögé bújhat, és a tiszta energia pedig nehezen válik láthatóvá mögötte.

Tehát a pénz valójában igen csak hátráltató tényező a valóság és a valós energia csere, az adok-kapok áramlás egyre tisztább érzékelésében.

 

 

És amíg arra rakjuk a figyelmünket, hogy azt egyensúlyozgatjuk, azzal játszunk, azt mérlegelgetjük, hogy az hogyan tud áramolni az életünkben, jól eltereljük magunkat a valós energiacsere felismerésétől.

 

Rájöttem, hogy a pénz az egyik legnagyobb akadályozó tényezője annak, hogy egyre valósabbakká válhassunk és egyre tisztábban és valósabban kapcsolódhassunk egymáshoz.

 

Ez után viszont egy teljesen új, eddig mindenki számára ismeretlen fejezet indult el (2013.januárban), ahol a semmiből rendeződtek be a társak, és elindult az előhívása annak, hogyan működünk mint csoport, ahol már nincs tanító egyáltalán, nincs vezető egyáltalán, nincs megmondó, hanem mindenki teljesen egyenrangú a csoporton belül és mindenkinek segítjük a kibontakozását, az előhívását, és egymáson mint csoport dolgozunk.

Itt játszottunk és lemodelleztünk olyan mintákat is, hogy ki hogyan értékeli, mennyit adott hozzá a közöshöz, és szerinte mennyit kapott a közösből energetikailag, és ez alapján hogyan lőné be, hogy ki kinek mennyit fizetne ezért.

Ezt százalékban, és pénzértékben határozták meg a társaink.

Megdöbbentő tapasztalásban volt részünk.

Azt láttuk, hogy 3 féle képpen határozták meg és élték meg, hogy ki mennyit adott és mennyit kapott.

Aki még a poláris (kifordult, negatív-pozitív) tudatállapotban volt, az úgy érezte hogy ő adott a legtöbbet, és ő kapott a legkevesebbet.

Akiknek a tudata már befordult a valós irányba (befelé-lefelé, tiszta szándék) tudatállapotba, azok aránylag tisztán voltak képesek belőni, hogy mennyit kaptak és mennyit adtak.

És voltunk ketten, a társammal Gabival, akik éreztük, hogy mi vezetjük egy magasabb tudatosságból az egészet, és valójában mi tartjuk az egész teret hozzá, és a kettőnk és másokéhoz képesti energia és tudatossági arányainkat is tökéletes pontossággal határoztuk meg oda-vissza.

Valójában megláthattuk ezen modellezés által, és megértettük, hogy melyik tudati meghatározottság hogyan működik, hogyan érzékeli magát, és megláthattuk, hogy hogyan áll fel a valós energetikai és tudati térkép egy adott közösségen belül.

Vagyis kicsiben lemodelleztük az egész társadalom 3 nagy tudati rétegződésének energetikai és tudatosságbeli hozzájárulását valósan a közösséghez.

folytatás hamarosan...

 

és a  fentiek fényében újra ez az idézet:

"Pénz

-ajánlásunk, hogy Adj annak anyagi téren, akitől lelki-szellemi síkon értéket kapsz

"helyes" mértéke: amit a másik kér, vagy több, ha azt kevésnek érzed

mert nem nő, hanem épp kisebb lesz, aki nem egyenlít ki... (Joós István)

 

 

 picigyerek-es-penz.jpg

Szeretettel

Shana & Nagy Gabi &  Beke Gábor

szívtér-gyakorlatozók, tapasztalók

És szeretném felsorolni azokat a társainkat is,

akik a 2013-as évben valamilyen formában közreműködtek a fenti tapasztalásban, előhívásban, gyakorlatozásban, ami alapján kiírásra és megosztásra kerülhetett,

a fenti információ.

Lényeges, hogy lássuk, valójában minden tapasztalásban és annak megosztásában 

nagyon sokan vesznek részt. Az egyik fele a társainknak közvetlen formában, aktívan,

míg a másik fele passzívan, közvetett tapasztalóként, akikhez képest hívjuk elő a cselekvő tapasztalást.

Hamarosan írok/írunk róla közérthetőbben, bővebben.

Egyelőre csak azt érzem, hogy muszáj megosztanom vegyesen felsorolva, 

hogy valóságosan kik rakták hozzá a fenti információ megszületéséhez 

az energiájukat valamilyen formában.

A teljesség igénye nélkül:

Jákváry Anita

Kovács Ágnes

Bán Yvette

Lauter Judit

Kocsis Erzsébet

Kalocsai Ágota

Spaczér Judit

Leel-Őssy Andrea

Pintér Andrea

Gerzsány Róbert

Gotthard Gábor

Gotthard Kristóf

Magyar Zsolt

Szalkai Diána

Zoé&Elek

Felföldy Zita

Papp Ottília

Kiss Zoltán

Kiss Ádám

Plankó Emese Emőke

Molnár Melinda

Ruszinyák Erika

Kondrakor András

Fábián Berta

....

.

elnézést, aki most hírtelen nem jutott eszembe

És természetesen benne vannak az olvasók, és a korábbi írásokhoz hozzászólók,

reagálók is,

akik mind szerves részét képezik a fenti megosztásnak valamilyen formában.

 

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Kategóriák


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 2
Összes: 439337
Hónap: 2910
Nap: 87