Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan alakul át belülről kifelé a világom?

 

 

2010.12.07

 Kép Ott ülök a valósággömböm kellős közepén. Mindig a közepén vagyok, az egész világ-valóságom ott van körülöttem, a gömböm minden pontján. Ezt én vetítem ki saját magamból. Nem megyek sehova valóságosan, mindig ott vagyok a középpontban.

De! Az hogy a gömböm melyik részét nézem fókuszáltabban, hol és hogyan határozom meg magam,  a saját magamhoz való viszonyomat a gömbömön belül, azt az érzetet adja, adhatja, hogy valahol vagyok, máshol vagyok a gömbvilágomon belül. Képileg úgy érzékelem, mintha a két kicsi kezecskémmel húzogatnám a vetített képet, és amelyik részlete hangsúlyossá válik számomra, amire nagyon figyelek, amit meg akarok élni, megtapasztalni a magam gömbvilágán belül, azt az érzetet adja, hogy ott vagyok én valóságosan. Ebbe nagyon bele tudok felejtkezni, és elkezdem magam azzal a résszel, részlettel azonosítani, és ahhoz képest kezdem el magamon kívülinek látni a gömböm többi részét.

Ez egy labirintus, lefelé, felfelé, előre, hátra, befelé, kifelé, jobbra, balra, a gömböm minden irányába, amit én magam terveztem magamnak.

Hihetetlen kiterjedt és részletezett már ez a valóságom, nem is látom át, főleg ha nem középről nézek rá, hanem valamelyik részletével azonosítom magam, abba a részletbe belemerülve.

A legközvetlenebb a családi meghatározottságom. A családon belül sem biztos, hogy én vagyok a közepe a világomnak, lehet, hogy a férjemhez, a gyermekemhez, a szüleimhez képest teljesen fura módokon határozom meg magam. Így érezhetem azt például, ha egy függőségi, kiszolgáltatottsági viszonyt élek meg, a belső meghatározottságomból fakadóan, hogy ő hozzám képest a gömböm felső részén van, én hozzá képest alatta, alárendelve. A gyermekemhez képest érezhetem magam felette,  vagyis ő alattam a gömböm alsó részén van hozzám képest, ha én tisztában vagyok az anyaszerepem irányító, vezető mivoltával, de ha például egy nagyon, vagy túlzottan odaadó anyát élek meg, akkor bizony még a gyermekem is lehet a gömböm felső részén hozzám képest, kvázi a fejemre nőve, ahol én folyamatosan kiszolgálom, érte vagyok, hozzá képest egy alárendeltebb szerepkörben.

A szüleim elhelyezkedése is lehet a gömböm minden pontján, attól függően, hogy egy uralkodó típusúnak élem e meg, akkor felettem helyezkedik el, ha már nem élek velük, akkor egy kicsit hátrébb kerül, a gömb hátsó, de felső részébe, de mivel ez az uralkodási érzet meghatározottságom ettől nem változik, beugrik majd a helyére egy másik szerep kapcsolat, aki szintén uralkodhat rajtam. Ez lehet egy férj, vagy egy főnök például, attól függ, az életem melyik területére tolom át, ezt a fajta belülről fakadó téves meghatározottságomat.

 

Kép

Mindenkinek van egy csodás gömböcskéje, amit maga köré vetít. Ezek a gömböcskék a közös felületükkel kapcsolódnak egymáshoz, és minél nagyobb a felület, annál inkább benyúlik, benyúlunk egymás gömbjébe, egy közös halmazt alkotva. Az a metszet, halmaz lesz a mi kis közös életünk. 

 

 

 

Az, hogy milyen gömbtulajdonossal, és a gömböm melyik részén illeszkedünk össze, az nem véletlen, nagyon egyértelmű, feltérképezhető, felismerhető energetikai, ok-okozati kapcsolódás.

A kapcsolódás energetikai oka maga az a hitrendszer együttes, ahogy én meghatározom saját magam, magam számára tudat alatt, és tudatosan.

felteszem a „miért kapcsolódom ehhez, vagy ahhoz?” kérdést magamnak, és ha valóban őszinte vagyok magamhoz, már jönnek, tolulnak is fel a válaszok szépen sorban.

Például miért vagyok benne egy társas kapcsolatban, mondjuk egy házasságban? Találhatok nagyon sok féle okot, amik mind-mind, egy-egy kis tappancsocska lesz, amivel a két ember gömböcskéjének felülete kapcsolódik. Ezek a tappancsok egy kvázi gumiszálon belőlem indulnak ki, és ha tudok róla, ha nem, egyszerűen odaragasztják az illetőt, mert belőle ugyan olyan jellegű, energiájú tappancsok áramolnak kifelé, így ragadunk szépen össze.Kép

Ha merem megnézni egyenként azokat az ok-tappancsokat, de tényleg őszintén, akkor ha tudatosítottam, és valóban nincs rá szükségem, vagyis már semmiféle szűk-séghiányérzet, függőség, félelem miatt nem kéne, hogy ott legyenek, így szépen egyenként tudatosítva leválasztom ezeket   a tappancsocskákat a közös felületünkről.  Ettől még mindig ott marad ugyan egy ideig, mintha semmi sem történt volna, de bennem belül már teljesen átalakul a kettőnk felületi kapcsolódási viszonya, ami tudom, hogy előbb-utóbb át is alakul a már bennem lévő új viszonyulás, meghatározottságom szerint.  A másik fél ettől legbelül nem fog változni valóban, tehát a másik gömbtulajdonost ezzel nem változtatom meg, csak már nem velem fogja többet keresni azt a kapcsolódási pontot, amit eddig velem élt meg. Velem már a magam új meghatározottsága szerinti lesz a kapcsolódása minőségileg, vagyis miután belőlem már nem áramlanak ki bizonyos érzések, félelmek, hiányérzetek, így nekem ezt már nem is tudja többet visszatükrözni Meglepő módon alakul át a kapcsolatom minősége anélkül, hogy kívülről bármit is tettem volna tevőlegesen, nyomást gyakorolva a másikra. 

Ebből a tapasztalatból és rálátásból az következik, hogy ha van a világomban olyan kapcsolódásom, amitől nem érzem jól magam, nem érek el vele semmit, ha kívülről nyomom, erőltetem a változást, harcolok, esetleg megszüntetem fizikailag a kapcsolódást, (pl. egy házasságnál elválnak a felek). Ezzel látszólag megszüntetem a nem kívánt kapcsolódást, de mivel belülről azok a tudat alattiból működő energiák, hitrendszerek, érzések előbb-utóbb berántanak egy újabb hasonló energetikájú, hasonló minőségű kapcsolódást, -csak lehet, hogy az élet más területén-, ezért majd nehezen veszem észre, és megint jó sok idő telhet el, mire megint oda jutok, hogy végre magamba nézzek, mivel is hoztam létre ismét egy hasonló helyzetet.

 

 

 

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Kategóriák


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 2
Összes: 435836
Hónap: 3073
Nap: 94