Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Teremtői tudatosságunk Fázisai. Idétlen Teremtéseink Minisztériuma

 

 

 

Kedvenc Monty Python Repülő Cirkusza: Idétlen Járások Minisztériuma hasonlatosságára létrehoztuk a

Idétlen Teremtéseink Minisztériumát.

 

 

 

 

Alap törvényszerűsége a világunknak a kettősség, a dualitás, még jelen pillanatban.

Ez olyan, mint egy kétkarú mérleg.

Vagyis amire a figyelmemet rakom, az valósul meg számomra közvetlenül, de közben annak az ellentéte is megjelenik azzal egy időben, a külvilágomban, közvetett tapasztalásként, úgy érzékelve, mintha az mással történne.

 

merleg.jpg

 

 

 

I. fázis teremtői tudat minősége:

Mivel minden kettősségben létezik, a szegény a gazdaghoz képest nyer értelmet, a sok a kevéshez képest, a van a nincshez képest és így tovább, így az első csoportba tartozó teremtők alaptulajdonsága az a hiányállapot, ahol a figyelem, a fókusz a hiányon van, és azon hogy nekem nincs.

Minél inkább azt figyelem, hogy nekem miért nincs, és másoknak miért van, egyre kevésbé lesz nekem, és egyre inkább lesz másoknak. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy miközben ott van a teljes kép, ez a típus és tudatosság csak a hiányokat, hibákat, a legrosszabb részleteket látja folyamatosan. Ez egy tudattalan folyamat és egészen addig nincs innen tovább lépés, amíg legalább azt nem tudatosítja, hogy ne mindig mindennek csak a negatív, rossz oldalát figyelje, lássa, nézze, hisz ezzel teremti minden pillanatban ugyan azt maga számára.

Ezt nevezzük negatív gondolkodásnak és az ebből fakadó teremtéseket negatív teremtéseknek.

 

 ttf-1-v1--1-.jpg

 

II. fázis teremtői tudat minősége:

Mikor felismerjük, hogy nem csak a negatív és csak a rossz létezik, létezhet számunkra is, elkezdünk nagyon tudatosan pozitívan gondolkodni. Ismerős?

 

Ekkor valójában csak annyi történik, hogy átfordítjuk a figyelmünket a kétkarú mérleg másik oldalára, és csak arra fókuszálunk. Az alapindíttatás még itt is a hiány, csak már nem magára a hiányra figyelünk erősen, hanem a hiány hiányára, vagyis az ellentétére.

 

Ezt nevezzük pozitív gondolkodásnak.

 

Így rövidebb távon, ciklusokban tapasztalhatunk fellendülést, de ettől még ugyan úgy nő a kétkarú mérlegünk másik oldala is, csak azt most magunkon kívülre helyezve, a külvilágunkba fog áttolódni. Vagyis ahogy nekünk több lesz közvetlenül, ezzel egy időben a külvilágunkban ugyannyinak, pont annyival kevesebbnek kell majd lennie, hogy kiegyenlítődjön a világunk polaritása.

 

Amikor azt látjuk, hogy egyeseknek, vagy többeseknek nagyon sok van, vagyis "gazdagok", azok valójában csak a "szegényekhez" képest nyernek értelmet. Tehát ahhoz, hogy egyesek nagyon gazdagnak érezhessék magukat, ahhoz nagyon sok szegény kell, pont annyi, amennyi a gazdagságot kiegyensúlyozza polárisan. Remélem követhető!

 

De mivel egyéniben nézve a kettőségünk kétkarú mérlegét, előbb-utóbb el fogunk érni a többletes kar végig, ahol átbillen a mérleg, akkor bizony meg kell élnünk a másik oldalát is. Egyszerűen ez a törvényszerűsége a poláris világunknak. Ezt szokták úgy megélni, hogy "egyszer fent, egyszer lent" hullámzó állapot.

 

Ugyan ez igaz a gazdasági vállalkozásokra is, tehát valójában olyan sosem létezett, hogy folyamatos gazdasági növekedés, se egyéniben, se nagyobb egységekben, mert minden szinten valakinek, vagy valakiknek azt ki kell egyensúlyozni a másik oldalról. Egyéni szinten hullámokban éljük meg, országos, vagy globális szinten pedig szegény-gazdag emberek, vagy szegény-gazdag országok viszonya egymáshoz képest.

 

Ilyen formában és ezen a tudatszinten egyszerűen parasztvakítás az a spirituális, ezoterikus hitrendszer, hogy az univerzumban bőség van, és mindenből korlátlanul áll rendelkezésre. Ezen a tudatsíkon ezt a személyiség teljesen tévesen értelmezi, és azt hiszi, hogy akkor neki bármit lehet, neki bármiből bármennyi lehet és bármit elérhet.

 

Vagyis igen, a gondolat teremtő erejével és egyéni, nagyon erős akarat energiával és fókusszal bármilyen személyes vágyat elérhet a személyiség, de annak mindig lesz poláris másik oldala, ahol az majd ki fog egyenlítődni, vagy a személyes szinten(hullámokban), vagy a családban (szegény rokon), vagy egyre külsőbb világban (hajléktalanok, éhezők), megtapasztalva annak az ellentétét közvetetten.

 

Ehhez kapcsolódik még az a megmentő szerepköre a személyiségnek, amikor a lelkiismeretünk megnyugtatása miatt,- hogy nekünk több van mint másoknak-, elkezdünk adakozni, támogatni látványosan, abban tetszelegve magunk és mások előtt, hogy bár nekem több van, de lám mi mégis milyen jók vagyunk.

Így leszünk mi a gazdag jótevők, akiket lehet ezért szeretni.

 

Még egy személyiség tulajdonság jelenik meg idekapcsolódva, még pedig az a részünk, aki elkezdi győzködni a poláris világának hozzá képest vesztes oldalát, hogy ők is bármikor képesek lehetnének rá, lelkesít, győzköd, akár még tanfolyamokat is tarthat belőle. És ez mennyire ismerős?

 

Ebben a tudati fázisunkban vagyunk képesek a legviccesebb teremtés elcsúszásokat megtapasztalni, főként ha még azt is tudatosítjuk, hogy a pozitív gondolkodással való teremtéskor valójában csak az elménk 15%-a az ami által  a tudatos pozitív képet vetítjük, de ehhez hozzárakódik és minden teremtési vágyunkat erősen, konkrétan 85%-ban módosítja, torzítja a tudattalanból hozzárakodó alaphiány mintáink összessége.

 

Erre hoztuk létre az "Idétlen Teremtéseink Minisztériuma" fogalmat, amikor már valóban csak nevetni tudunk a saját félrecsúszott teremtéseink eredményein, jókat mulatva rajta és tanulva belőle, hogy milyen tudattalan hitrendszerek működnek még bennünk.

 

Viszont itt tanuljuk meg, ebben a tudatossági fázisban a tudatos fókuszt, a figyelem más irányba fordítását ahhoz képest, ahogy eddig működtünk. Tehát ez egy nagyon is hasznos, kihagyhatatlan és rettentő sok valós tapasztalattal megörvendeztető időszakunk lehet.

 

 

III. fázis teremtői tudat minősége:

 ttf-2-v1.jpg

 

A lélekevolúciónk harmadik fázisa, amikor az előző kettőt felismerve, tudatosítva, elindulunk a lélek szívteremtés irányába, egyre közelítve a lélekvágyaink felé.

 

Első nekifutásra a tiszta szándék kinyilvánításával gyakorlatozva, és a bizalmat és hitet gyakorolva csak kivárva, hogy meg is nyilvánuljanak a teremtéseink, a hogyant nem kitalálva.

 

Itt még mindig személyes vágyaink vannak, amik már egy kicsit belsőbb igazságpontunkból indulnak kifelé, a lelkünk hangjához közelebbi minőségből.

Ennek a fázisnak a legnagyobb kihívása maga az egyre belsőbb lélekhang meghallása, az egyre belsőbb pontunkból kinyilvánított egyre tisztább szándék, és bizony itt tanulhatjuk meg, hívhatjuk elő magunkból a valódi hitet, és bizalmat az Univerzumban, a Teremtőben, a nagyobb rendezőelvekben, bármiben.

 

Ekkor még mindig egyéni vágyak teremtése történik, de már egyre belsőbb pontjainkból.

 

Ebben a fázisban találkozhatunk olyan duális társteremtő energiapárunkkal, akivel már együtt teremtünk, együtt álmodunk és hozzuk létre a közös lélektér vágyainkat. Mivel ez egy belsőbb lélekminőség, sokkal tisztábbak lesznek az itt megálmodott teremtéseink, egyre kiegyenlítettebb a külvilágunkhoz képest is.

 

Már kezdjük felismerni akár a természettel való szervesebb együttműködést is, itt jelenik meg bennünk az egyre természetesebb, egyre egyszerűbb dolgok iránti igény és így az egyre kevesebb szükségletigényű teremtéseink, mindenki örömére. Ezen a tudatszinten már egy kissé kiegyenlítettebbé válnak az egyéni és a tapasztalt külvilágunk közötti különbségek. Itt rendeződhetünk hasonló gondolkodású, lélekminőségű teremtő közösségekbe.

 

Mivel még itt is ugyan úgy a dualitásban vagyunk, ugyan úgy érvényes a kétkarú mérlegünk, csak már kisebb kilengésekkel fogjuk megtapasztalni hol az egyik, hol a másik oldalát.

Ebben a teremtő tudatossági fázisban addig leszünk, amíg a belső értékmérőinket elő nem hívjuk magunkból.

Amíg még szükségünk van külső értékmérőkre, a másokkal való összehasonlításra, hogy magunkat meghatározzuk, addig itt is lesznek a mérlegünk két oldalán "szegények és gazdagok", pont addig, míg erre szükségünk van, és tudatossá nem válunk rá.

 

Ahogy a fentiekre tudatosodunk és stabillá válik a belső értékmérőnk, és már nincs szükségünk külső összehasonlításokra, akár versenyre, ezzel magunkban felszabadítjuk azokat a társainkat, akiknek hozzánk képest bármelyik oldalra be kellett állniuk, hogy a világunk polaritásai kiegyenlítődjenek.

 

 

IV. fázis teremtői tudat minősége:

 ttf-3-v1.jpg

Szívtér-teremtés.

 

Ebben a tudatosságban és lélekminőségben már szinte nem is beszélhetünk az eddig ismert, klasszikus teremtési módról. Itt már minden eddigi ezoterikus technika, tanítás érvényét veszti, értelmezhetetlenné válik.

 

A zavart az okozza, hogy már erősen érzi az ember, hogy a szívtérben eltűnnek az egyéni vágyak az eddig megszokott formában, de mivel a külvilág információi, tanításai, javaslatai szerint, a korábbi tudatsíkon működők is azt kommunikálják esetleg magukról, hogy szívtérből teremtenek, ez összezavarhat, elbizonytalaníthat, hogy velünk akkor biztos valami baj van.

 

Nem. Nagyon nem! Minden a legnagyobb rendben van, ha úgy érzitek, hogy azok a harsány, látványos teremtés minőségek, amiket láttok, már nem nagyon érintenek meg, nálatok mintha már megálltak volna ezek a fajta teremtési folyamatok, és sokkal kevesebb nagy változás történik. Inkább odabent a mélyben zajlanak a folyamatok, és látszatra mintha semmi sem mozdulna a külső nagy képen. De ez csak a látszat.

 

Azért tűnhet így, mert a Szívtér-teremtésnek van egy átmeneti, amolyan gyakorlatozási fázisa.

 

Itt már egy másfajta kettősségbe kerülünk, még pedig a dualitásunk poláris világa az egyik oldal, és a szívtér a másik oldal. Hol itt vagyunk, hol ott, és valóban gyakorolunk, hogy minél többet, minél több belső pontunkon tudjunk valósan megmaradni a szívtér-valóság teremtésben.

 

Ebben a tudatosságunkban már egyértelműen felismerjük, megtapasztaljuk és tudatosan tudjuk, hogy az egész világunkat minden pillanatban mi teremtjük minden elemével együtt.

Itt már tudatosak vagyunk és képesek vagyunk felelősséget is vállalni önmagunkban minden egyes megélt, teremtett pillanatért, hisz tudjuk, hogy mi hozzuk létre, vagy engedjük meg más valóság-gömb tulajdonosoknak, hogy hasson ránk az ő valóságuk is.

 

Egyre inkább felismerjük, hogy mikor vagyunk valósak, mikor vagyunk a valóságban, és mikor esünk vissza a valóság képzelt, gondolati struktúra illúzióvilágába, ahol a korábbi tudatosságunkban voltunk.

 

Ami merőben más ezen a teremtési tudatsíkon az előzőekhez képest, hogy itt helyet cserélnek az egyéni vágyak és a csoport érdekek, sőt az eddig ismert formában meg is szűnnek az egyéni vágyak. 

Ez a szolgálat tudatossága, ahol sokkal hamarabb és sokkal meglepőbb módon rendeződnek a szolgálathoz az egyéni igények kielégítése is, mint ahogy mi azt egyáltalán felfognánk, kérnénk, vagy kitalálnánk, hogyan vagy mit is szeretnénk.

 

Persze itt is kérhetünk, de itt már nagyon vigyázni kell, hogy mit kérünk, hisz nagyon hamar megjelenik, és szó szerint, igen érdekes és egyre viccesebb valóságelemeket teremtve körénk. Ezért talán jobb, ha inkább rábízzuk a magasabb rendezőelvekre, hogy mi is a legjobb számunkra, és csak örömmel meglepődünk és megköszönjük.

 

Persze ezen a tudatsíkon, a szívtérben már nincs jelen a személyiség, hisz ahhoz, hogy itt megtudjunk maradni stabilan, annak pont az a módja, hogy a személyiségünket teljesen elhagyjuk, lebontsuk.

 

Itt az eddig ismert és tanult technikák már teljesen érvényüket vesztik, hisz mindenki aki bármit kívülről tanul meg, az még a poláris világunk terméke, és az csak azon belül érvényes törvényszerűségeken belül hozhat átmeneti minőségi javulást, de mivel az ugyan úgy a kettőség valóságában van, így előbb-utóbb óhatatlanul megjelenik valamilyen formában a mérleg másik oldala, a fentebb említett módokon.

Ezért mondhatjuk azt, hogy azok a technikák, amiket a dualitásban kívülről tanulsz meg, azok egyszerűen nem alkalmasak arra, hogy kivezessenek a dualitásból.

 

Bár ha valaki valósan eljut erre a tudatsíkra magában, ott ezeket már magától is kezdi felismerni, és mivel valósan egyre mélyebb rétegeibe jut le, így van esélye arra, hogy saját, egyedi képességeiből hívjon elő.

Ha minél többet vagyunk együtt olyan társakkal, akik már képesek megmaradni ebben a tudatsíkban, és képesek a szívtér teremtés tapasztalataikat gyakorlatiasan megosztani a társaikkal, akkor van a legnagyobb esélyünk rá, hogy mi magunk is valósan egyre több ponton, egyre több időt tudjunk ebben a valóságérzékelésben létezni.

 

Szeretnénk összegyűjteni szórakoztató módon tanulságul szolgáló amolyan "félrecsúszott" teremtgetéseinket társaimmal, és azokat a "teremtéseinket" amiknél még a gondolatig sem jutottunk el, és már megnyilvánultak.

A hozzászólásokban találjátok majd a teremtés történeteket.

folytatás hamarosan....

 

szeretettel

 

Shana

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 5
Összes: 409494
Hónap: 5341
Nap: 180