Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


V. SzívTér Társteremtés Teremtő Tudatfázis, a MI teremtésmódja, és az információ

 Előzmény:  

 I. 

 II. 

 III. 

 IV. 

 

 

Emlékeztető:

Teremtői Tudatfázisok és az információ viszonya:

 Melyik tudatfázisban hogyan fogjuk értelmezni ugyan azt az egyetlen kijelentő mondatot?

Segítségül hívok egy példa mondatot, amit egy ideig „pár-társam” írt nekem.

A lényeg, hogy többször hallotta tőlem, hogy nem én hívtam, nem én találtam rá, hanem ő jött hozzám, ő keresett. Ez a mondat mindig „beütött” neki, és több körben, a kapcsolatunk több fázisában is előkerült. Egészen addig, míg egy ponton igen meguntam a parttalan kommunikációt, magyarázkodást, és inkább leírtam, hogy melyik teremtő tudatfázisban hogyan fogja értelmezni az ember ugyan azt az egyetlen mondatot.

Remélem sokaknak ad majd felismerést, és rálátást, hogy mikor milyen tudati rögzültségben, miről hogyan gondolkodunk.

Ebből az irányból is azt nézhetjük meg, hogy valósan hova is kötődünk a mátrixon belül, bármit is gondoltunk volna eddig magunkról.

 

Lássuk, hogyan fog kinézni ez a mondat a SzívTér-Társteremtés tudatfázisban:

 

 

V. SzívTér-Társteremtés Teremtő Tudatfázis  

a MI tudati és lélekevolúciós állapot

(Aranykor-Fénykor "gyakorlatozás")

 

 

A fenti információ ebben a fázisban:

megjelenik a szívtér-társteremtés minősége, az Együtt-Teremtés Tudatossága.

Hogyan?

Úgy, hogy az egész írás sorozatnak az inspirációját, alapját, a kiidulóját ez a mondat adta.

Ami alapján kiírhattam magamból az egész összefoglaló sorozatot, amit megosztok másokkal, mint tapasztalatamiből "tanítási" anyag készül, együtt társteremtésben,  amihez ábrákat is társítunk, amit együtt szültünk meg.

 

 

Tehát a szívtér-társteremtésben az információ és a történet már sokkal-sokkal több.

Egy olyan tapasztalás, megélés, ami nem csak az egyén számára ad tudatosságot, új minőségeket, ismeretet, hanem ez bizony Mindenkit Szolgál Egyben.

 

 

mi.jpg

 

Emlékeztetőül: 

"Ebben a tudatosságunkban már egyértelműen felismerjük, megtapasztaljuk és tudatosan tudjuk, hogy az egész világunkat minden pillanatban mi teremtjük minden elemével együtt.

 

 

Itt már tudatosak vagyunk és képesek vagyunk felelősséget is vállalni önmagunkban minden egyes megélt, teremtett pillanatért, hisz tudjuk, hogy mi hozzuk létre, vagy engedjük meg más valóság-gömb tulajdonosoknak, hogy hasson ránk az ő valóságuk is."

 

 

 

Ez az EgySzív, EgyLény, EgyTudat tudatállapota, ahol teljesen kinyílik a szívtér gömbvalósága, és eltűnnek a határok az egyének között, és együttműködő egységbe olvadnak át.

 

Itt már minden Fókusz Közösségi, ami azonos az egyének legmagasabb perspektívájával, amiért teremtve lettek.

Amíg vannak az egyénnek egyéni vágyai, elképzelései, zárt részei, elkülönült részei, addig nem a teremtettsége legmagasabb perspektíváját éli meg, addig még egy elkülönültebb, elhatároltabb, zártabb létezést. 

 

Következtetés az információval kapcsolatban:

 

Vagyis, soha nem az információval van a „baj...” 

Az információ mindig csak egy információ, semmi több.

Soha nem az információ közlőjével van a baj, az csak valaki, aki közöl valamit.

Az információ fogadójával sincs semmi "baj".

Minden rendben van!  

Hanem minden ember számára teljesen mást fog Önmagán Belül jelenteni ugyan azaz információ, és ugyan azaz ember,  attól függően, milyen tudati-mátrixba van kötve az elméje, és milyen lélekevolúciós fázisban van.

 

A zavart az okozza, hogy egyszerre megéljük az összes eddigi fázist.

Ha már eljutottunk mindegyikbe bármilyen kis lélekrészünkön, pontjaikon egy-egy időre,  nem feltétlen vesszük észre, hogy mikor melyikben vagyunk, melyikből reagálunk, hisz az ember, ha még nem minden pillanatban tudatos megfigyelője önmagának, akkor mindig csak azzal azonosítja magát, ami éppen abban a percben átáramlik rajta.

Akkor, abban a pillanatban azt hiszi, hogy az ő, vagyis "én"-ként, személyesnek éli meg.

Azt hiszi azt ő gondolja, és azt hiszi azt ő érzi, és akkor addig azzal azonosítja magát.

Ha nem tudatos minden pillanatban magára, ha nem csak megfigyelője annak amit éppen átenged magán, hogy megfigyelhesse.

 

labiritus-1.jpg

 

 

Addig ugrálás, liftezés van a különböző tudati és lélekevolúciós fázisokban önmagunkon belül.

Hol felrezgünk és rálátunk az egész történetünkre, a megélésekre, -a mondjuk így-  a fenti kép szerinti  labirintusunkra, hol visszarántódunk, és jó alaposan befejelünk egy-egy részbe, beragadt sarokba, olyan ösvényrészletekbe, amiket még nem jártunk be, ahol még nem néztünk meg mindent, nem munkáltunk ki mindent magunkban.

Erre igazán nem is vagyunk tudatosak, ezek energiák, amik visszarántanak.

Még pedig olyan energiák, amik még a tudattalanban lenyomva ott bújnak valahol.

Azért rántódunk vissza, hogy jól megnézhessük, jól kidolgozhassuk magunkból.  

Ami még árnyékban van az illetőben, amire még nem látott rá magában, amit még nem ismert fel, figyelt meg magában, és amilyen érzésre még nem tudatos, azokon a pontokon a mátrixra kötődve van, vagy most a fenti kép szerint nevezzük labirintusnak.

 

Ha az egy olyan emléktár rögzülés a tudatalattiban, ami traumatikus számára, és még képtelen ránézni, azokon a pontokon a negatív teremtő tudatfázis minőségébe lesz kötve.

Ide kötődnek a legmélyebb (anyu-apu minták)  félelmek ,  ítéletek, bírálatok, vádak, hibák, és ezekhez fognak tartozni a legmélyebbre lenyomott érzések, düh, harag, sértettség, gyűlölet, ridegség... stb... 

 

Ott van a legnagyobb zavar, amikor már az összes teremtő-tudatfázist működteti, már elért magában a szív-térbe is, sőt már akár bizonyos részein képes a szívtér-társteremtésbe is megmaradni időnként, de amik még árnyékosak benne, azok a részek bizony vissza fogják rántani a legelejére, a negatív mentális fázisba, és közben ezt nem veszi észre, és azt hiszi magáról, hogy ő ugyan ott van, ő már megérkezett a szívtérbe, és akkor ott van.

Főként az elme hiszi azt, ha egyszer valamit megél, megtapasztal, akkor az már meg van, és akkor az ki van pipálva és akkor kész van vele. 

És szépen visszaesik a mentális pozitív-negatív teremtő tudatfázis programjaiba, és ott eljátssza saját magának akár még a szívtér érzéseket is. 

 

Ezért javaslom legyünk magunkkal és másokkal is igen kíméletesek, megértőek, bárkinél bármilyen fázist tapasztalunk éppen, hisz jobb esetben mindannyian leszünk ezekben a fázisokban, és senki sem marad egyetlen fázisban sem örökre.

 

Ne is rögzítsünk magunkban képeket másokról, mert nem tudhatjuk melyik pillanatban milyen rétegen, milyen felismerésen, fázison fordul át, és azt sem tudhatjuk, mi mikor rántódunk vissza egy-egy árnyékos részünkbe, ösvényünkre.

 

Maradjunk nyitottak egymásra, hogy újra felfedezhessük egymást egyre tisztább módon, egyre kevesebb árnyékos réteg nélkül.

 

Számomra is megdöbbentő még ebből a tudat-nézőpontból a rálátás, hogyan is Tágulunk Tudatosságban egyre inkább, gömb a gömbben, és még feljebb és még feljebb meglátva ugyan azt az egyetlen dolgot mindig sokkal rétegzettebben, mélyebben, és magasabban.

Most értettem meg azt is, amit Adamus annyit sulykolt belém, és csak nem értettem,

csak nem értettem,

aztán elhittem,

de nem volt róla valós, saját megélésem,

majd megéltem,

de akkor még nem láttam, mit is élek meg,

majd visszanéztem,

zártam, összegeztem,

majd zártam és összegeztem,

és egyszer csak egyben megláttam visszafelé az egész történetemet.

 

Látom a lépcsőimet, amit magamból építettem fel, magamból munkáltam ki,

és minél belsőbb minőségekből épült, annál részletezettebb, annál cizelláltabb,

annál mélyebb értelműbb, annál több Szellemmel, szellemiséggel

és Élő Energiával áthatottabb minden kimondott szavam,

minden leírt mondatom, minden egyes rezdülésem, megmozdulásom, cselekvésem.

Úgy érzem áldás van rajta, áldott vagyok magam számára,

hogy ezt megélhettem, és előhívhattam, és összerendezhettem.

Ezt osztom most meg Mindenkivel, mert ugyan én hívtam elő,

de itt a SzívTér-Társteremtés minőségben már nem az enyém.

Nem vagyok vele birtokviszonyban.

Ez a tapasztalás-tudás-eszencia leírás mindenkié, hiszen ha nem lennétek, kinek írnék, és miről?

Magunkról írok magunknak, és ehhez magunk adtuk a téma alapot, a megélés alapot.

Mostanra értettem meg, fogtam fel,

amiről hosszú éveken át beszéltek a magasabb perspektíváink,

hogy el sem hisszük, hogy mindenki mennyire fontos, és nélkülözhetetlen a teremtésen belül,

és minden egyes megmozdulás, pillanat, megszólalás, mekkora változást indít el mindenkiben,

hogy mennyire nagyon nagy hatással vagyunk az egész Mindenségre.

Itt most csak egyetlen ártatlan mondat, és micsoda csoda született belőle.

Legalább is számomra csoda, hogy ezt így összerakhattam végre,

9 évnyi belső munka gyakorlati összegzése, ebből a nézőpontból is.

Míg egy negatív tudatfázisba kötött léleknek ez csupán egy negatív mentális valamit fog jelenteni,

egy szívtérbe kötött lélek számára meg maga lesz az áldott visszacsatolás kívülről magának.

Még meg sem írtam az egész sorozatot, már most elért mindkét visszajelzés,

az alfa és ómega, a kezdet és vég, a fent és a lent, a kint és a bent,

ami a szívben egyben benne van.

 És ez így van rendjén az Isteni Rendben.

Mind fontosak és nélkülözhetetlenek vagyunk.

Ha valaki nem lenne, akkor az Ő helyén egy hiány lenne a teremtésen belül.

Köszönöm hogy vagytok és hogy vagyunk MI Együtt!

szeretettel

Shana

 hirlevel.jpg

 

Hamarosan folytatom az utóbbi 1,5 évben megélt gyakorlatias tapasztalatokkal társ-teremtés témakörben.

És a kristály/krisztus minőség egyre részletesebb, praktikus képeivel, hogyan lehetséges visszakötődni azokra a bennünk lévő minőségekre a jelenlegiek helyett.

Mi tart meg minket belülről, a külső támasztékok nélkül, és az hogy néz ki a saját energiaterünkben, hogyan lehet érzékelni...

 

folytatás:

 

 

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 2
Összes: 429591
Hónap: 4206
Nap: 169