Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bemozgatás az Élet Áramlásába mozgássorhoz történet

 

 

Bemozgatás az Élet Áramlásába mozgássorhoz

történet

Pár éve jött számomra intuitíven egy mozdulatsor, ahol is a végtelen jellel bemozgatom magam az Életbe.

Valaki úgy fogalmazta meg, hogy a test a fizikai egó. Én úgy mondanám inkább, hogy a test a magunkról hitt személyiségünk fizikai megjelenési formája, vetülete. Mindig pont azt fogja mutatni, mindig pont olyan lesz és úgy fog működni, ahogy mi magunk gondolkodunk, érzünk, működünk tudattalanul.

Egy kedves barátnőmmel végig csináltam ezt a mozgássort, hogy megtapasztalja valósan, milyen az amikor a jelenben van, a figyelemben, és ebben aktívan jelen van a test, hisz itt ebben a fizikai világban a testen (formán) keresztül tapasztaljuk, éljük meg magunkat.

Két nagyon érdekes dolog történt. Az egyik, hogy az elme egy idő után elkezdte rettentően unni, ásítozott egyfolytában, és a személyiség minden áron ki akart menekülni belőle mindenféle kifogásokkal. Mivel nem engedtem neki, segítettem a jelenben, a figyelemben maradni, ezért egy idő utána a testen jelent meg a letiltakozása.

Hányingere lett, és megfájdult a gyomorszája!

Azt tudta megfogalmazni a barátnőm, hogy olyan érzése van, hogy képtelen mozdulni. Bénító érzés kerítette hatalmába. Érezte, hogy szeretne cselekedni, szeretne lépni, szeretné csinálni, mert a lelke vágyik rá, a lába mozdulna, de valami lebénítja, és ott a gyomorszájnál jelenik meg érzetként ez az érzés hányinger formájában. A gondolata pedig az volt, hogy én képtelen vagyok erre, nagyon szeretném, de én ezt nem tudhatom, én kicsike vagyok, ügyetlen, én semmit nem tudok egyedül úgy sem csinálni. És ez teljesen lebénította.

Aztán beugrott neki, hogy de hisz a szülei egész életében mindig mindent meg akartak helyette csinálni, ő bármit szeretett volna, arra a szülei azt mondták, hogy ne, azt ne úgy csináld, az úgy nem jó, majd mi megmutatjuk neked. És ő ezt elhitte, hogy ő tényleg képtelen erre, és elhitte és megszokta, hogy mindent a szülei csinálnak meg helyette. Így elfelejtette a saját álmait, vágyait, és azt csinálta, amit a szülei kitaláltak neki. Aztán jól beleszokott ebbe a kényelmes semmit tevésbe, és elkezdte élni a szülei életét, mivel szerette őket, és azt szerette volna, hogy jó gyerekük legyen, őt is mindig szeressék, ezért mindenben megfelelt nekik, és azt tette és azt fogadta el, amit mondtak neki. És igen, ráadásul állandóan ellenőrizték is, hogy tényleg úgy csinálja e, ahogy szerintük az jó és helyes. Ebben a tébolyban élte az életét, vagyis azt, amit eddig életnek, és a saját életének hitt, gondolt.

De közben a lelke tiltakozott ez ellen. A békesség miatt minden ellenállását, dühét, keserűségét elfojtotta magában. Mivel ez tudattalanul történt, így a testben jelent meg, és minden evés után puffadt, sokszor fájt a gyomra, az epéjét és a máját is sokszor fájlalta. Ezzel a bemozgatással feljött a tudatos tudatba ez a működési mód, és most, hogy már tudja, minden pillanatban felismerheti, ha bekapcsol. Azt is tudja, hogy ez nem Ő, sosem volt Ő csak ezt hitte magáról és most már tud tudatosan választani, hogy benne marad ebben a tehetetlen, bénító érzésben, érzelemben, vagy cselekszik helyette valósan, és elindul és Él.

Amíg ezt nem ismerte fel magában, addig hiába akart bármit tenni, mindig lebénult és kereste a kifogásokat, magyarázatokat, hogy miért nem tud semmit tenni. Most, hogy ismeri, és látja, hogy milyen félelmek társultak hozzá, van választása, hogy azonosítja vele magát továbbra is, vagy végre elindul az életben az a valódi, aki e mögött volt Ő mindig is.

Oshotól:

„A megosztott test

Egy primitív társadalomban az egész testet elfogadják. Nincs elutasítás. Semmi sem alacsonyabb vagy magasabb rendű. Minden egyszerűen csak van.

joga-1.gifAz egész test elfogadásában a jóga nem megy elég messzire. Nagyon fegyelmezetté tesz, és a fegyelem minden formája egyfajta elfojtás. Vagyis elfojtasz, és azután teljesen megfeledkezel az elfojtásról. Az lejut a gyomorba, és a rekeszizom tájékán összegyűlnek az elfojtott dolgok. A gyomor az egyetlen hely, ahová bedobálhatod a dolgokat; sehol máshol nincs hely.

Azon a napon, amikor az önfegyelmed szétrobban, nagyon szabadnak, nagyon élőnek fogod érezni magadat. Úgy érzed, újjászülettél, mert megosztott tested újra eggyé válik. A rekeszizom az a hely, ahol a test kettéoszlik felső és alsó részre. Minden régi vallási tanításban elutasítják az alsó részt, a felsőt pedig magasra emelik, valami felsőbbrendű, szent jelleget tulajdonítanak neki. Pedig nem az. A test egy, és ez a kettéválás veszélyes; kettéhasít. Lassan-lassan egyre több dolgot tagadsz meg az életben. Minden, amit kizársz az életedből, egy napon bosszút áll. Betegségként tér vissza.

Napjainkban egyes kutatóorvosok azt mondják, hogy a rák nem más, mint túl sok stressz belül. A rák csupán az erősen elfojtásos társadalmakban létezik. Minél civilizáltabb és kulturáltabb egy társadalom, annál gyakoribbak a rákos esetek. Egy primitív társadalomban nem létezhet, mert a primitív társadalmakban az egész testet elfogadják. Nincs elutasítás. Semmi sem alacsonyabb vagy magasabb rendű. Minden egyszerűen csak van.”

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 6
Összes: 409495
Hónap: 5341
Nap: 178