Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Méreg e a méreg? Avagy a valóságrétegek felfedezése

 

2013.04.08

 

szedem elő sorban a "régi" írásaimat... mert valóban itt az idő.

Tömegesen kezdtek egyre többen odajutni magatokban, hogy kezditek megkérdőjelezni, hogy az eddig valóságnak hitt világunk mi által tűnik számunkra valósnak.

Az első lépés, az ha elkezdjük megengedni magunknak, hogy egyszerűen feltegyük a kérdést:


Mi lenne ha valami máshogy is lehetne, mint ahogy most van, ahogy eddig tapasztaltam?
Mi történne velem, ha esetleg megengednék magamnak más lehetőségeket is?
Mi lenne, ha úgy tekintenék innentől a testemre, mint következményre, és kinyitnám annak a lehetőségét, csak úgy játszásiból, hogy változzon...?
Mi lenne, ha amit eddig hittem, hogy hatnak rám bizonyos dolgok, azokat szépen sorban megkérdőjelezném?
Biztos az, hogy máshogy nem hathat rám az, ami eddig így vagy úgy hatott?
Biztos az, hogy kell egyáltalán valamilyen hatással lennie rám?
Eltudom e képzelni azt a nézőpontot, hogy esetleg valami ami eddig hatással volt rám, most már nem fog hatni?
Volt e már ilyen tapasztalatom valamiben? Ugye, hogy volt, ha nagyon belegondolsz?
Ha már volt ilyen tapasztalatom valaminél, akkor mi lenne, ha ezt átemelném egyre több mindenre, amiről most azt gondolom az csak és úgy hathat rám, ahogy eddig hittem...

 

folytassátok a kérdésfeltevéseket bátran, kreatívan magatok számára, és figyeljétek magatokat, milyen részeitek kapcsolnak be, ki az bennetek, aki megakarja magyarázni, hogy ez miért nem lehetséges?

 

Biztos, hogy az Te vagy?

Ki mondta ezt először?

Kitől hallottál, láttál először olyat, hogy ha valamit ki szerettél volna próbálni, akkor arról egyből lebeszélt?

Biztos, hogy te vagy az, aki lebeszéled magad azokról a dolgokról, amiket szeretnél?

Ha nem te vagy az, akkor van e valami oka még annak, hogy hallgass arra, ami megszólal benned, és éppen lebeszél?

Mi lenne, ha egyszerűen figyelmen kívül hagynád azt a hangot ott a fejedben, aki éppen lebeszél és megakarja magyarázni, az miért nem lehetséges?

Esetleg állj fel ezen a ponton egy pillanatra, vegyél egy mély levegőt, lazítsd el a karodat, és engedd meg, hogy az energia ami abban  a pillanatban ott van körülötted, a számodra legjobb módon megmutassa, hogy ezt a lebeszélő, akadályozó, megmagyarázó mintát mikor és kitől tapasztaltad először mint kisgyerek.

Jöhetnek képek, ha az a típus vagy, vagy befordíthat az energia, megdönthet, csavarhat jobbra-ballra, vagy csak bekapcsolhat bármilyen emlék.

Tegyél fel kérdéseket, hogy kitől láttam ezt először, kinél zavart ez engem a legjobban, hogy ő így működött.

Ha megvan a válasz, a kép, akkor biztos, hogy ez a tied?

Hisz már előtte is volt, hogy te ezzel találkoztál volna...

Van e még rá szükség akkor, hogy ezt a magadénak érezd, ezzel azonosítsd magad?

Ha esetleg bármit így meglátsz, felismersz, biztos vagy benne, hogy szükséged van mindenféle hókusz-pókuszokra, hogy eltűnjön?

Kell ezekkel a gondolatokkal, hitekkel neked bármit is kezdened?

Kell e ezt törölgetni, kell e ezt oldozgatni, kell e ezt meggyógyítani, kell e ehhez neked valamilyen szertartás, eszköz, technika, jós, látó, médium, gyógyító?

Biztos, hogy ha technikákat használok attól bármi elmúlik?

Hányszor tapasztaltad, hogy a technikák folytán valami úgy tűnt elmúlt, majd aztán megint újra taálkoztál vele magadban?

Akkor most használt a technika vagy sem?

Biztos, hogy amíg azt hisszük, hogy a technika helyettünk megoldja a problémánkat, akkor eltűnik a problémánk?

Mi van akkor, ha azzal, hogy azt hiszem a technika által eltűntettem egy próblémát, hozzáragasztom magát a technikát az adott probléma energiájához, és így már egy technikával összenőtt problémám lesz, és amikor legközelebb megint jön a probléma akkor már azért nem használ rá az adott technika?

 

Izgalmas kérdések ugye?

 

Mit is csinál valójában bármilyen technika, bármilyen problémámmal?

Lehet, hogy nem is eltűnteti, hanem egy más módon rögzíti a rendszeremben?

 

hm...

 

Nem tudom, csak kérdezek... tedd ezt Te is esetleg...

 

Kérdőjelezz meg mindent, amiben eddig hittél, de tényleg mindent... még azt is amiről eddig azt hitted, hogy az lesz a te próblémád megváltója, segítésge...

 

Mi van, ha nincs is szükséged megoldásokra, mert a megoldás keresése tartja fent az egész próblémát?

Mi van ha magát a keresést, a kijavítani akarást, a megoldani akarást hagynád abba?


Egyelőre eddig haladunk...

 

A következő alkalommal a megértést fogjuk körbe járni.

Ha van kedvetek kezdjétek megkérdőjelezni az életetek minden egyes területét, csak úgy játékból, hogy lazuljanak azok az eddigi keretek, korlátok, amit valóságnak hittetek.

 

Jó szórakozást!

Ott vagyunk veletek, és meg fogunk nevettetni Titeket, ha velünk tartotok, megmutatjuk milyen mókás tud lenni minden helyzet, szituáció, probléma.

Csaalafinta mókákat fogunk a helyzeteitekben mutatni nektek, csak figyeljetek!

Hívjatok Minket!

Shana és  a Mag-Család mókaszekciója 

 

És a pár évvel ez előtti gondoaltébresztő írásom:

 

 

 

 

Méreg e a méreg?

 

Kinek a nézőpontjából méreg a méreg?

 

Ki mondja, mondta azt neked hogy mi a méreg és  mi nem az?

 

Kinek fogadtad el, hogy azt mondja ez vagy az méreg?

 

Miért tapasztalod azt ezek után, hogy valóban egyes szerek méregként hatnak benned, mások meg nem? 

 

Csak egy pár kérdés merült fel bennem ebben a témakörben, és had meséljek el nektek egy gondolatébresztő, megtörtént eset, ahol a kérdés: valóban méreg e a méreg?

 

 

 Egy közeli hozzátartozóm 25-30 éves kálváriáját figyeltem meg a hosszú évek alatt és láttam meg belőle egy-két nem szokványos dolgot.

 

 

 Az alaptörténet, hogy ez az ember úgy gondolta, hogy benne valamiféle élősködők élnek, amik kínzó, kellemetlen fizikai tüneteket okoztak számára. Állandóan, napi szinten, és a nap minden percében szinte minden gondolata ekörül forgott, hogyan lehetne ezeket az élősködőket -amit egyébként többször, többféle vizsgálattal már diagnosztizáltak benne, és kapott rá bizonyos szereket, amitől távozniuk kellett volna- szóval, hogyan lehetne ezektől véglegesen megszabadulni.

 

 

Egyre elkeseredettebb harcot vívott ezek ellen a lények ellen magában, és egyre drasztikusabb szereket próbált ki ellenük.

 

 

Odáig fajult a dolog, hogy már ipari mennyiségben szedett be féreghajtókat, amit lovak számára írnak fel az orvosok –tette ezt  több éven keresztül folyamatosan-, majd később egyre hajmeresztőbb mérgeket kezdett alkalmazni. Csak egy-két extrém eset ezek közül, mikor hónapokon keresztül, napi szinten hipós vízben fürdött, vagy több doboz cigarettából nikotint kiáztatva azt iszogatta, vagy mikor épp úgy gondolta, hogy a nátrium-benzonát lesz a legalkalmasabb, abból kevert több féle gyógyszerrel koktélt és azzal bombázta a lakóit...

 

 

És sorolhatnám a végtelenségig, mit ki nem próbált ez alatt a nagyon sok év alatt.

 

 Viszont, bármit is szedett be épp, bármit is tett a fizikai testével, mindig teljes mértékig meg volt róla győződve, hogy számára az használni fog, vagyis nem mint méreg tekintett rá gondolatban, hanem ellenkezőleg, pont, hogy abban a szerben látta a gyógyulása kulcsát.

 

 

így adódhatott, hogy a köztudat szerint halálos méregnek titulált anyagok benne semmilyen kóros elváltozást nem okoztak, az orvosi vizsgálatok eredményei mindig negatívak voltak- mind májfunkció, mind más tekintetében-, holott ha elfogadjuk, hogy azok a szerek olyan dózisban halálos mérgek, már rég nem kéne élnie.

  

 

Kérdés, mit fogadunk el valóságnak?

 

 

Ki számára mi a valóság, ki mit fogad el a tömegtudatból és mit erősít és tart fenn folyamatosan a figyelmével?

 

 

És hogyan lehetséges erről a tömegtudatról leválni és megtapasztalni, ki alakítja valóban a valóságunkat, vagy kinek adtuk át a hatalmat a valóságalakításunkban?

 

 

 És még számos kérdés felmerül ennek a kis bizarr, de minden elemében igaz történetnek kapcsán.

  

 

Tegyétek fel Ti is bátran a saját kérdéseiteket!

    

 

Minden valóban úgy van, ahogy most gondolom, ahogy most hiszem, ahogy most tapasztalom, vajon melyik volt előbb, hogy tapasztaltam valamit, majd abból következtetéseket vontam le a valóságomból, vagy előbb vettem át valami hitrendszert, amibe belenőttem, beleszülettem és teljes egészben másolva átvettem, és lám valóban igaz, mert azóta azt tapasztalom.

  

 

Ha van kedvetek gondolkodjunk együtt a fentiekről és merjünk egy kicsit a színfalak mögé nézni, és fedezzük fel együtt a valóság rétegeit.

 

 

(Pásztor Judit)

2010.05.17.

 

 

És most megint elővesszük a kedvenc kis ábránkat.

 

katt a képre

 

spiris_cellak-uj.jpg

 

 Mit szóltok ahhoz, hogy ezek a gondolatok és a hozzájuk tartozó meghatározások definíciók azok csak a zöld és rózsaszín folyosón érvényesek. 

Abban a pillanatban, hogy megállsz egy pillanatra, és ezeket megkérdőjelezed, már hopp, le is kapcsolódsz róla, és berántódsz a a saját tudati cellácskádba, a saját kis szobádba, ahol biztonságban vagy, és semmi sem hat rád ebből.

 

Nem baj az sem, ha még nem tudsz a szívedbe menni, nem baj az sem, ha még azt hiszed nem tudsz a jelenben lenni.

 

Abban a pillanatban, hogy megállsz és felteszel megkédőjelező kérdéseket, már az maga kiránt belőle.

Abban a pillanatban, hogy kiránt belőle, már nem is ott vagy, ahol az hathat rád.

 

Miért?

 

Mert egyszerre nem tud a figyelmed két helyen lenni !

 

Vagy kint vagy a zöld és rózsaszín folyosón, és meggyőződéssel azokat hiszed, vagy megállsz, megkérdőjelezel, és már nem is ott vagy.

 

Így tudtok majd szépen egyre többször egyre több időre nem oda kötődni, amit ebben a pillanatban igaznak, valóságnak hisztek, és így tud a cellácskátokon keresztül egyre többször, egyre tágabban kinyílni a körcsillaggal jelzett valóságotok, ahol minden lehetséges, teljesen más törvényszerűségek szerint.

 

Vagy a folyosó van, vagy a cellácskádon keresztül megtapasztalt körcsillag valóságod.

 

Hol itt vagy, hol ott.

 

Te váltogatod a tudati nézőpontodat.

 

Senki más nem tud ebben neked segíteni, hisz a technikák, a segítségek azok bizony kint vannak a zöld és rózsaszín folyosón.

 

Hoppá!

 

És már oda is rántja a figyelmed, a fókuszod, és már megint ott lesz a probléma is, mert azok ugyan azon a helyen vannak csak jelen, hisz az egyik feltételezi a másikat, egymást tartják fent.

Problémák és a hozzájuk, megoldásukra kitalált segítségek, technikák.

Mind a kettő ugyan ott van.

 

Na mit szólsz hozzá, ha így nézed?

 

Bravó!

 

Ma lebuktattunk előttetek egy gyönyörű, hatalmasra növesztett problémamegoldó iparágat, ami ugyan ott van mint maga probléma, így sosem lehet számotokra valós megoldás.

 

Mára ennyi volt a móka szekció üzenete a zöld és rózsaszín folyosóra...

 

Találkozunk a másik oldalon...

 

szeretettel

 

Shana

 

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 6
Összes: 409495
Hónap: 5341
Nap: 178