Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szokatlan mértékű, tünetű fáradtság (nem az ismert tavaszi )Kérdés-Válasz

 

"Kedves Shana!

Ne haragudj, hogy ilyesmivel zavarlak, de muszáj feltennem ezt a kérdést.
Most már egy hete tart nálam egy olyan fáradtság, amilyet eddig nem éltem még meg. Nem olyan, mint amikor erős edzésen vagyok túl vagy sokat tanultam a vizsgaidőszakban. Ez valami egészen más: mindhárom szinten jelen van. csak nézek (nék) ki a fejemből, semmihez nincs hangulatom, lendületem, de még csak ötleteim sem. Üres vagyok, miközben össze-vissza rohangálnak bennem a már jól ismert gondolat-érzés párok, csoportok. De már nem rántanak magukkal.
Olyan, mintha vákuumban lennék és még az irányt sem tudom...
Elrontottam valamit? Nem haladok, nem látom a változást a külvilágomban, tehát belül sem változtam, változok?
Szeretném érezni, megélni a magabiztosságot, hogy igen, tudom ki vagyok, hol vagyok, miért vagyok, de nincs semmi, csak az üresség.
Messziről érkeznek még a régi vágyak: jó lenne, ha ez meg az már meglenne, de most még ezek sem érintenek meg igyazán.
MI TÖRTÉNIK VELEM?

Ha válaszolsz megköszönöm, ha nem azt is: leírhattam, megfogalmazhattam, talán ezzel a válasz is világra jön...

Szeretettel,

Éva"


"Kedves Éva!

Azt mondhatom, hogy jelen állapotainkban minden rendben van velünk, bármi is történjék éppen.

Kitartás, bizalom, hit, hogy jól van úgy ahogy éppen van, és erő az elfogadáshoz, a megengedéséhez.

Olyan erőteljes átalakulásokon megyünk át, amilyen még sosem volt, így igazán senkinek sincs rá forgatókönyve, hogy kinél éppen mikor mi is történhet.


Ezért is írok időnként arról amiken már én átmentem, és amit látok azoknál akik jönnek hozzám.

Ezzel is segítjük, támogatjuk egymást, mikor úgy éreznénk éppen nagyon szétcsúszik minden ami volt, és nincs ott semmi, ahol várnánk, hogy na de mi van helyette.

Az a nagyon erőteljes fáradtság lehet az az átállási időszak, amikor egyszerűen lekapcsolódsz olyan régebbi energetikájú működési módokról, amik eddig az üzemanyagodat biztosították.
Olyanok ahol nagy lendülettel vetetted bele a tevékenységeidbe, pl. edzés, izommunka, ami aztán jól eső fáradtságot adott. Az ilyen jellegű energiamódok mind polárisak voltak, amolyan mérleg egyik, másik oldala, amiről szépen lassan kezdünk átállni egy középponti forrásból kiinduló cselekvési módra, amiben már nincs nagy lendület, nincs nagy erőkifejtés, hanem inkább egy tudatos figyelem, fókuszáltság, kiegyensúlyozottság. Ehhez viszont célszerű egyre inkább a belső energiaforrásunk felé haladni.


Az is nagyon jó, ha már nem veszed túl komolyan a még meg-meg jelenő régi mintájú vágyakat, elképzeléseket, hisz ugye azok nem is a mieink voltak.
Ahogy ettől egyre távolodunk, ahogy üresedünk, úgy tud azoknak a régi mintáknak a helyére olyan beáramlani a rendszerünkbe, ami már a valódibb lényedből jön, ami már közelebb áll a saját lélekrészeidhez.

(Ha ez könnyebbség, minap beszéltem olyan társunkkal, akinél ez a nagyon mély fáradtság, már 3 hónapja tart...)

Valójában tényleg attól függ ez az úgynevezett kilégzés-belégzés állapot, ki éppen mennyit enged el a rendszeréből, és mekkora az a rész ami annak a helyére beáramlik.


Hogy nem látsz semmit, mi is jön most, az is teljesen rendben van, és ezt kezd is akár megszokni, mert az új működési módunknál nem is nagyon látunk előre túl sokat, hanem inkább egy amolyan jelen idejű cselekvésben nyílik ki az, hogy éppen mi is van, miben vagyunk, és közben tudatosodik, ellentétben a régi tervezgetek, majd szépen egymás után megvalósítom üzemmódhoz képest.

Ez az elmének igen zavaró lehet, mert állandóan kérdezgetne, hogy na de akkor most mi van, mi lesz, de pont azt tanulgatjuk, hogy nem tudom mi lesz, mert a "mi lesz" minden pillanatban változik, és nem csak miattunk, hanem mindenki miatt, akik mind változnak.


Szóval rettentő laza rugalmasságot tanulgat éppen az elme... mondjuk az így is jó úgy is jó állapotot pl... :)


szeretettel


Shana"

 

"Köszönöm, köszönöm, köszönöm....

Minden, amit írtál éppen most megy ár nálam tapasztalásba. A tegnaphoz képest, mintha egy egész  más világra ébredtem volna: fáradtság tova, lendület be...Kimentem futni a kutyámmal és az egész egy siklás volt. Nem volt belső monológ, mint régen (mondjuk, még szombaton), csak jóérzés. De ez is más "jóérzés", lehet, hogy ez a LÉTEZÉS maga.(?)"

 

futas-lebegve.jpg

 

 
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 6
Összes: 409495
Hónap: 5341
Nap: 178