Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Spiri-narkósok és a guruizmus kapcsolódása. Elengedés!

 

Nemet mondani a "spiri-narkósoknak"!

Legyen esélyük valódi haladásra!

Vannak időszakok a kísérői, segítői fázisban, amikor az igazi segítség pont a nem segítés!

Ez időnként nehéznek tűnhet, sőt a "segítséget" kérő részéről és a külvilág szemében akár kegyetlennek tűnhet, mikor van egy pont amikor nem segítünk az addig megszokott módon. Sőt ha nagyon erősködik, annál határozottabban nemet mondunk.
Ennek valódi oka, hogy amíg fogjuk a kezét, addig nem fog tudni egyedül járni... minél tovább vagyunk egy-egy segítési, kísérési kapcsolódásban, annál inkább hozzászokik mindenki ahhoz, hogy van mindig kihez nyúlni.

A "spirituális" úton elindulva így válhatunk a segítőktől függővé, amikor már szinte szokássá, rituálévá válik az illetőhöz járni, mert jó buli, jó a társaság... sőt ennek durvább elcsúszása, amikor spirituális megélések függőségébe kerülnek, és mint egy érzelmi drogra van szüksége mindig újra és újra a különböző utazásokra, oldásokra, meditációkra... Gyakran a figyelemhiányos gyermeki személyiségrész nő bele, szokik rá ezekre a spirituális függőségekre. Ilyenkor nem történik meg a valódi oldás, érzésminták elhagyása, hiszen még ha valódi energiákkal is találkozik, és valósan tudatosítva is lesz, és oldásra is kerülnek a fájdalmas érzéstartalmak, percek alatt visszarántják magukra, hogy legközelebb megint lehessen mit oldani és így megint a figyelem középpontjába kerüljön.

Az utóbbi hónapokban ezt figyelgethettem meg mint segítő, kísérő és tanulhattam meg belőle, hogyan válasszuk le magunkról azokat a személyiségeket, akik egyszerűen csak spiri-egóból, játszásiból szeretnek ilyesmivel foglalkozni.
Nagyon érdekes és tanulságos tapasztalás volt a spiri-narkósok működési módját megfigyelni és megtanulni a nemet mondást, és elzárni azt a csapot, ahol a figyelem energia mint egy lukas tömlőbe folyik el ilyen formában...

Itt tanulhatja meg a segítő, kísérő, hogy hol a határ a guruizmusba hajlás, a magához kötés, szoktatás és a valódi segítés között. Ahol csak pont addig kísérünk valakit, amíg az az egyén számára építő lehet. Ezen keresztül tanulhatja meg a tanító, hogyan engedje tovább az egyént, hogy tudjon tovább haladni a saját maga felfedezése útján esetleg másokon keresztül, más formában.
A guruizmusi függőségben tartás legelcsúszottabb formája, amikor megélhetési kényszerből ragasztja maga köré a spirituális tanító, segítő a spiri-narkósokat. Na itt már senki sehova nem halad, és itt lehet igazán beragadni és a valódi személyiség bontás helyett újabb és újabb személyiségrészekkel kötődni, beleszokni ebbe a jellegű új kapcsolódási viszonyba, ami a jelen élete, valósága elöli menekülés valójában.

Ez nem rossz, és nem elítélendő minta, kapcsolódási mód.
Hanem nagyon is tanulságos és szükségszerű, szinte kihagyhatatlan folyamatrész a lélekevolúción belül.
Csak azért írtam le, hogy ha valaki esetleg magára ismer, legyen egy ilyen külső nézőpontja is róla, ránézhessen akár és felismerhesse miben van, hisz csak abból lehet tudatosan továbblépni, amit felismerünk, amire tudatossá válunk.

szeretettel
Shana

 

 

 

elengedes.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nagy Gabriella - nsgy.napsugargabi@gmail.com

Számomra ez a guruságosdi egy nagyon tanulságos időszak volt.Mindkét oldalt kijátszottam.Játszottam azt,hogy én vagyok a guru..a tuti megmondó,akire szüksége van annak a csoportnak,akit vezettem...azoknak az embereknek,akik hozzám jártak ügyes-bajos dolgaikkal.Valójában Nekem volt szükségem rájuk...hiszen bizonytalan voltam nyíló képességeimben és kellett a visszaigazolás,helyeslő bólintások,önmagam ünnepeltetése.Én persze ebből egy darabig semmit nem vettem észre...majd lassan derengeni kezdett...de megmagyaráztam magamnak,hogy ez nem így van...aztán egyre élesedett a kép...aztán vettem egy mély levegőt és leválasztottam magam...megszüntettem a csoportokat,elküldtem a klienseket/ kicsit drasztikus volt,..akkor még így működtem/..mivel elvágtam az addigi tartóhuzalokat-amik rögzítettek a guruizmusban-egy olyan energetikai vákumban találtam magam,hogy csak pillogtam...nah...gondoltam,túl vagyok rajta...aham....úgy lettem túl rajta,hogy kerestem magamnak egy gurut...pontosabban gurusítottam magamnak-jelen esetben-Shanat. Ezt persze nem vettem jó sokáig észre,,,,de mivel gurusítottam,rögtön egy alá-fölé rendeltségi viszonyt alakítottam ki,ahol én voltam ugye alul..Minden szavát ittam,amit mondott,azt teljes igazságként könyveltem el-de nem az én megélt belső igazságom szerint-és közben nőtt bennem a harag,meg féltékenység...mert az alá-fölé rendeltségi viszonyban a távolság is nő...és aki alul van,egyre kisebbnek éli meg magát-én legalábbis így éltem meg-Shana többször figyelmeztetett,hogy hagyjam ezt abba,nincs közöttünk semmilyen alá-fölé rendeltség,de én makacsul ragaszkodtam hozzá...mennyivel kényelmesebb,hogy valaki megmondja a tutit,nem?Így nem kell felvállani a képességeimet..elevezek a másik farvizén. Aztán egyszercsak ennél a fázisnál is elérkezett a felismerés...guru ide-guru -oda...ez csupán az én teremtményem....mert a másikban látom a nagyszerűt, a valódit......Magamban meg nem....akkor szépen elvonultam...nem beszéltem senkivel,nem olvastam semmit...hagytam had pörögjön ki annyi a rendszeremből ezzel kapcsolatban,amennyi csak tud....néha még mindig elkapok egy-két kóricáló részt ebből a gurusdiból....de már résen vagyok.....egyre inkább megengedődik a képességeim kiteljesedése,felvállalása...persze ez egy folyamat,ami bontja önmagát....a végtelenbe és továbbbbbbb...:)

 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Kategóriák


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 1
Összes: 433310
Hónap: 3888
Nap: 83