Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tudatosság: Kell e félni a kullancstól?

 

 

Kell e valóban félni a kullancstól és az általa terjesztett betegségektől?

 

 Nem régiben az alábbi körlevelet kaptam:

Kedves Mamák, Nagymamák és 

Nagypapák, jó ha tudjátok. J

 Mindenki okkal félti 
gyermekét a kullancs, mint köztigazda terjesztette
súlyos betegségtől, a Lyme-
kórtól,agyvelőgyulladástól.
Engedjétek meg, hogy egy 
biztonságos kullancseltávolítási technikát
megosszak veletek.
A belénk fúródott kullancsot 
minden erőszak  nélkül egy szál gyufával
könnyedén eltávolíthatjuk! 
Nyálazzuk meg a gyufa fejét, majd közvetlenül a
kullancs teste mellett lassan 
körözzünk, mintha kenegetnénk. A kullancs
néhány másodperc múlva 
átmászik a gyufára,mert nagyon szereti a nedves
foszfor illatát, képes 
elhagyni miatta"önként" testünket!
Lehet, hogy ez nem a 
tudományos, szakszerű,műszerekkel történő
eltávolítás, de a lehető 
legegyszerűbb és mindig sikeres. Így nem kell
attól félnünk, hogy a 
kullancs potrohát rosszul rögzítve, szöveteinkbe
fecskendezze a kórokozókat 
tartalmazó nyálát,sőt a kullancs feje sem marad
bennünk! Ez a módi Őrségben 
jó paraszti tapasztalat útján terjedő módszer,
nem értem, hogy a média még 
nem csapott le rá!

dr. Bíbor Lajos

Megjegyzés: Nem próbáltam, de 
ha igaz, még fokozhatjuk a hatást, ha a
bőrt az "eset" alatt 
összefogjuk, segítve így, hogy a kullancs
könnyebben kapcsoljon "
rükverszbe" és a vérbe kerül nyál is egyúttal
távozzon.

 

Had osszam meg a válaszomat és egy másik nézőpontot:

 

Kedves Mamák, Nagymamák és 

Nagypapák és Mindenki!:)

 

Végtelen szeretettel had mutassak egy tágabb perspektíváját is a kullancsoktól való félelemnek, és az ebből adódó következményeknek.

Bennem is volt 20 évvel ez előtt kullancs, majd rá 10 évre mikor nem találták a mindenféle kellemetlen testi tüneteimnek az okát, egy ponton a lyme-kór is felmerült, mint lehetségesség. Innentől kezdve félni kezdtem a lyme-kórtol, a kullancstól, és egyre inkább beleástam magam, egyre több figyelmet raktam rá, és így egyre rosszabbul éreztem magam. Majd egy ponton oda jutottam, hogy rengeteg antibiotikumot írtak fel, nagyon sokat és nagyon drágán. Akkor tértem észhez, mert azt éreztem, hogy képtelen vagyok ennyi mérget, vegyszert bevinni a testembe, nagyon tiltakozott ellenne minden porcikám. Így más utat választottam. Elfogadtam annak a lehetségességét, hogy lyme-kórom van, és megengedtem, hogy történjen az aminek kell, és teljesen levettem róla a figyelmemet és arra figyeltem amiben jól érzem magam. Majd egy idő után teljesen el is felejtkeztem arról, hogy nekem valaha volt ilyen "betegségem" az orvosok szerint. Azóta sincs legalább 12 éve semmi bajom.

 

Ma már ott tart a tudatosság a bolygón, hogy számos tudatossági szint között választhatunk, hogyan éljük meg a betegséget, az eseményeket.

Tudjuk e, hogy mindent mi teremtünk meg magunk számára azzal, ahogy rátesszük a figyelmet?

Minél inkább félünk valamitől, minél inkább aggódunk valami miatt, annál több figyelmet és energiát kap az a téma, és mivel az ember úgy van megalkotva, hogy mindig csak az tud vele történni amire figyel, így előbb utóbb valóban találkozik félelme, aggódása tárgyával.

Majd akkor megelégedetten mondhatja, hogy "na lám, előre megmondtam, hogy ez lesz":)

Hát igen, pont az lesz mindig amire figyelünk, nem tud velünk más történni.

Ezeket a félelmeket, aggódásokat tudattalanul, tanult, másolt mintaként vettük magunkra a szüleinktől, nagyszüleinktől, akik szintén tudattalanul a legjobb szándékkal vették át és másolták be a saját szüleiktől. Generációsan így adjuk tovább egymásnak a tanult mintákat , és mivel mindenki elfogadja, ezért valóban minden mindig csak pont úgy tud történni.

Hol tart ma az emberiség a tudatosságban?

Ma már tudatos tudattal képesek vagyunk tesztelni a tudatalattinkat, hogy milyen, számunkra nem kedvező mintákat másoltunk be, vettünk magunkra, amik jelen pillanatban is folyamatos félelemben, aggódásban tartanak minket, így állandóan kénytelen vagyunk ugyan azokat megtapasztalni.

Ezeket a félelmeket, fóbiákat és számunkra káros, kedvezőtlen tudattalan tanult, másolt mintákat ma már pillanatok alatt vagyunk képesek felismerni, a TUDAT FÉNYE által átvilágítani, és elhagyni.

Attól függ milyen segítséget választunk hozzá, hogy hova kötődik a Tudatunk a mátrixon belül.

Ha negatív teremtő tudatfázisban kötve létezünk, akkor az orvost és a gyógyszereket fogjuk választani, és le akarjuk győzni, ki akarjuk irtani az adott "ellenséget" magunkból.

Ha átfordultunk a pozitív teremtő tudatfázisba, akkor valamilyen alternatív, holisztikusabb természetgyógyász segítséggel próbáljuk még szintén megszűntetni, megjavítani magunkat.

Ha a tiszta szándék teremtő tudatfázisban gyakorlatozunk, akkor akár az egész spirituális biznisz piac összes alternatíváját végig próbálhatjuk magunkon, egészen a legújabb kori átmeneti időszakra előhívódott energetikai gyógyítási, és tudatalatti javítgató technikákon át, a régi, elavult, már valójában egyáltalán nem működő tradicionális technikákig.

Mivel jelen pillanatban egy nagyon gyors tudati-evolúciós ugráson megy át az emberiség, így a nagyon régi és az új és még újabb alternatív segítségek egyszerre vannak jelen, így sok időt eltölthetünk azzal, hogy valamilyen külső megoldást keressünk a legyőzésre, megjavításra, a "gyógyulásra".

Ha már meguntuk azt, hogy kívül keressük a megoldást, akkor jöhet a befelé figyelés, a saját rendszerünk megismerése, és a téves másolt programok tudatos elhagyása.

Ez egy éber és tudatos önmagunk megfigyelése, felvállalása annak, hogy bizony minden belőlünk teremtődik és általunk tud változni is. A testünk, a látszólagos betegségeink csak felkiáltás a testi szintről, hogy vegyük észre, milyen programokat futtatunk.

A félelmek elhagyása, a tudatos figyelem átfordítása igen felszabadító érzést adhat, mert azon túl, hogy már többet nem félünk attól, hogy például kullancs mehet belénk, vagy a gyermekeinkbe - akiknél gyakran még szerencsére a tesztek alapján nincs is bent ez a félelem, aggódás, vagyis még nem sikerült beléjük táplálni- ezen túl rengeteg időnk, és energiánk és figyelmünk csoportosulhat át olyan dolgokra az életünkben, amiben jól érezzük magunkat. A kullancs meg messzire fog minket elkerülni, hisz azokba fog menni, akik továbbra is erre teszik a figyelmüket.

 Sokan nem merik elengedni az aggódás érzését, főleg szülők, hisz generációról generációra minden szülő így működött, és mivel szeretjük és tiszteljük a szüleinket, fel sem tételezzük, hogy ez mennyire ártalmas valójában mindenki számára.

 

Nem gondoljuk, és nem tudjuk, hogy pont ezekkel az érzésekkel, tanult mintákkal, szokásokkal teremtjük meg magunk számára újra és újra hogy lehessen min aggódni, lehessen mitől félni. A gyermekeink, és mi is, mikor gyermekek voltunk egy ideig ellenálltunk ezeknek a szülői érzéseknek, próbáltunk az aggódásuk, félelmeik ellenére egyre merészebb dolgokat véghezvinni, feszegetve a határokat, és egyre erősebben stimulálva a szülői aggódásmintákat, hogy észrevehessék, észre vehessük, miket is működtetnek, működtetünk. Aztán egy ponton minden gyermek feladja, mi is feladtuk, és elkezdtük megadni magukat a tanult mintáknak és szokásoknak, hitrendszereknek. Csak ezt elfejeltük egy idő után, és mivel minden valóban úgy történik aztán, ahogy mi hisszük, ahogy mi gondoljunk, elfogadjuk, hogy tényleg ez van, és a világnak így kell működnie, hisz ezt tapasztaljuk.

Sokan abba szocializálódtak, hogy a szeretet egyenlő az aggódással, a féltéssel, így nehezen akarják elengedni ezeket a mintákat, hisz akkor azt hinnék, hogy nem szeretik eléggé a gyermeküket. Pedig pont ezzel a működési móddal ártanak számukra legtöbbet, és valójában ők maguk betegítik meg.

És mi van az aggódás, félelmek, fóbiák érzése helyett?

Megszülethet a bizalom, a valódi hit magunkban, a gyermekeinkben, a világunkban, és merhetünk felelősséget vállalni a gondolatainkért, érzéseinkért, cselekedeteinkért, a tetteinkért.

Nagyon jó érzés,  felszabadító, és harmonikus.

Megváltozik általa az egész életünk, kiegyensúlyozottabbak lehetünk, békések, boldogok és egészségesek.

Az én kisfiam most 9 éves, de még gyermekorvosunk sincs, az oltásokon kívül sosem kellett orvossal találkoznia.

És boldog, kiegyensúlyozott, egészséges gyermek. Pár hete erdei táborba ment, és előtte beteszteltünk a tudatalattiját, hogy van e a kis rendszerében kullancstól való félelem információ, hogy ártalmas lehet e számára a kullancs, és hogy mehet e bele.

Valóban bent volt a kis tudatalattijában neki is, hisz ennyi idős korra szinte mindenkinél ott lesz ez a tudattalan információ.

Ahogy ezt az információt tudatosította, már el is tűnt a rendszeréből. Semmit nem kell csinálni, csak elég a felismerés, és már nem is kapcsolódik ilyen butuska információkhoz többet a gyermek.

El is kerülték a kullancsok a tábor ideje alatt, bár volt olyan osztálytársa, akiben többször is találtak.

Felelős szülőként mi választjuk meg, hogy mire tanítjuk meg gyermekeinket, hogy a saját félelmeinket adjuk e tovább nekik, vagy mi magunk is inkább megszabadulunk tőlük.

A választás a mienk, és az ez alapján élt élet minősége is a mienk lesz.

 

köszönöm, hogy ezt megoszthattam!

 

 

Pásztor Judit

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Webáruház belépés

Regisztráció Jelszókérés

Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Statisztika

Online: 2
Összes: 410041
Hónap: 5387
Nap: 136